Neked mit jelent, hogy magyar vagy?

Ezt a kérdést tette fel nekem Júlia, amikor náluk voltam. Nem tudtam rá rendesen válaszolni. Mert nekem a nyelvet, az ételeket, az illatokat, az érzésvilágot, a humort, az ünnepeinket, a nemzeti hőseinket, a tájainkat, városainkat, a büszkeségünket, a jég hátán is megélni tudásunkat jelenti. Hogy tudom, hogy ezek micsodák.Meg persze egy csomó mindent, amit nem lehet szavakba önteni. Nagyon furcsa érzés volt, hogy október 6-án kicsit megdobbant a szívem, amikor megláttam a sok postot a facebookon, fura érzés volt, hogy fontossá váltak azok a nemzeti ünnepek, amiket otthon halálosan fölöslegesnek és unalmasnak gondoltam. Hogy amikor Thereonnal voltunk a hajón, majdnem elsírtam magam, amikor magyar szót hallottam egy idegen szájából.
Azt hiszem nekem valami ilyesmit jelent a magyarságom. Nem azt, hogy dögöljön meg mindenki, aki nem magyar...

Kivételesen

Ma még egy post lesz, de ez csak a zene miatt. Bár még nem tudom fejből, de előbb-utóbb megtanulom.

Ja persze normális klipet nem találtam róla, de nem is az a lényeg. Ez az egyik kedvenc versem és Kaláka dalom. 

Vieeeeniii Annaaaa!

Reggel arra ébredtem, hogy Elisa benyitott a szobámba. Nem szeretek erre ébredni, mert bár sose alszom meztelenül, de azért képzeljétek el, ha így tennék. Brrr... Aztán még feküdtem az ágyban vagy másfél órát és egy csomó dolgon gondolkodtam. Majd bejött Nino kétszer is, hogy menjek már vele játszani, úgyhogy háromnegyed tízkor kimásztam az ágyból, hogy reggelizzek meg, hogy a kölyökre figyeljek. Úgy volt, hogy megyünk majd a játszótérre, de közölte, hogy nem akar menni. Mire mondtam neki, hogy gyere ide, és széttártam a karomat és beleszaladt és megölelt. Annyira jó érzés volt. Még puszit is kaptam. Aztán játszottunk földön fetrengőst. Rettentő jó volt, aztán fetrengtünk a kanapén is. Van egy játékom Ninoval, én közlöm vele, hogy Sózsák vagy (Tu sei sózsák) mire ő vigyorogva közli, hogy neem, ő nino (No, io sono Nenno!) Aztán közli, hogy Anna, te vagy a sózsák. Namost az, ahogy a sózsákot mondja hát az valami haláli. Felvettem videóra.:D
Ebéd után elmentem olaszra, de nem nagyon tudtam figyelni, ezért hamarabb elindultam haza. A 20 perces 10 perc alatt tettem meg, és közben nagyon fáztam. Viszont megrendeltem a kabátomat! Kép az nem lesz róla, hogy milyen rajtam, majd megnézitek élőben!:)
Este is játszottunk a gyerekekkel, meg furulyáztam nekik (Valentina kapott egy furulyát).

Ninotól pedig egyre többször kapok spontán puszikat, öleléseket, meg sokszor hív játszani.
Jó érzés.

Celle

Celle egy kicsi városka Genovától nem messze. Nagyon szép hely és nyáron igazi turista paradicsom. Olyan kék a tenger és olyan gyönyörű, hogy azt elképzelni nem tudjátok. Most a viharok miatt a hullámai is nagyon nagyok voltak. Sajnálom, hogy a képek nem adják vissza a látványát, de azért megpróbáltam.
Este is elmentünk a tengerhez sétálni, és egy csomót beszélgettünk Júliával.:) Aztán találkoztunk Kashával meg Valerioval, és beültünk a bárba, ahol annyira hangos volt a zene, hogy azért nem értettem, amit beszélnek körülöttem, mert nem hallottam rendesen. De azért mókás volt, csak nagyon fáradt voltam. Júlia fogadó családja nagyon helyes és nyitott, majdnem hozzájuk mentem ugye februárban csak aztán mégsem. Rettentő aranyosak voltak. Főztünk rakott krumplit meg brokkoli krém levest, ráadásul RENDES netük van, ami nekem már nagyon hiányzott az elmúlt napok tetűlassúsága után. Ma pedig elindultunk sétálni, de elkapott minket a jégeső, aztán a tengernél meg úgy fújt a szél, hogy azt hittem ottmaradunk. Mindenem vizes , de Júliáéknál betettük a szárítóba a pulcsimat, aminek most finom meleg vizes anyag illata van, mint amikor batikolunk. Szeretem azt az illatot. Ezek után persze nem mentünk már el Savonába, azt majd szerintem valamikor, ha visszajöttünk fogjuk megcsinálni. De a tenger úristen az valami gyönyörű volt. De tényleg én nem bírtam betelni vele. Most már tényleg értem az ex kolléganőmet, hogy miért szerelmes bele. Lassan de biztosan én is beleszeretek a tengerbe. Kaptam filmeket is, most lesz mit néznem üres óráimban, ameddig arra várok, hogy emberekkel tudjak beszélni skypon vagy facebookon esetleg gtalkon.

Jó kis hétvége volt ez.:))

Erre a képre pedig büszke vagyok (amit csak sokadszorra sikerült ám feltölteni...)

Ho dormito bene...

Tegnap, miután kikísértem Thereont a vonathoz, elindultam a lányokért. Naná, hogy szakadt az eső és nekem nem volt ernyőm (eleve nincsen, esőkabátom van, szép piros, de az meg nem volt nálam), úgyhogy az első esernyőárusnál megálltam, hogy mennyibe kerülnek az ernyői. Közölte, hogy 5 euro. mondtam, hogy annyim nincsen csak max. kettő. Na nézzük meg. Végül kettő és fél eurót sikerült előbányásznom, és lett egy szép zöld esernyőm, amiről tudom, hogy úgyse bírja sokáig, de majd a vásznat, amiből van fel tudom használni valami máshoz. Elrohantam a metróhoz, aztán rohantam végig a Via XX. Settembrén, meg a kis utcán, ami a sulihoz visz (olyan, mintha lefutottam volna mondjuk egy oktogon-jászai távot), és nagyon imádkoztam, hogy a lányok még ott legyenek, mert késésben voltam. De ott voltak, úgyhogy nem volt gáz.Kértem tőlük az elnézést, hogy késtem, mire mondták, hogy áh, semmi gond. Aztán busszal jöttünk haza.  Annyira fáradt voltam, hogy néha netezés közben sikerült elaludni, de ki akartam várni az estét, mert tudtam, hogyha 10 előtt megyek aludni akkor úgyis felébredtek arra, hogy a gyerekek játszanak, szóval itt agonizáltam, beszélgettem a húgommal, Alyrral, és átkoztam tetű lassú netemet. Annyira lassú, hogy a gmail már nem is megy csak html módban:D De a skype működik, szóval azon elértek bármikor.
Tíz  körül elköszöntem  családtól, és nagyjából 5 percen belül aludtam. Annyira mélyen sikerült aludni, hogy semmire nem ébredtem fel az éjjel, pedig kaptam smsket,  meg zenélt a telefonom (ja igen, az utóbbi pár napban, amióta csukva az ablak éjjel, zenére alszom el, hiába no, megszoktam 24 év alatt, hogy nem alszom egyedül és most baromi furcsa, hogy nem szuszog a szobámban senki, ezért kell a muzsika).
Reggel pedig iszonyatos váll és nyakfájással ébredtem, bár a vállam már tegnap is fájt. Valószínűleg sikerült elfeküdnöm. Annyira mélyen aludtam, hogy nem is emlékszem mit álmodtam, csak ilyen foszlányokat, hogy valami nagy hajón éltünk és sok volt ott a gyerek, mert babybumm volt meg ilyenek. Kicsit szürreális volt az egész.
Reggel, kicsoszogtam a konyhába pizsiben (most a mogyitól kapott jó meleg sárga baris pizsit hordom), aminek nagy sikere volt:D Giorgo meg is jegyezte, hogy wow micsoda pizsama. Mondtam neki félig alva, hogy jah, még alszom. Ettem, vasaltam, és játszottam Ninoval. Nino haláli cuki volt.
Az van, hogy,amikor megüt magát, akárhol, akkor én adok neki rá egy puszit, vagy kettőt, már mondtam neki, hogy ez gyógypuszi és nem fog fájni tőle. Na ma játék közben sikerült ráugrania a jobb kezemre, ami visszahajlott (ez a beteg kezem) és én feljajdultam. Mire a kölyök lemászott rólam, kivette a szájából a cumit és adott két nagy puszit a kezemre, majd visszatette a cumit. Hát azt hittem elsírom magam annyira hihetetlenül aranyos és kedves volt. Mondtam is neki rögtön, hogy már nem is fáj (pedig rohadtul fájt még vagy 5 percig), erre mosolygott egyet, hogy jól van. Annyira cuki, hogy majd megzabáltam. Nagyon megszeretett egyébként, most már szalad elém, ha hazaérek, meg reggel is, ha nem én keltem. Meg hát én is megszerettem őt, nem elég, hogy gyönyörű gyerek, de még kedves is. Nagyon fogom hiányolni, amikor majd hazamegyek végleg. Már most azon gondolkodom, hogy karácsony után, amikor jövök vissza, mit vegyek neki. Mert a lányoknak már sejtem, hogy mit hozok, meg a szülőknek is, de Ninonak nem tudom, hogy autós könyvet hozzak, amiben mindenféle autó meg motor van, vagy egy kismotort, amivel játszani tud, vagy kisautót fából, vagy mégis mit. De majd csak kitalálom.:)

Ma nem kaptok képet:D Majd kaptok vasárnap, amikor visszajöttem Celléből.

