**************

A cím helyére képzeljetek valami nagyon ronda, undorító káromkodást. Reggel egészen jól sikerült kelni, nem voltam álmos, nyűgös, pedig nem aludtam valami sokat. Miután Isabelle és a gyerekek elindultak, és én még nem voltam teljesen ébren, Nino elkezdte hordozni a bilijét. Mondom neki, hogy mi van pajti? Pisilni akar. Oké, akkor hajrá, csüccs. Aha... Ahogy én azt elképzeltem. Hordozta még egy ideig majd bekakilt... De nem ám akárhogy, hanem még a földre is jutott belőle. Hát képzelhetitek milyen rohadt boldog voltam. Levettem róla minden ruhát, bedobtam a csapba, a gyereket a kádba és lezuhanyoztam. Aztán feltakarítottam a kakit, felöltöztettem a gyereket, és beküldtem mesét nézni. Felmostam mindenütt, aztán kicsit pihentem. 11 körül összekaptam a gyereket, meg magamat, mert el kellett menni vásárolni. Lesétáltam vele a via caffaro végére, ott vettem kenyeret, majd lifteztünk és vettünk husikát átmentünk a carefourba. Na itt történt az, amitől mindig félek. Sikerült elhagynom valahogy a komplett listámat, blokkokat és 5 eurot. Nem volt nálam több pénz, csak némi apró meg a kártyám.Nem kicsit voltam ideges, ráadásul Nino is tekergőzött a kosárban, ment volna már haza. Állok a pénztárnál, odaadom a kártyát a néninek, aki el volt ájulva a Szedertől, éééés a kártyát NEM fogadta el a hülye rendszer. Fizettem már vele itt kint, szóval nem értem mért. Rohadtul szarul éreztem magamat. Volt 2 eurónyi apróm, és hármat kellett volna fizetni. Nagyon szar volt. Aztán egy néni kisegített egy euróval én meg nagyon hálálkodtam neki. Itthon Nino sikeresen bepisilt, megint nem szólt, hogy kell neki. Minden úszott a pisiben, a gyerek, a ruhája, a padló, a szék, amin állt... Ebédnél pedig sikerült a földre borítania a komplett tányérját, tele rizzsel.

Úgyhogy ma nagyon kabbefaszom napom van.