Genova Nervi

Ameddig a képek töltődnek a képtárba, megírom ezt a bejegyzést. A képtárban most már majd külön lesznek a fotók napok szerint. Bár ha valaki tudja hogyan lehet almappát létrehozni, akkor megköszönöm, ha segít.:))

Szóval ma reggel  erre ébredtem:

Aztán elmentünk a Elisával és Ninoval sétálni,mert végre sütött a nap! Kiderült, hogy mégiscsak van itt játszótér, több is. Alig tudtam hazarángatni őket, Ninot kézben hoztam hazáig. Aztán ebédeltünk, majd megkérdezték, hogy elmennék-e velük Genova Nervibe, ami egy nagy nagy park és szép játszótér van meg ott a tenger. Naná, hogy elmentem velük. Először busszal mentünk, ott Nino elaludt, aztán vonatoztunk. Leszállva már elő akartam kapni a fényképezőgépet, olyan volt, mintha egy filmben a nyaraló övezetbe kerültem volna (szerintem ez az is). A park tényleg gyönyörű. Rettentő sok képet kattintottam el. Olyan növények vannak ott, amiknek a létezéséről sem tudtam, vagy nem találkoztam vele, csak felhasznált verzióban. Giorgo mindent lelkesen mutogatott nekem, én meg lelkesen figyeltem. Úgy érezem magam, mint egy kisgyerek, aki számára kinyílt a világ. Láttam eukaliptusz fát (és elhoztam egy lehullott levelét) meg parafát, meg agave-t is. Aztán odaértünk a játszótérre, ahol éppen elkezdett szakadni az eső. De mintha dézsából öntenék. Van ott egy bár, ahol van fagyi is, meg mindenféle nyalánkság a kicsiknek. Kaptam két lapátnyi fagyit, csokisat meg rózsa ízűt. Most már értem miért mondják, hogy az olasz fagyi utánozhatatlan. Bár megkockáztatom, hogy nagyon hasonló ízű fagyik vannak a Lulubelleben is. Miután elállt az eső, továbbmentünk sétálni, mivel játszani nem lehetett a játszótéren, mert ahogy itt mondják "minden fürdik".
Giorgo megmutatta nekem a helyi rózsakertet, amiről rögtön az jutott eszembe, hogy a nagyapámnak mennyire nagyon tetszene. Bár most kevés rózsa virágzik, de így is szép volt. Megtudtam azt is, hogy az itteni rózsákból készül az a fagyi, amit ettem. Aztán tovább sétáltunk, és akkor hirtelen ott volt a tenger. Én ilyen kéket még életemben nem láttam. Valami iszonyat gyönyörű volt. Kedvem lett volna lemenni és belemenni egy kicsit, de ad1 nem volt nálam fürdőruha ad2 fogalmam se volt hogyan lehetne. Majd mondtam Elisának, hogy én még sose fürödtem a tengerben (ami igazából nem igaz, mert amikor 13 évesen voltam Németországban, akkor fürödtem, de az nem az igazi). Erre az egész család teljesen megdöbbent, hogy hogyhogy nem fürödtem még tengerben? Mondtam nekik, hogy Magyarországon nincsen tenger. Elisa akkora tányér szemekkel nézett rám, mintha azt mondtam volna, hogy nem szeretem a kakaót. Majd megkérdezte, hogy akkor mi van ott? Mondtam neki, hogy tavak meg folyók.:)  Mire mondta, hogy áh, mindenképp kell majd egyszer a tengerben fürdenem és hogy ugye szeretnék? Naná, hogy szeretnék. Mindent szeretnék kipróbálni és megnézni, amit csak lehet.
Hazafele összefutottunk Elisa barátnőjével és a nagyszüleivel, akikkel egy vonaton utaztunk haza.
Itthon meg segítettem megcsinálni a vacsorát, megbeszéltük, hogy egyszer fogok nekik valamit főzni (még nem tudom mit. Adjatok tippeket:)) otthon paprikáskrumplit, milánóit, lecsót, pörköltöt főzök gyakran. Gondoltam a lecsóra némi tojással, hátha.

Ja és a buszon láttam egy várat, amit meg akarok nézni. Ha megkapom az első heti fizumat az első utam a a tabbacheria után oda fog vezetni.

Azért írtam amúgy, hogy tabbacheria és nem azt, hogy trafik, mert itt ez valami külön fogalom. Mindent lehet benne kapni, újságot, bélyeget, borítékot, buszjegyet, játékot, tollat, papírt, ceruzát, szóval ilyen kis mini mindenes bolt. Amit nem találsz meg egy tabbacheriában azt ne keresd sehol.:))) 

És most fáradt vagyok...