"Kisebb leszek, elmegyek nyugatra és Galadriel maradok."

Hát... Ma Thereon hazamegy. Rettentően nagyon fog hiányozni. Eddig is sokat voltam egyedül, de most kicsit rosszabb lesz, aztán majd elmúlik. Végül is kevesebb, mint két hónap és otthon vagyok egy kicsit.
Tegnap kicsit megkavarták a beosztásomat, nem én vittem a lányokat suliba, úgyhogy jó egy órával később lettem szabad. De nem baj, mert el tudtunk menni a várba végre, ami Thereonnak is nagyon tetszett, meg nekem is így másodszorra. Aztán felmentünk a két toronyba, ahol hiába vártuk, hogy fújja a szél a zászlót, nem fújta. Aztán meg beszélgettünk egy csomót. Este meg fotóztam holdat (szerintem tökjó lett), meg Thereon világító tornyot.
Marha későn sikerült elaludni, ennek hatásra, most jó fáradt vagyok, bár magamtól ébredtem reggel.

Délután még kiviszem Thereont a vasútállomásra, hazahozom a lányokat a suliból és aztán aludni fogok.

A mai kép pedig:

"Tudom mit láttál legutóbb, az volt az én fejemben is."

Ma hihetetlen nehezen keltem. Tegnap megint nem tudtam elaludni csak hajnali kettő körül, de ma rájöttem miért. Tegnap alig ettem valamit, mert egyszerűen nem voltam éhes. Reggel ennek hatására, olyan alacsony vérnyomással ébredtem, hogy alig bírtam kikászálódni az ágyból, és ameddig meg nem ettem 5-6 szem szőlőt, nem is igazán sikerült bebootolni. Pedig reggeliztem is. Kb. a játszótéren ébredtem fel teljesen, de továbbra sem éreztem azt, hogy na most kipihent vagyok. Nem tudtam például, hogy hogyan főzzem meg az ebédet, mert nem tudtam mit kell vele csinálni, így én tésztát ettem, és amint Isabelle hazaért, már mentem is Thereonnal találkozni. Ma nem csináltunk semmit. De tényleg, töltögettük fel a képeket a gépére és beszélgettünk. Este pedig futottunk egyet a virágos fiú elől. Ugyanis itt Genovában nagyon sok ilyen virágárus van, és nagyon nehéz őket lerázni (de erről már írta korábban is). Merthogy ugye este dolgoztam még egy órát (és most kivételesen nem örültem neki, hogy van mit csinálnom). Holnap délelőtt szabad leszek, remélem eljutunk végre a várba, aztán meg este vagyok szabad 8 után, de mivel ez lesz az utolsó este, már szóltam Isabellenek, hogy lelépnék pár órára. Teljesen magától értetődőnek veszi, szerintem a korábbi aupairjaik sokat maradhattak ki, ehhez képest én nem is járok sehova.

A mai képet pedig Tündének ajánlom!:)

"Van, mi arany, bár nem fénylik..."

Ma nagyon érdekes napunk volt. Délelőtt kitakarítottam az egész lakást, hogy délután már ne legyen rá gondom. Ebéd után felkaptam Ninot és írtam Thereonnak, hogy elindultunk a játszótérre, egész hamar odaértünk, Nino játszott egy kicsit, de látszott rajta, hogy fáradt már és lassan elalszik. Thereonhoz még mindig nem mert közel menni, de nagyon nézte. Aztán betettem őt  a babakocsiba, és nagyon lassan elindultunk, hátha elalszik. Elkezdtünk neki énekelni, és tényleg elaludt. Fagyiztunk egyet, és közben Nino aludt babakocsiban, mi meg beszélgettünk. Aztán Nino felébredt én ölbe vettem és visszaültem Thereon mellé, és Nino aludt tovább. Fél négy után indultunk el haza, és ötkor már szabad voltam, úgyhogy, mint egy idióta rohantam Thereonhoz, annyira ügyes voltam, hogy a kulcsomat ott is hagytam az ebédlőasztalon, erre persze már a buszon jöttem rá, mert túl könnyű volt a szütyőm. A vár persze zárva volt, mert mért ne, ezért inkább lementünk telefont tölteni, meg véééégre meg tudtam mutatni a tollat!! Hát azt filmezni kellett volna, amit Thereon reagált rá. Még nézni is jó volt, ahogy örült neki:) Aztán elmentünk képeslapért, meg cidert vadászni, amit egy kis utcában találtunk, úgyhogy végre cidereztünk. Majd elmentünk a templomhoz, ahol a múltkor fagyiztunk és ültünk a lépcsőn és beszélgettünk. Aztán közöltem, hogy baazz de félelmetes az a kéz ott (mert abból a szögből a szobornak csak a keze látszott), na ezen nagyon jól szórakoztunk, meg néztük az embereket, és mindenféle véleményeket mondtunk róluk és nagyokat nevettünk.

Nagyon nem akartam hazajönni ma sem, főleg ugye, hogy nem volt kulcsom, de simán beengedtek.

Aztán írt Júlia, hogy hétvégén menjek át Cellébe. Úgyhogy hétvégén Cellében leszek:)

"Hol vannak a dúnadánok, Elesszár, Elesszár?"

Ma úgy indult a nap, hogy Nino fél 9 körül felkelt, hogy hol a cumija. Gyorsan megtaláltuk, visszatettem az ágyba és megnyugodott, aztán reggelizett. Miután kicsit takarítottam, megkérdeztem tőle, hogy van-e kedve játszani menni a barátommal? Ő lelkesen bólogatott, úgyhogy hívtam Thereont, hogy hol van ippeg, merthogy  akkor találkozzunk a játszótéren, amit ő nagyon ügyesen meg is talált. Na Nino persze még tart Thereontól, úgyhogy tisztes távolságban játszott tőle, aztán közölte, hogy de üljek oda a csúszdához. Oké. Aztán játszottam is vele (ritkán kéri), Thereon meg fotózott (fogalmam sincsen milyenek lettek a képek, még nem láttam). Aztán visszafele végig sétáltunk, ami nekem is jó volt, meg a kölyöknek is, mert jól elfáradt. Hazaérés után közölte velem, hogy "buona notte Anna!" és el is ment aludni magától. Megérkeztek a lányok meg Isabelle, és lányok elmentek játszani meg rajzfilmet nézni, Isabelle meg fogorvoshoz, én meg leültem a gép elé, miután felmostam. Aztán Nino felébredt, ismét kereste a cumit, megtaláltam neki, erre közölte, hogy feküdjek le mellé az ágyra. Magához húzta a kezemet, aztán a másik kezével kinyúlt a rácsos ágyból és elkezdte simogatni az arcomat, és közben nagyon nézett. Hát totál szerelmes lettem bele. Mondjuk egy ideje már tart ez a szerelem, de most aztán főleg. Rettentően borzasztóan aranyos volt.
Öt előtt pár perccel megérkezett Isabelle én meg elhúztam találkozni Thereonnal, hogy végre eljussunk a kertbe. Tetszett neki, aminek örülök.:) Azt hitte valami virágos kertbe viszem, de hát nem oda vittem, nem vagyok én virágoskert néző. Szóval nagyon jó volt, ooolyan képeket csináltunk, hogy ihaj. Rettentő jó volt. Aztán nekiindultunk, hogy na akkor ciderezünk egyet, de naná, hogy sehol se találtunk megfelelő helyet, pedig sokfelé jártunk. Végül leültünk egy padra, és egyszerre kezdtünk el nagyon nagyon nevetni és csak nevettünk és nevettünk. Aztán Thereon közölte, hogy "Én wowba nem megyek ennyit" hát szakadtam a nevetéstől:D Aztán végül csak eljutottunk egy helyre, ami baromi hangulatos volt, és ott megvacsiztunk, most már ettem olasz rizottót is. Aztán elsétáltunk a buszmegállóig, és persze az orrom előtt ment el a busz, úgyhogy vártunk 40 percet a következőre, de nem volt baj, sőt. Szeretek Thereonnal beszélgetni, akármiről.

