Sírós-röhögős délután

Napok óta gyűlik bennem a feszültség, ismeritek gondolom ezt az érzést, amikor tudod, hogy most vagy egy alvin/kispál/hiperkarma helyettesítsd be amivel akarod, koncerten kellene tombolni, vagy a hullámvasúton sikítani, vagy sírni. Mivel az első kettőre momentán semmi esély (főleg, hogy se kispál, se hiperkarma, az alvinon meg a derekamig érne mindenki más...), szóval úgy voltam vele, hogy akkor valahogy bőgni kell, mert még a végén akkor jön ki ez a dolog, amikor nem kéne. Így hát megnéztem a Bór nép előadását a gépemen, aztán a 2011-es zenés tábori videót és szépen végig sírdogáltam az egészet. Aztán felkerekedtem, hogy elinduljak bögrét, meg gyümölcslét szerezni. Nagy meglepetésemre, még cipőtalpat is olcsóbban találtam, mint amit reméltem, úgyhogy örömködés volt nagyon. A főtéren downosok találkozója volt és mindenki mosolygott mindenkire. Nagyon jó volt nézni. Aztán sétálgattam még, képeslapokat keresgéltem, meg a bögrét. Bögre helyett megtaláltam a kószakabátot, a kószacsizmához, de még össze kell rá gyűjtenem a pénzet, és erre ebben a hónapban kevés esély van. De majd meglesz, mert szeretném. Sima egyszerű zöld kabátról van szó egyébként, semmi csicsa nincsen rajta, talán pont ezért ennyire drága (sajnos kapucnija sincsen, de hát ez van, legalább már tudom mennyibe kerül.:)) Meg megnéztem a kirakodó vásárt (és fotóztam egy csomót), ahol kaptam ingyen sajtot meg GM sütit. Ja meg nagyon érdekes volt, még a coop felé menet megállított egy bácsi, hogy vegyek almát, a standjuknál mert a bevétel valami jótékony célra megy, én meg mondtam neki, hogy lassabban beszéljen már, mert külföldi vagyok és nem értem. Erre rögtön kérdezte, hogy honnan jöttem meg itt élek-e és mi a véleményem Genováról, én meg szépen és meglepő módon helyesen(erre utána jöttem rá) válaszolgattam neki. Nagyon furcsa élmény volt, hogy értettem is, amit mond és válaszolni is tudtam rá.Almát viszont nem vettem mert 8 euróért nem veszek 2 kg almát, és akkor még nem tudtam találok-e olcsón talpbetétet meg bögrét.
Képeslapokkal felszerelkezve leültem a kikötőben, hogy megírjam őket, amikor is valaki elém rakott egy világospiros rózsát. Felnéztem és egy pasi állt ott, aki nagyon magyarázott, hogy milyen szép vagyok meg így meg úgy, meg hogy lehet-e a barátom. Mondtam neki, hogy sono fidanzata, erre nagyon elkezdett gratulálni és össze-vissza puszilgatta az arcomat, amit első megdöbbenésemben nem is tudtam hova tenni. Aztán még hablatyolt egy ideig, én meg mondtam neki, hogy rettentően sajnálom, de képeslapra költöttem az összes pénzemet. Amikor mondtam, hogy tényleg egy árva euró sincsen nálam, na akkor elment. De annyira vicces és kifordított volt az egész helyzet, hogy utána még fél óráig vigyorogtam rajta, mert tényleg vicces volt. Igen tudom, hogy a fazon simán kizsebelhetett volna, ha lettek volna zsebeim, de csak egy zsebem volt az is a táskámmal együtt a lábaim alatt, hozzáférhetetlen helyen. Akkor is vicces volt:D
 Még nézelődtem egy kicsit itt és ott, aztán láttam, hogy hoppácska, nyitva van a GM bolt, akkor én most hirtelen rögtönazonnal szerzek magamnak süsüt, mert már elfogyott, és ha már ott voltam vettem babapiskótát is mert nutella az most sok van itthon, mert mind a két szülő vett, szóval csak hoznom kell a szobába egy bögrében.:) Meg vettem szőlőt is, de azt még korábban.
A GM boltban meg kaptam ajándékba biscottit meg cookiet, aminek nagyon nagyon nagyon örültem. Hát igen ilyen pici dolgoknak nagyon tudok örülni.
Hazafele a buszon egy néni luggatott nekem jegyet, mert nem értem el a luggatót, és játszottam egy babával útközben. Oké nem csak én, a fél busz.:) Nagyon kis helyes volt.

Szóval most kicsit jobban van a lelkem, igazából nem szomorú vagyok vagy ilyesmi, hanem úgy érzem, hogy túlcsordulnak az érzelmek bennem és nem tudom kinek átadni őket. Lehet, hogy tényleg meg fogom csinálni ezt a Free Hug táblát, csak egyedül nem vicces. Majd ráveszem a Juliát, hogy csináljuk meg együtt.:)