Hajózzunk nyugatra

Ma felmentünk a kalózhajóra. Hát valami haláli volt. A kasszás néni rögtön kérdezte, hogy Thereon Jhonny Depp-e a kalapja miatt. Nagyon vicces volt. Aztán csináltunk egy csomó pozőr fotót (mind Thereon gépén van,szóval tőlem csak keveset kaptok).Meg egyszerre kaptuk fel a fejünket, amikor magyar szót hallottunk, merthogy volt egy magyar család a hajón.  Ezután megkérdeztük a NaveBusnál, hogy mennyibe kerül és hova visz, és úgy döntöttünk, hogy a két órás hajóra fel is szállunk. JA azt persze nem tudtuk pontosan, hogy hova visz, de mindegy, csak lehessen pancsolni a tengerben egy kicsit, merthogy ez volt a fő terv mára, hogy mindenképp pancsolunk egyet. A hajó Peglibe vitt minket, ahol éppen középkori vásár+lovagi torna volt.Útközben egy csoport öreg olasz bácsi énekelt.:)  Én korábban láttam már a plakátját, csak totál elfeledkeztem róla. Úgyhogy kellemes meglepetés volt. Néztünk egy csomó standot, meg mindenképp át akartunk menni az úttest másik oldalára, mert ott volt jelmezes néni. DE előbb kellett víz meg pancsolás. Na itt sajnos kevésbé volt jó a tenger, mint Nerviben, de azért a célnak megfelelt. Rohadt hideg volt, de jót szórakoztunk rajta. Meg odakint meleg volt, legalább 25-30 fok. Amint száradtunk a köveken, odajött egy lovag, én lefotóztam, aztán odament Thereonhoz, abuzálni, úgyhogy azt már tudtam, hogy meg kell találni a többi lovagokat is. Elindultunk hát tovább, és nézelődtünk, akkor jött egy csomó dobos meg szép ruhába öltözött népek, és később kiderült, hogy jaa ők itten bemutatóznak ám. Sikerült az egész bemutatót megnéznünk, egy részét fel is vettük videóra. Ott ültünk a földön a gyerekek között, és csak néztünk tátott szájjal. Volt kardozás, meg zászlódobás, és hát úúú hát valami csodaérdekes volt. (képek a képtárban, videó majd a youtubról lesz később). Majd mondtam, hogy miután Thereonnak már van képe királylánnyal, nekem is kell lovagos. Megtaláltuk az egyik lovagot és mondtam neki, hogy szeretnék vele egy fotót, majd odavezetett, ahol a többi is van és mind a három lovaggal lett fotóm.:) Nagyon mókás volt. A vásárban láttuk Arwen kardját és Gimli sisakját is.Szerencsére olyan dolgot nem lehetett kapni, amire azt mondtam volna, hogy mostakaromnemtudoknélküle élni. A visegrádi palotajátékokon volt olyan, amire ezt mondtam volna, de nem volt nálam annyi pénz. Aztán már kezdtünk kissé elfáradni, úgyhogy elindultunk vissza a hajó felé. Mázlink volt mert pont jött a hajó, így szépen haza tudtunk jönni Genovába. Leültünk a kikötőben a lépcsőre és beszélgettünk egy csomó mindenről, aztán Thereon megmutatta nekem ezt:

Aztán elmentünk még Thereonnak vacsit keresni, meg fagyizni. A fagyis nagyon jófej volt! Mondtam neki, hogy melyik a GM fagyi, ő meg megmutatta melyik nem az, mert abból volt kevesebb, és utána reflexből rakott a fagyimba ostyát, majd gyorsan észkbekapott, hogy az nem jó, és elnézést kért, és adott másik fagyit. Ennyire figyelnek itt a LÉ-kre bizony. Nem ám, kiszedi oszt edd meg így, vagy ilyesmi. Leültünk a Jézus templom lépcsőjére és hallgattuk a zenét, amit a téren játszottak, meg, ami kiszűrődött a templomból.

Aztán már hirtelen majdnem 9 óra volt, úgyhogy nekem indulni kellett haza.

Nagyon nagyon nagyon jó nap volt ez a mai is. Az eltévedéssel meg mindennel együtt.:)

"Mert hidd el, igazán jóízűt csak egy hobbittal lehet beszélgetni."

Ennek a bejegyzésnek kb. két hete tudom, hogy mi lesz a címe. Történt ugyanis, hogy éppen Thereonnal beszélgettem skypon, amikor aszonta, hogy hát akkor ő most majd meglátogat engem.Úgysem járt még Olaszországban. Ennek én rettentően megörültem, és gyorsan el is kezdtem tervezni fejben, hogy miket nézünk majd meg, meg mit fogunk csinálni meg hogyan.
Az egész nagyon kalandosan kezdődött, mert Thereon lekéste a vonatot Genovába, így egy éjszakát Milánóban csövezett, aztán reggel 8-ra ért a vonata ide. Elkísértem a szállásáig, aztán jöttem haza dolgozni, ő meg alukált. Aztán felhívtam, hogy kettőkor találkozzunk a Piazza Ferrarin (így két hónap után lassan megjegyzem ám a helyek neveit:DD). Vettünk innivalót, aztán elmentünk nyelvtanfolyamra, ami Thereonnak nagyon tetszett.:) Én kaptam a tanártól egy cikket valami magyar írónőről, aki épp Genovában dedikál. Nagyon érdekes, hogy ennyire megjegyzett magának a figura. Elhoztuk Elisát a suliból, majd elindultunk a világba bele. Thereon percenként megállt fotózni (mint én az elején), és lejutottunk a kikötőbe a sötétben. Így még én sem láttam a várost, szóval én is totál el voltam ájulva tőle. Megmutattam a kalózhajót, meg a világ legrondább szobrát, aztán rájöttünk, hogy igazából éhesek és szomjasak is vagyunk, úgyhogy keressünk valami nyitva lévő, nem drága helyet. Sikerült is találnunk, ahol kaptunk sajtot, sonkát, kolbit meg szószokat, Thereon meg kenyeret is, és én kaptam igazi frissen facsart narancslét. Isteni finom volt! Rettentően borzasztóan finom. Aztán én hazajöttem, Thereon meg elment haza aludni.

Ma dolgoztam reggel, iszonyat fáradtan ébredtem, és féltem tőle, hogy hogyan fogom a mai napot élvezni ha ennyire fáradt vagyok. Nino bepisilt, de nem is sírt, csak kiabált, hogy Mama Mama, és nem sírt, amikor engem látott meg, hanem odabújt hozzám. Mostanában sokat bújik hozzám, ami nagyon jó érzés. Kezdem megszeretni a kiskölyköt (ami veszélyes). Mesenézés közben is rögtön az ölembe ült, odabújt, ott pihent (teljes hosszában rám feküdt). Vagy beteg lesz, vagy nem tudom, de tényleg nagyon bújik.:)

Aztán hívtam Thereont, hogy na akkor indulhatunk, dél van. Elmentünk Nervibe, mert ott tudtam GM pizzázót. Először persze, hogy a másik irányba indultunk el, mert ennyi eszünk van, de aztán hamar megtaláltuk a helyet. Ittam GM sört (meglepően finom volt) meg ettem pizzát, ami olyan sok volt, hogy nem bírtam megenni. Pedig isteni finom volt. Tényleg! Megkértük az egyik pincért, hogy fotózzon le minket, és ő örömmel teljesítette a kérést. Aztán elindultunk gyalog hazafele, és lementünk a tengerparta, ahol is Thereon közölte, hogy akkor ő most fürdik egyet. És tényleg!:) Simán bement a vízbe, én csak térdig mentem, lévén nem így készültem és nem állt szándékomban bugyi-melltartóra vetkőzni.:D De azért a szoknyámat sikerült összevizezni. Aztán még üldögéltünk egy keveset, meg beszélgettünk, és elindultunk tovább. Jó két óra múlva értünk Genovába, egyszer el is tévedtem, hogy merre kell menni, és a biztonsági őr terelt minket vissza a helyes útra.
Sajnos a hajót ma lekéstük, nem tudtunk rá felmenni, de az Akvriumba bementünk. Ú gyerekek, hát ha valaki Genovában jár, ODA el kell mennie. Beleszerettem a fókákba, hát azok valami halál aranyos állatok. Ott álltam a fókák előtt és vinnyogtam (ahogy a Szederre szoktam), hogy jajdecukii, úúdecukiii, vigyük hazaa, uuuu naaaggyoooon cuukiii, juuuj. Ooolyan cuki, hogy belehaloook! Szóval iszonyatosan nagyon nagyon nagyon tetszettek a fókák. Thereon a cápáktól meg a kardhaltól volt elhalva (oké a kardhaltól én is.) És annyi szín volt itt is és oolyan medúzák és oooolyan lamantinok és oooolyan pingvinek. Úúú nagyon úúú volt az egész. Ide mindenképp elmegyek azzal, aki meglátogat, mert őúúúúú az egész nagyon nagyon úúúú. Nem is, hanem ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ. Szal nagyon na.
Mivel már eléggé rohadtmód fáradtak voltunk, még leültünk az Erbe téren egy gyümölcslére, aztán feljöttünk hozzánk, hogy feltegyük a képeket és kiválasszuk azt, amit felteszek a facera.

Aztán még beszéltem ám ma Balázzsal is skypon. Mondtam neki, hogy annyira jó hallani a hangját, olyan rég beszéltünk. Lehet, hogy még máskor is fogunk.:)))

És sose gondoltam volna, hogy októberben én a tengerbe fogom belerakni a lábamat, sőt megfordul a fejemben, hogy pancsoljak benne egyet. Ahogy azt se, hogy ennyit fogok menni egyhuzamban és ennyi mindent fogok látni egy nap alatt. És a legjobb az egészben, hogy Thereon is ugyanúgy örül a dolgoknak, a szép épületeknek, utcáknak, mint én. Olyan jó végre megmutatni valakinek, aki értékeli, s akivel közben tudjuk azt mondani, hogy na ezt a lépcsőt most Tündének fotózom (barom meredek volt), na ezt a képet, majd meg kell mutatni Felagundnak, na ezt a képet meg majd...

Szóval most nagyon jó nekem:) És az is nagyon jó, hogy Thereonnak tetszik az olasz nyelv.:) És, hogy most ÉN vagyok az, aki érti, amit a közelében mondanak és ÉN tudok rendelni és ÉN fordítok, nem nekem fordítanak.:)

Képeket (az enyémeket) folyamatosan pakolom majd a képtárba, még nincsen túl sok, de azok mindent elmondanak azt hiszem.:)

Nagyon nagyon nagyon örülök a pizzámnak.:)

Una dozza e mezzo ore

12 és fél órát aludtam és még tudtam volna, de már dél volt. Nem igazán vagyok még a helyzet magaslatán, de azért alakulgatok. Mondjuk ma ritka ronda idő is volt odakint, ami még rásegített a helyzetre. Isabelle kérdezte, hogy szükségem van-e valamilyen gyógyszerre, de mondtam neki, hogy hoztam magammal, úgyhogy köszönöm, de nincsen. Ma megérkezett Valentina babaháza, óriási öröm volt, nagyon szép kis babaház, majd csinálok róla fotót. Azzal játszott egész délután, míg én próbáltam Ninot elaltatni. Végül Valentina ágyában aludt el egy csomó pelussal körülvéve este 6 körül. Most meg ordít, de nem tudjuk miért.
Meg segítettem Valentinának a háziban. Sose gondoltam volna, hogy olaszul fogok matekot magyarázni. De a rajzolás hála az istennek mindenhol ugyanolyan (egész tízeseket kellett összeadni, illetve 50-re kiegészíteni), és értette, ahogy mondtam neki, pedig elég kevés szót tudok a matekból olaszul. Ú nagyon örültem ám, amikor sikerült. Meg ma a vacsorát is én csináltam, krumpliszeleteket tettem a tepsi aljába, meg olivaolajat, rá csirkecombokat, oreganot, sót, fokhagymát és babérlevelet, és be a sütőbe. Mint kiderült rossz programra kapcsoltam, azért nem sült de most már tudom, hogy a X-re kell tekerni és akkor süt.

Ma is forró fürdő+neocitrán kombó lesz.

Brosos-sós citrom

Azt olvastam az okos interneten, hogy a borsos-sós citrom eszegetése gyógyít. Elsőre rémes. Oké másodszorra is rémes. Igazából még a harmadik próbálkozás is érdekes volt. De azért egész tűrhető. Például lehetne sokkal rosszabb is, mint mondjuk a Dorw-féle mézes svédcsepp. Najó kb. annyira borzasztó.

Mert hogy ám az istennek se múlt el a tegnapi kórság, sőt rosszabb lett. Délután aludtam vagy két órát egyhuzamban, miután a nagymama megérkezett. De úgy, mint akit leütöttek. Innen tudom, hogy beteg vagyok. Azt is sejtem, hogy mikor sikerült megfázni. Szombaton mentem képeslapokért, töröknaciban meg szandálban és pólóban és fáztam, de tudtam, hogy lent meg meleg lesz. Visszafele meg megizzadtam a hegyre jövet és szerintem a kettő együtt adja ezt a csodás kis tüsszögős, taknyolós, torokfájós, nyavaját. Meg október közepe is van, és én ilyenkor mindig beteg leszek. Szóval most kúrálom magamat, hogy minél gyorsabban rendbe jöjjek. A fokhagymaleves már megvolt, a forró tea is, a forró fürdő, most a citrom van soron meg a neocitrán. Az az isten ilyenkor még akkor is, ha tudom, hogy a paracetamol nem jó dolog. Viszont mivel nem fogyasztom sokat, ezért nem hiszem, hogy jobban ártana, mintha hagynám magamat betegnek lenni.

Nino ma egészen jófej volt, megint későn ébredt, és délután is aludt volna, haaa fel nem ébred, amikor hazaérünk...De legalább csendben játszott.

Aztán mi van még. Ja igen, kitaláltam mihez fogok kezdeni, ha hazamentem. Igazából az itteni olasz tanár adta az ötletet, hogy magyar tanítsak külföldieknek. Utána is néztem, hogy ez hogyan lehetséges, el kell végezni a magyar mint idegen nyelv, szakot MA képzésben, amit nekem még áll elvileg állambátyó, viszont még nem tudják, hogy a tanítói BA elég-e hozzá. Meg persze kell egy C-típusú nyelvvizsga is, de hát azt meg már csak meg fogom tudni csinálni. Meg persze jogsit is szeretnék szerezni, ha autót nem is.

Szóval ezek a tervek a jövőre nézve. Amúgy ez a szak több szempontból is jó lenne. Először is, lehetne több helyen is tanítani, másodszor az osztályomban lévő olyan gyerekek, akiknek nem a magyar az anyanyelvük, sokkal több segítséget kaphatnának tőlem, mint most. Felkészíthetnék érettségire is (hivatalosan). Persze lehet, hogy előbb el kell majd végeznem egy töri BA-t, meg azt se tudom milyen tárgyakat vennének át, a ped.pszi tárgyaim közül.

Szóval most tervezgetek. És gyógyulgatok.

Nyugodalmas délelőtt

Ma délelőttös voltam (holnap meg egésznapos vagyok). Felkeltem 8-kor, hogy elköszönjek a lányoktól és Isabelltől és közben magamban imádkoztam, hogy Nino csak egy órácskát aludjon még, és akkor egy kicsit én is vissza tudok feküdni, merthogy cefetül éreztem magam. Fájt a torkom, fájt a nyelés, szédültem, szóval nem volt jó. Vissza is feküdtem az ágyba és kb. 2 percen belül elaludtam.Nagyjából plusz másfél órát nyertem ezzel. Ma az a csoda is megtörtént, hogy Nino mosolyogva ébredt! Bizonyám, nem sírt, nem hisztizett, hanem mosolygott. Megreggeliztettem, aztán megkérdeztem tőle, hogy akar-e festeni, merthogy odakint szakad az eső, és majd csak boltba megyünk el. Akart. Úgyhogy ma ujjfestett a drága, és nagyon lekötötte.Szerintem érezheti, hogy nem teljesen vagyok egészséges, mert totál normálisa viselkedett. Felöltözött időben, nem kellett kergetni semmiért, olyan nyugodt volt, mint egy kisangyal. Én meg továbbra is furán érzem magam, de legalább már a torkom nem fáj, mert ittam egy kis tantumverdét (igaz ez ilyen gyerekeknek való, de a múltkor is ez tett helyre). Vásárolni meg egy kész túra volt. Az olaszok tényleg nagyon szeretik a gyerekeket, mert kaptunk ingyen foccaciát meg ingyen játékos újságot, viszont husi helyett sikerült sajtot vennem, ugyanis nem tudtam mit jelent, amit a papírra írtak nekem, és a szótárban sem volt, gondoltam majd odaadom a bácsinak a boltban és ő ad nekem, ami rá van írva. Na így sikerült lukacsos sajtot venni, húspogácsa helyett.:D Mondtam Isabellenek hogy ne haragudjon, de nem tudtam mit jelent a szó, és gondoltam majd a boltban csak segítenek. Jót nevetett a dolgon.:)

A nyelvtanfolyam meg nagyon vicces, gondolkodom azon, hogy otthon ilyet kéne csinálni. A bácsi ugyanis csak olaszul beszél (néha 1-1 angol szót mond), és mutogat, meg rajzol ha valami nem értünk. Szerintem ez a magyar nyelvvel is simán működne otthon (gondolom vannak ilyen tanfolyamok nálunk is).

Most nyugi van. Csináltam "salsa" szószt, jó csípőset.

Nuova tazzinettina.:))

Az van, hogy bár van itt nekem bögrém, de azt néha a lányok is használják. Most momentán valami csokis szósz van benne, amiből Elisa forrócsokit alkotott tegnap. Meg eleve kicsinek találtam mondjuk egy jóízű teázáshoz, szóval szerettem volna másikat. Otthon is a nagy öblös bögrékből szoktam inni, sőt van egy bögrém, amiből enni szoktam. Szóval kellett már nekem egy új bögre. Úgy voltam vele, hogy csak lehet kapni valahol, hát nem hiszem, hogy nem.
Tegnap a coopban nem találtam, a kirakodón nem találtam, sehol se találtam. Hazajöttem, hogy hát oké, majd holnap újra nekieredek, aztán csak lesz valahogy.
Viszont reggel arra ébredtem, hogy Nino kiabál befele, hogy "Anna sveglia!" az anyja meg mondja neki, hogy Nino, lascha Anna dormire!! (vagy valami hasonlót). Ezek után persze, hogy nem sikerült rendesen visszaaludni, ráadásul éreztem, hogy fáj a torkom, a fülem, nyűgös vagyok és fáradt. Szóval ma célirányosan fogok menni a valahova bögrét szerezni, mert nincsen erőm kószálni.
El is indultam a Fiumarába, ami a helyi pláza, útközben segítettem egy angolnyelvű srácnak, hogy hol kell leszállnia, mert ő is errefele jött, gyorsan szétnéztem a plázában. Tényleg kicsi, és nincsen benne bögre csak 8-9 euorért, annyiért meg nem veszek. Úgyhogy, miután beszereztem a tejszínt meg a kólát a fejfájás ellen (tudtátok, hogy a kóla jó a fejfájás meg a másnaposság ellen?), rettentően nyűgösen és szomorúan indultam el hazafele. Félkómában ültem a buszon, amikor is látom, hogy IPERCOOP és egy nyíl. Hmm. Elkezdtem figyelni, hogy vajon látom-e és akkor hirtelen egy nagy COOP felirattal találtam magam szembe, úgyhogy gyorsan leszálltam a buszról (ilyenkor örülök, hogy itt 100 percig jó a buszjegy és simán megszakíthatom az utazást, a lényeg, hogy a 100 percben benne legyek), és bementem a naagy coopba. Leginkább a Batyin lévő intersparra emlékeztetett, és ahogy nézelődtem, egyszer csak ott voltak a bögrék. Sok szép nagy és kicsi bögre, és olyan is, amilyet én szeretnék. Sima egyszerű, dísztelen jumbo bögre és csak 3,90. Hát én úgy de úgy megörültem neki, hogy rögtön vettem egy nutellát is.
Itthon megcsináltam a levesemet, és egy hirtelen ötlettől vezérelve beleraktam egy egész pepperonit is... Őő.. Hát, ha nekem csípett, akkor brutál csípősre sikeredhetett. De ha ez nem űzi ki belőlem a kezdődő kórságot, akkor semmi (ja meg iszogatom a kálciumot is és c-vitamint is vettem be).
Nem akarok beteg lenni...

Sírós-röhögős délután

Napok óta gyűlik bennem a feszültség, ismeritek gondolom ezt az érzést, amikor tudod, hogy most vagy egy alvin/kispál/hiperkarma helyettesítsd be amivel akarod, koncerten kellene tombolni, vagy a hullámvasúton sikítani, vagy sírni. Mivel az első kettőre momentán semmi esély (főleg, hogy se kispál, se hiperkarma, az alvinon meg a derekamig érne mindenki más...), szóval úgy voltam vele, hogy akkor valahogy bőgni kell, mert még a végén akkor jön ki ez a dolog, amikor nem kéne. Így hát megnéztem a Bór nép előadását a gépemen, aztán a 2011-es zenés tábori videót és szépen végig sírdogáltam az egészet. Aztán felkerekedtem, hogy elinduljak bögrét, meg gyümölcslét szerezni. Nagy meglepetésemre, még cipőtalpat is olcsóbban találtam, mint amit reméltem, úgyhogy örömködés volt nagyon. A főtéren downosok találkozója volt és mindenki mosolygott mindenkire. Nagyon jó volt nézni. Aztán sétálgattam még, képeslapokat keresgéltem, meg a bögrét. Bögre helyett megtaláltam a kószakabátot, a kószacsizmához, de még össze kell rá gyűjtenem a pénzet, és erre ebben a hónapban kevés esély van. De majd meglesz, mert szeretném. Sima egyszerű zöld kabátról van szó egyébként, semmi csicsa nincsen rajta, talán pont ezért ennyire drága (sajnos kapucnija sincsen, de hát ez van, legalább már tudom mennyibe kerül.:)) Meg megnéztem a kirakodó vásárt (és fotóztam egy csomót), ahol kaptam ingyen sajtot meg GM sütit. Ja meg nagyon érdekes volt, még a coop felé menet megállított egy bácsi, hogy vegyek almát, a standjuknál mert a bevétel valami jótékony célra megy, én meg mondtam neki, hogy lassabban beszéljen már, mert külföldi vagyok és nem értem. Erre rögtön kérdezte, hogy honnan jöttem meg itt élek-e és mi a véleményem Genováról, én meg szépen és meglepő módon helyesen(erre utána jöttem rá) válaszolgattam neki. Nagyon furcsa élmény volt, hogy értettem is, amit mond és válaszolni is tudtam rá.Almát viszont nem vettem mert 8 euróért nem veszek 2 kg almát, és akkor még nem tudtam találok-e olcsón talpbetétet meg bögrét.
Képeslapokkal felszerelkezve leültem a kikötőben, hogy megírjam őket, amikor is valaki elém rakott egy világospiros rózsát. Felnéztem és egy pasi állt ott, aki nagyon magyarázott, hogy milyen szép vagyok meg így meg úgy, meg hogy lehet-e a barátom. Mondtam neki, hogy sono fidanzata, erre nagyon elkezdett gratulálni és össze-vissza puszilgatta az arcomat, amit első megdöbbenésemben nem is tudtam hova tenni. Aztán még hablatyolt egy ideig, én meg mondtam neki, hogy rettentően sajnálom, de képeslapra költöttem az összes pénzemet. Amikor mondtam, hogy tényleg egy árva euró sincsen nálam, na akkor elment. De annyira vicces és kifordított volt az egész helyzet, hogy utána még fél óráig vigyorogtam rajta, mert tényleg vicces volt. Igen tudom, hogy a fazon simán kizsebelhetett volna, ha lettek volna zsebeim, de csak egy zsebem volt az is a táskámmal együtt a lábaim alatt, hozzáférhetetlen helyen. Akkor is vicces volt:D
 Még nézelődtem egy kicsit itt és ott, aztán láttam, hogy hoppácska, nyitva van a GM bolt, akkor én most hirtelen rögtönazonnal szerzek magamnak süsüt, mert már elfogyott, és ha már ott voltam vettem babapiskótát is mert nutella az most sok van itthon, mert mind a két szülő vett, szóval csak hoznom kell a szobába egy bögrében.:) Meg vettem szőlőt is, de azt még korábban.
A GM boltban meg kaptam ajándékba biscottit meg cookiet, aminek nagyon nagyon nagyon örültem. Hát igen ilyen pici dolgoknak nagyon tudok örülni.
Hazafele a buszon egy néni luggatott nekem jegyet, mert nem értem el a luggatót, és játszottam egy babával útközben. Oké nem csak én, a fél busz.:) Nagyon kis helyes volt.

Szóval most kicsit jobban van a lelkem, igazából nem szomorú vagyok vagy ilyesmi, hanem úgy érzem, hogy túlcsordulnak az érzelmek bennem és nem tudom kinek átadni őket. Lehet, hogy tényleg meg fogom csinálni ezt a Free Hug táblát, csak egyedül nem vicces. Majd ráveszem a Juliát, hogy csináljuk meg együtt.:)

Gondolkodós éjjeli poszt

Ez a hét nem volt valami igazán jó. A múlthéten pörögtem, nagyon sok mindent meg tudtam csinálni, ezen a héten nem. Az is csak ma jutott eszembe, hogy nem mostam fel, cserébe kétszer porszívóztam, holott csak egyszer kellett volna... Ennek ellenére az én szobámban, még mindig tiszta dzsuva a padló, pedig itt még a porszívó fejét is leszedtem és a sarkokba is bementem. Minden nap 15 perccel a munkakezdés előtt sikerült kikecmeregni a szobámból (csütörtököt kivéve, akkor már fél8-kor az asztalnál ültem és reggeliztem), és semmihez se volt kedvem. Azt szerettem a legjobban, ha elmentünk Ninoval a játszótérre, amiről, mint kiderült Isabelle nem is tudta, hogy létezik, és ott pihenhettem egy kicsit, ameddig ő játszott.Ezt persze nem úgy kell képzelni, hogy nem figyeltem rá, mert figyeltem, csupán csak ültem a padon és néztem ki a fejemből, néztem, ahogy pakolgatja az autókat, esetleg lenyomtam egy anki 10 percet, hogy gyakoroljam a szavakat, vagy levelet írtam, de mivel ez egy picike játszótér, és a kölyöknek arra van csak képesítése, hogy akkor potyogjon le dolgokról, amikor mellette állok, így nem volt probléma. Ma is egyébként akkor esett le a kanapéról, amikor ott álltam tőle fél méterre. Egyébként haláli cuki volt, mert együtt takarítottunk. Meg egyébként is, egyre cukibb a kölyök, valószínű, hogy kezd megszokni engem.
jövőhét vasárnaphoz még két hónap és otthon vagyok.
Ezen a héten egyébként sehol se nem voltam még, majd holnap megyek bögrét vadászni, mert szükségem van egy nagy öblös bögrére, amit két kézzel jól meg lehet fogni, belefér az orrom és kakaót inni belőle (vagy forrócsokit), és nem használják a gyerekek is. Mert az itteni bögrémben pééldául ma valami alkottak, és a hűtőben találtam meg. Egyébként ma Elisa sütött, aminek az lett a következménye, hogy minden csupa liszt lett, még a cukor is. Így picit nehéz ezt a fránya diétát tartani. Persze igyekszem én kikerülni a glutént, de sose tudom, hogy mondjuk a pestós dobozba belemásztak-e már olyan villával, amivel már ettek tésztát, hogy a mosogatógép tényleg rendesen elmossa-e a dolgokat vagy sem.
Azon is gondolkodtam, hogy mennyivel jobb már postai levelet kapni, mint e-mailt. Arra lehet várni, hogy jöjjön (én speciel minden nap belenézek a postaládába ám), az ember kézírása teljesen egyedi, és látni rajta a hangulatát is. Szóval lehet, hogy én visszaszokom arra, hogy a születésnapokra képeslapokat küldözgessek.:) Sokkal személyesebb, mint egy FB üzenet vagy egy e-mail vagy egy sms, és nem utolsó sorban elrakható emlékbe.

Hát most hirtelen ennyi. Megyek aludni.:)

Esik

Ma egész nap esett. Reggel én vittem a lányokat az iskolába, akkor még nem esett, csak nagyon borongós volt az idő. Hazaértem és még prüntyögtem kicsit, aztán 11-13-ig aludtam. Aztán még ebéd után is másfél órát. Merthogy ma csak délutános voltam, így tudtam aludni. Nino ma hihetetlen aranyos volt. Mosolyogva ébredt, játszottunk (azt szoktuk játszani, hogy összeérintjük a talpunkat és akkor beszélgetnek a lábaink), meg mesét néztünk. De még a mese előtt hámoztam almát, és közben röhögtem magamon, hogy krumplihámozóval hámozom az almát mert az a legélesebb "kés" a lakásban. Naná, hogy meg is vágtam magam, hát nem én lennék, ha nem. Egyébként otthon sose tudtam a krumplihámozókkal hámozni, itt tökjól megy. Már arra is rájöttem, hogy ezzel lehet chipset gyártani, mert annyira vékonyra vágja a cuccot. Szóval majd nagy chips gyártásba fogok kezdeni, ha otthon is beszereztem egy hasonló, jó minőségű kütyüt.

Azon is gondolkodtam, hogy sok au-pair írja, hogy mennyire zavarja, hogy a gyerekek bemennek a szobájába ha bent van, meg ilyenek. Engem nem zavar. Nem zavar, amikor Elisa betoppan, hogy nézze, ahogy játszom, vagy ha Nino leül a hátam mögött játszani. Ha csukva van az ajtó úgyis kopognak, ha be akarnak jönni.

Holnap fizetés nap!:) Veszek gyümölcslét meg nutellát!:)

Képek a telefonról

Nézegessetek képeket!:)

Ez itten egy rózsaszín karra csatolható denevér

Ez egy nyaklánc

ékszerek

Ronda szerepjátékos dobókckák

Nino és a védelmezői:)

Az elmúlt két nap

A tegnapról azért sem írtam, mert nem történt semmi. Rettentően, borzalmasan, nagyon nagyon nagyon álmos és fáradt voltam. NAGYON. Ráadásul tegnap nyolctól-kettőig voltam, aztán nyelvtanfolyam. Na ahogy arról hazaestem én úgy elaludtam, hogy ihaj. Aludtam vagy két órát egyhuzamban. Homályosan rémlik, hogy felkeltem ajtót nyitni a családnak, de kb. ennyi.
Nino egész nap egy angyal volt, nem pisilt be, nem tört el semmit, szépen játszott, ebédelt, aludt is rendesen. Meg is lepődtem, hogy atyaég mi történt ezzel a gyerekkel.
Éjszaka egy zümi nem hagyott aludni, pedig igyekeztem vele megbeszélni, hogy én esküszöm nem ölöm meg, csak takarodjon ki a szobámból és hagyjon engem aludni. Reggelre kinyírtam... Szép nagy zümi volt.
A tegnapért cserébe, Nino ma eeelvilelhetetlen volt... A lányok tökre későn mentek suliba, 11 körül indultak,  ő meg közölte, hogy nem öltözik fel. Hát felőlem, akkor nem megyünk a játszótérre. Akkor se öltözik fel.Akkor ne öltözz barátom, én nem vitatkozom, felőlem egy szál fütyiben is rohangálhatsz a lakásban. Ebben maradtunk. Ő elment játszani, én meg vasalni. Mondtam neki, hogyha bármi van kiabáljon! Egyszer csak csattanást hallok. Mondom uuh biztos leesett. Hát nem. Csak becsapta a szekrényajtót, miután megkaparintott egy csomó apró tárgyat... Hurrá, nembaj elvan velük, nem eszi meg őket. Egyszer csak megjelenik (ja póló az végig volt rajta), hogy Anna fatto pipi! Nézek rá, hogy tényleg? Tényleg... Az asztal alá, az apró tárgyak közé, amik közül nem is egyet eltört... Jaj hát hihetetlen boldog lettem, először attól, hogy nem vágta meg magát semmivel, másodszor meg attól, hogy moshatok fel és szedhetem össze a pisis apró tárgyakat. (Egy babaszoba tárgyai...). Úgyhogy, miután a törötteket összeszedtem, közöltem a kölökkel, hogy a többit neked kell. Szedte is szépen a tálba. Aztán felmostam, és dühömben felöltöztettem a gyereket. Érezhette, hogy dühös vagyok, mert simán hagyta (előtte fél órákat hisztizett, hogy NEM NEM NEM). Aztán befejeztem a vasalást, az ebédet, megebédelt, és játszottunk egy kicsit. Aztán hazaért az anyja, innentől meg ugye én szabad vagyok. Háromkor, hála az égnek elaludt, így volt időm söpörni, felmosni rendberakni a dolgokat, mosni egy adagot és enni. Végre megcsináltam a vajas-szalámis kenyeremet:)) Egészen sokáig aludt, olyan negyed hat körül kezdett ébredni, úgyhogy hawaii volt.

Ja és egy másik srác képei a kirándulásról (csak azok, amin rajta vagyok).


http://www.flickr.com/photos/achab76/8068537544/in/set-72157631724138906/lightbox/

http://www.flickr.com/photos/achab76/8068512423/in/set-72157631724138906

http://www.flickr.com/photos/achab76/8068479487/in/set-72157631724138906

http://www.flickr.com/photos/achab76/8068643535/in/set-72157631724138906

Arenzano

Na csak sikerült ám megjegyezni a városka nevét, ahol ma voltam.:))
Nem volt egyszerű!:))
Persze úgy kezdődött, hogy elkéstem, mert mért ne sikerült volna elkésni, de megvártak. Mindenki bemutatkozott és kezet fogott velem (nem puszi-puszi, kézfogás, a nők is!) aztán elindultunk egy kis sétára... Na most ez olyan séta volt, mint Sirgon rövidebb útja, vagy Melian babakocsis túrája, esetleg Telcontar nincs más útja... Szóval felcaplattunk a hegyre, közben egy olasz pasival beszélgettem, aki járt már Magyarországon, és tetszett neki. Fent pedig egy francia lánnyal, Valentinaval, aki francia akcentussal beszélte az olaszt, úgyhogy néha nem értettem mit mond. Döbbenetes kedves volt mindenki és vidám és befogadó. Nem éreztem magam kilógonak, pedig néha angolul beszéltek, de mivel tudták, hogy én nem beszélem, ha nem volt ott Júlia, hogy magyarra fordítsa, akkor fordítottak nekem olaszra. Maguktól, kérni se kellett. Az olasz direkt lelassították a beszédüket, hogy én is értsem, és nagyon érdeklődőek voltak. Az ír pasi, elkezdett énekelni, majd közölte, hogy akkor most én énekeljek magyarul. Előadtuk neki Júliával a béres legényt, mert csak az jutott Júlia eszébe, ami vidámabb. (Ennyit a 4 félév énekóráról...) A lengyel srác, Victor nem akart énekelni, pedig nagyon kértük. A mexikói sem. De azért vidám volt. Azt egy negyed óráig magyaráztuk, hogy a curva miért vicces szó, és, hogy az örömlány az "ragazza per goia" (Júlia fordította így), ami nagyon tetszett az olaszoknak. Meg az egyik olasz fiúnak megpróbáltuk megtanítani azt, hogy egészségedre meg cipőfűző meg Székesfehérvár. Haláli volt. De a Karácsony az egész jól ment Robynnak, az angol lánynak (ezen vagy tíz percig szórakoztam, hogy Robynnak hívják, és akárhányszor szólt neki valaki, rögtön felkaptam a fejemet én is...)
Érdekes volt, hogy az emberek hogy váltogatták a nyelveket egymás közt, a társalgás zömében olaszul folyt, néha angolul, attól függően ki-kivel beszélt. A holland lány például nem beszél olaszul, így vele angolul beszélgettek.
Egyébként a kaja rettentő finom volt, utána elmentünk kávézni is. Így, hogy egy hónapja vagyok itt, most sikerült először cappuccinot innom. De tényleg sokkal finomabb, mint otthon. Krémesebb.
Ja meg ami nagyon vicces volt. 4 autónk volt, és ebbe kellett beleférni mindenkinek... Mi egy négyszemélyesben ültünk 7-en... Viszont, amikor leértünk a hegyről, Stu az ír pasi meglátta, hogy a másik utcában rendőrök vannak. Ilyen gyorsan még életemben nem szálltam ki autóból:D
Onnan is sejteni lehetett, hogy ki honnan van, hogy az olaszok dzsekiben jöttek, nagyon felöltözve, a többség póló/pulcsi kombóban, az ír pasi rövidnadrág póló.:))
Jaj nagyon jól éreztem magam, talán az MTTn kívül még nem is éreztem ilyen jól magam idegen társaságban, ha sokan voltunk. Simán ott mertem hagyni a táskámat (oké ebben az is benne van, hogy annyira hozzászoktam, hogy az mttben azt lehet...).
Ja meg rákérdezett egy lány a nyakláncomra is (mert,hogy azt ugye sose veszem le, meg rajtam voltak a gyűrűim, MTT-s póló, és az Alyrtól kapott tündérek a fülemben), hogy mit jelent, gyorsan előkaptam a szótárat, hogy megnézzem benne a végtelenséget, aztán egy másik lány megdicsérte a fülimet, egy pasi meg a logóra kérdezett rá a pólómon (zöld mtts póló). És tudtaaa ki az a Tolkien. Ettől mindig felvidul a kis szívem.
Ja és Júlia "nuova mammája" nekem is küldött kaját, és emlékezett rá, hogy LÉ vagyok.

És most már lassan lesz kikre ráköszönni az utcán, ami nagyon nagyon jó érzés.

Képek pedig a képtárban.:) Arenzano néven lesznek!

Csimma

Mind mondottam volt odahaza, nem hozok ki télre cipőt, majd veszek itten. Három hete nézelődöm, hogy mégis milyet szeretnék, de a szépek mind drágák voltak az én keresetemnek. Egy ideje már elkezdtem rá gyűjteni, hogy ne 20 euróból hanem picit többől nézelődhessek.  Így ma nekiindultam azzal a gondolattal, hogy megveszem azt a piros csizmát, amit kinéztem magamnak 54 pénzért. Nanná, hogy nem volt a méretemben. Mért lett volna? Nembaj! Nem adom fel! Nézelődöm tovább és ha valamibe beleszerelmesedem, akkor megveszem azt. Persze, az igazán szép és jó cipők itt is nagyon drágák (100 eurónál kezdődnek). Aztán végül betértem egy boltba, aminek nagyon nagy kirakata volt és megláttam benne egy csizmát, ami nagyon hasonló ahhoz a típushoz, amit már régóta szeretnék. Kalandozócsizma. Be is mentem, megkérdezni, hogy lehet-e próbálni. Hát szinte tökéletesen jó a lábamra (épp annyival nagyobb, hogy a talpbetét, amit vennem kell még, mert nincsen semmi sarka bele fog férni, meg hát harisnyában próbáltam nem zokniban). Szóval rettentően boldogan mondtam a nőnek, hogy három hete keresek csizmát és jaj de boldog vagyok most, majd leperkáltam a 44 és fél eurót neki és rettentően boldogan távoztam a boltból. Közben azon filóztam, hogy hol vehetném át, mert akkor a másik cipőt berakom a hátiba és szabad lesz a kezem. Végül az egyik templom lépcsőjén átvettem (ott készült ez a kép is). Tudom elég ramaty, de hát ez sikerült.:)) Iszonyatosan nagyon nagyon boldog lettem tőle, hogy van nekem ilyen csizmám. tényleg régóta keresek hasonlót. Oké nem piros, vagy bordó de olyan nagyon szép és puha és nem túl meleg (tehát otthon szarráfagynék benne). Szóval most boldogság van, van, van a szívemben.
Aztán elmentem véletlenül haza (tényleg véletlenül sikerült hazakeveredni) átvettem a szandálom, mert azért igencsak meleg van még odakint, és nekiindultam tovább. Vettem képeslapokat, illatosítót és bevásároltam holnapra. Vettem szalámit, meg előregyártott saslikot. Nem mondom, hogy nagyon olcsó volt de még így is félre tudok tenni legalább 5-6 eurót erről a hétről, ami azért egész jó, ha arra gondolok, hogy a jövőhéten kvázi semmit se kell vennem csak süsüt (mármint a jövőheti fizuból), esetleg telefonkártyát, de ennyi.
Szóval most örömködök itten magamnak nagyon.
Holnap meg megyek kirándulni!!!

Végezetül egy kép Ninoról, ahogy a Gizmot szeretgeti:

Végre péntek!

Nino ma kétszer is sikeresen bepisilt... Konkrétan nem maradt tiszta, száraz nadrágja.
Délután voltam nyelvtanfolyamon. Bogi írt, hogy ő nem fog tudni járni, mert akkor nem ér haza dolgozni. Ez végtelenül szomorú dolog:( Most így egyedül vagyok magyar a csoportban, de a tanerő már megjegyzett magának. Ma egy indiai lány mellett ültem. Még mindig nagyon az elejét vesszük a nyelvtannak, úgyhogy egész jól haladok vele. Most jönnek a prepozicíók, amikben mindig is rossz voltam, szóval már megérte. Plusz ma megtanultuk a kéz ujjainak a nevét. Vicces volt, ahogy a tanár magyarázta.:D Olaszul a kislábujjat és a kisujjadat ugyanúgy hívják.
Elmentem megnézni a cipőboltban a cipőcskémet, és nagyon megörültem, amikor megláttam, hogy annyiba kerül, hogy az e-heti fizumból simán telik rá még úgy is, hogy kirándulok vasárnap. Hazaérve mondtam Isabellenek, hogy holnap adja oda a pénzikémet (változó, hogy pénteken vagy szombaton kapom meg), mire a kezembe nyomott 80 eurot. Hát valami mennyei boldogság járta át a lelkemet. Így még félre is tudok tenni!

Itt még mindig annyira meleg van, hogy szandálban járok és pólóban.

Honvágy

Tudom, már írtam erről, de hát szerintem még fogok is.

Mielőtt kijöttem, mindenki ijesztegetett (hogy írják ezt a szót minden variációt aláhúz az ellenőrző..), hogy elviselhetetlen honvágyam lesz, és úristen és borzasztó lesz, és sokat fogok sírdogálni és borzalmas lesz. Az első estét kivéve, nem borzalmas. Legalábbis nem érzem annak. Persze, nagyon hiányoznak dolgok, (a személyeken kívül, mint Alyr, Szeder, Család, Barátok), és sokszor eszembe jut, főleg ha nagyon fáradt vagyok, hogy HAZA AKAROK MENNI MOST. Lehet, hogy én fordítva működöm, mert az első egy hónapban nem éreztem ezt. Most viszont egyre többször jut eszembe, hogy haza szeretnék menni. Amikor Dodieval beszéltünk a következő farsangról, akkor esett le, hogy basszus ez lesz az első farsang, amit kihagyok. HA kihagyom. Ha nem tudom megbeszélni a családdal, hogy arra a hétvégére én bizony hazajönnék. Csak 3 napra. Csak péntek este lelépnék és vasárnap este már jönnék is vissza. Furcsa, hogy amennyire nem zavar, hogy a kömtöt vagy a tavaszi talit kihagyom, a farsang kihagyása zavarna. Talán mert ez volt az első igazi MTT-s rendezvény a 2003-as LEP után, amire elmentem. Talán mert ott szerettem bele teljesen a társaságba, holott nem értettem, hogy miért kell megtapsolni, hogy Ankalimon nem tud válaszolni egy GyU-s kérdésre, akkor még sokan öltöztünk középföldébe. Ahogy LEP-et sem szeretnék kihagyni, eddig mindegyiken ott voltam. De a farsang valamiért mégis a szívem csücske rendezvénye az mttnek. Jobban mint a tábor. Fura nem? Hogy ilyen dolgokon aggódom, amikor a február még olyan nagyon messze van.
És igen, néha hiányoznak Budapest utcái, a BKV az emberek, a ködös idő, az, hogy a barátaim közel vannak, a kerékpározás (az nagyon), hogy tudom mi merre található, hogy a zöldséges megsimogatja a kutyát, hogy a boltba menet a gyerekek játszanak a játszótéren, a sok zöld terület (itt nagyon kevés van), hogy értem a feliratokat az autókon, boltok kirakatában, a hirdetőtáblákon.

De ettől még jól érzem itt magam. Reménykedem benne, hogy lesznek itt is programok, amikre el tudok majd menni, hogy lesznek itt valami bulik, fesztiválok, amire ki lehet menni, hogy megnézzem, hogy el fogok tudni utazni más olasz városokba is.

És hiányzik a kupim is.

Fatto pipi???

Hát itt valami nagy gáz lesz ezzel a pisi dologgal. (Sejtem mennyire rohadtul uncsi lehet erről olvasni, de tanácstalan vagyok...)
Ma reggel Lucifer jól ébredt, nem is bőgött, csak amikor az anyja elindult a lányokkal, akkor viszont földrevágta magát. Éljenhurrá. Na felkaptam gyorsan és néztünk mindenféléket hirtelen. Többször rákérdeztem, hogy nem kell pisilni? Menjünk pisilni? Biztos nem kell? Ő meg rázta a fejét, ha rá akartam ültetni a bilire, akkor bőgött (most is bőg, csak most az anyjának). Nyugtáztam a dolgot és elmentem berakni a mosást. 5 perccel később megjelenik, hogy Anna nézd mit csináltam. Hát nem bepisilt? De megint nyakig minden pisis volt. Ojjé. Lemostam, átöltöztettem és megkérdeztem, hogy nem fáj semmi? Itt se és itt se? (mutogattam a testrészeire) nem... Miután feltakarítottam, felmostam mindenhol ami pisis lett (mert naná, hogy végigrohant a lakáson...) elmentünk vásárolni. Na ott rettentő ügyes volt. Ő hozta a kosarat, meg pakolta bele a dolgokat (én meg pakoltam ki...) utána a hátimba is segített bepakolni. Itthon megint megkérdeztem, hogy pisilni? kakilni? biztos? tuti biztos? Tuti..
Csinálom az ebédet, valami óriási csattanást hallok. Rohanok be a szobába, ahol játszik, épp a földhöz vágott valami és csurom merő pisi. Nézek rá, hogy te jó isten, Nino nem érezted, hogy bepisiltél? Nem. De hát nézd meg csupa pisi vagy. És akkor vette észre, hogy tényleg. Ettől viszont megijedtem ám egy kicsit. Megint öltözés, megint végigkérdeztem, hogy sehol se fáj -e. Nem... Megnéztem külön a pömpölőjét is, de mivel fogalmam sincsen, hogy néz ki egy egészségesnek mondható 2 évesé, nem tudom, hogy kell-e aggódni vagy sem. Meg ugye a szülei is megnézik, szóval ha baj lenne mondanák (én picit pirosnak láttam, de lehet, hogy ez attól van, hogy folyton taperolja).

Na viszont hogy írjak másról is, ne csak arról, hogy mit csinál Nino, írok.:)

Én ma mostam meg ágyat húztam. Már egész jól megy a kifelé teregetés. Mondhatni ügyes vagyok, nem ejtettem le semmit. Lehet, hogy ehhez annak is köze van, hogy az utóbbi időben nem fáj a kezem annyira és tudok vele fogni. Hasznos ám.
Ma egész délután szabad vagyok, tehát aludni fogok. Este pedig egyedül leszek, és magamnak főzök. Még nem tudom mit. Van csirkemell, zöldségek, paradicsom, fűszerek, rizs. Valami nyamnyam egyveleg lesz:)

A legfárasztóbb nap

Oké, azt hiszem ez a nap megkapja az eddig legfárasztóbb nap címet.
A délután úgy nézett ki, hogy Isabelle kedvesen mosolygott azon, hogy nem tudtam megcsinálni a halat, majd megmutatta hogy kell és a másodikat már én csináltam. Szerintem egész ügyesen.
Aztán Nino felébredt és öt körül elindultunk a térre. Babakocsival, mert ma nincsen kedvem cipelni, ha elfárad. A téren nagyon ügyesen játszott, én meg nagyon ügyesen beszélgettem egy tökidegen nénivel olaszul, aki tudta, hogy Magyarország Ausztria mellett van. Közölte, hogy látta a Sissyt és hogy onnan tudja, hogy Magyarország hol van. Meg látott dokumentum filmeket, hogy milyen szép országban lakom én. Ez mindig jólesik a kis szívemnek, ha tudják hol az ország, ahonnan jöttem.
Itthon, én éppen befejeztem a táskám lepakolását, amikor megjelent a kisöreg, hogy néézd Anna mit csináltam!!! Hát nem bepisilt? De úgy, hogy még a zoknija is csurom pisi volt, meg mindene. Nem szólt, pedig kérdeztem, hogy nem kell-e pisilnie. Egyszerűen bepisilt. Döbbenetes volt. Konkrétan mindent le kellett venni róla és újat adni rá, mert mindene pisis lett. Ezután könyveket nézegettünk és ő kérdezgette tárgyakra, hogy mi az. Amit nem tudtam olaszul, mondtam magyarul, mert addig kérdezte, ameddig nem mondtam valamit. Ezután született meg az a kifejezés, hogy "bello bot". Jót nevettem rajta. Bello bot. Kész...
Mire összesöpörtem, meg minden kész volt, megjött Isabella a lányokkal. Most nyugi van.

Ma nagyon elfáradtam. Pedig nem dolgoztam többet, mint máskor.

Vacak

Ma szinte egésznapos vagyok, ami nem baj, legalább van időm megcsinálni a dolgokat. Reggel egyszerre ébredtünk Ninoval. Ameddig őt megnyugtatta az apja, addig én megreggeliztem, majd jöttek valami vizes emberek, akik a múltkor is, hogy akkor most szerelnek. Ojjé. Majd közölték, hogy nem most, de még ma, úgyhogy legyen itthon valaki. Oppersze. Pedig olyan szép idő van, nem baj maradunk. Bementünk a nagyszobába, és a kezembe akadt ennek a mesének az olasz nyelvű verziója. Ez a mese volt egyébként a húgom egyik kedvenc meséje. Fejből tudtuk az összes dalocskát, meg minden részletét, annyiszor láttuk. Megkérdezem Ninot, akarja-e ezt nézni. Mire kikapta a kezemből és már be is tette a videóba. Hát nem tudtam mit vállalok. Gyerekek én még nem sírtam ennyire rajzfilmen, mint ezen. (Persze ezt úgy, hogy a kölyök ne lássa, ne érezze, hogy ott bőgök a háta mögött, miközben az ölemben ül). Hogy pontosan miért sírtam arról fogalmam sincsen. Csak folytak a könnyeim az arcomon némán. Mert egyébként ez nem egy sírós mese (azt hiszem, bár amióta a Szeder van egyébként is sokkal érzékenyebben reagálok az ilyesmire).
Aztán jöttek a vizes emberek, hogy mégse ma fognak szerelni. Nem sokkal később hazaért Giorgo a vásárlásból, hozott halat meg nemtommiket. Mi meg elmentünk a játszótérre. Hazaértünk, Isabelle hív, hogy minden rendben van-e és meg tudom-e csinálni a halat. Óppersze bármit. Csakhogy azt nem tudtam én, hogy ennek a halnak FEJE van és SZEMEI... Én semminek nem vágom le a fejét, csak ha muszáj(egyszer Alyr direkt nem vágatta le a fejét a csirkének, amikor ő vette, azt a hisztit, amit én a telefonba lerendeztem neki, hogy én biztosan nem vágom le a csirke fejét. Aztán mégis levágtam, mert muszáj volt, de előtte jól betekertem egy zacskóba, és jó messzire tartottam magamtól.) Úgyhogy írtam egy smst Isabellenek, hogy sorry fogalmam sincsen hogyan kéne ezt a halat megcsinálni. Most várom, hogy hazaérjenek. Közben Nino (ameddig én vaciláltam, hogy mi legyen a hallal) elment aludni magától. Szerintem beteg lesz a kiscsávó, mert taknyol meg totál nyugodt és bújós.
Ja meg megpróbáltam ablakot pucolni... Háttő... Szerintem ez az ablak rettentő régen volt lepucolva... Mivel itt nincsen vízkőoldó, nekiestem citrommal, de még vagy négyszer végig kell majd mennem rajta. Érdekes egyébként, hogy itt minden csap meg csempe meg ilyenek vízköves és ez mintha nem zavarná a családot. Engem cefetül zavar.:)

Gyerektől tanulni

Mivel ma volt ugye az első órám, rögtön mindenkit nagyon érdekelt, hogy milyen volt, mit tanultunk. Amikor elmeséltem, Elisa odahozta a nyelvtan könyvét, hogy ők mit tanulnak és hogy én mit ismerek vajon belőle. Utána vagy fél órán keresztül a tankönyveit mutogatta és magyarázott és magyarázott és magyarázott, főleg nyelvtant, és játszottunk kakukktojásosat is, hogy mondott egy szót és melyik nem igaz rá (pl.: papír lehet nagy, kicsi, fehér de nem lehet kövér), ha egy szót nem tudtam, akkor megmagyarázta mit jelent. Nagyon jó élmény volt ülni az ágyán és figyelni, ahogy rettentő lelkesen magyaráz.
A kiscsaj egyébként közölte, hogy a matek egy gyönyörű dolog. Mondtam neki, hogy szerintem nem az. Na ezen jól elszórakozott.
Azon is meglepődött, hogy mi is tanulunk az iskolában azokról a dolgokról töriből, amikről ők (csak értelemszerűen nálunk máshol van a hangsúly). Idővonalon azt is megmutattam neki, hogy a magyarok mikortól számítják magukat önálló népnek.

Remélem, ahogy fejlődik a nyelvtudásom sok sok ilyenben lesz  még részem.

Nyelvtanfolyam

Amikor beiratkoztunk, azt mondotta a bácsi, hogy 3 előtt nem fognak minket felengedni a terembe. És tényleg nem! A kapuban álltam egy indiai meg egy ázsiai lánnyal, aztán csatlakozott hozzánk egy fekete srác is, meg még egy indiai lány. Mivel még nincsen közös nyelvünk ezért csak mosolyogtunk egymásra, senki se mert beszélgetést kezdeményezni, mert hát a többiek talán nem értik (és tényleg nem). Fent az a pasi várt, akinél beiratkoztunk. Prof. Mario. (majdnem elkezdtem röhögni, mert a Mario névről nekem mindig a SuperMario jut eszembe...) Mikor az én nevemhez ért megkérdezte, hogy az Orsolyát hogy ejtik. Mondtam, hogy Orsolyának, olaszul talán az Ursula lenne a megfelelő, de maradjunk az Annánál, ha lehet. Na vajon kinek volt a legkönnyebb neve ezek után a csoportban? Hát persze, hogy nekem... (Bogi ma nem volt egyébként.)
Mellettem egy ázsiai lány ült, akinek néha segítenem kellett. Itt tényleg az elejéről kezdtük. A hangokkal, az essere-avere igékkel, a névelőkkel és többesszámmal. Láttam, hogy a csaj jeleket rajzol a betűk felé. Sajnos még nem tudom honnan érkezett így azt sem, hogy az ő betűit hogy hívják. Rajta kívül van még vagy 4 ázsiai és legalább ennyi fekete meg indiai is. A másik oldalamon egy bolgár pasas ült a feleségével.
Ami érdekes volt, hogy én értettem amit a prof. magyarázott, de szerintem a csoport nagy részének fogalma sem volt róla, hogy mit hadovál össze. Az cuki volt, hogy minden szót megbeszéltünk, hogy mit jelent. Amire tudott rámutatott (egyszer felemeltem a hátizsákomat, hogy az a hátizsák) meg az órámat is, hogy az az óra, mire mondta, hogy hát jah az angoloknál külön szó van a karórára meg a faliórára, náluk csak óra.
Nagyon nyugodt és kellemes hangulatú volt az egész. Most azt várom, hogy el tudjunk kezdeni beszélgetni egymással. Nagyon kíváncsi vagyok a többiekre, hogy honnan jöttek, miért vannak itt, miért tanulnak olaszul, mi a szakmájuk, miket szeretnek csinálni. Tényleg nagyon érdekel. Most annyiféle embert ismerhetek meg, amire otthon esélyem se lehetne. Nagyon izgalmas (és nagyon sokat használom a nagyon szót).

És kommentoljatok!:)