"Mert hidd el, igazán jóízűt csak egy hobbittal lehet beszélgetni."

Ennek a bejegyzésnek kb. két hete tudom, hogy mi lesz a címe. Történt ugyanis, hogy éppen Thereonnal beszélgettem skypon, amikor aszonta, hogy hát akkor ő most majd meglátogat engem.Úgysem járt még Olaszországban. Ennek én rettentően megörültem, és gyorsan el is kezdtem tervezni fejben, hogy miket nézünk majd meg, meg mit fogunk csinálni meg hogyan.
Az egész nagyon kalandosan kezdődött, mert Thereon lekéste a vonatot Genovába, így egy éjszakát Milánóban csövezett, aztán reggel 8-ra ért a vonata ide. Elkísértem a szállásáig, aztán jöttem haza dolgozni, ő meg alukált. Aztán felhívtam, hogy kettőkor találkozzunk a Piazza Ferrarin (így két hónap után lassan megjegyzem ám a helyek neveit:DD). Vettünk innivalót, aztán elmentünk nyelvtanfolyamra, ami Thereonnak nagyon tetszett.:) Én kaptam a tanártól egy cikket valami magyar írónőről, aki épp Genovában dedikál. Nagyon érdekes, hogy ennyire megjegyzett magának a figura. Elhoztuk Elisát a suliból, majd elindultunk a világba bele. Thereon percenként megállt fotózni (mint én az elején), és lejutottunk a kikötőbe a sötétben. Így még én sem láttam a várost, szóval én is totál el voltam ájulva tőle. Megmutattam a kalózhajót, meg a világ legrondább szobrát, aztán rájöttünk, hogy igazából éhesek és szomjasak is vagyunk, úgyhogy keressünk valami nyitva lévő, nem drága helyet. Sikerült is találnunk, ahol kaptunk sajtot, sonkát, kolbit meg szószokat, Thereon meg kenyeret is, és én kaptam igazi frissen facsart narancslét. Isteni finom volt! Rettentően borzasztóan finom. Aztán én hazajöttem, Thereon meg elment haza aludni.

Ma dolgoztam reggel, iszonyat fáradtan ébredtem, és féltem tőle, hogy hogyan fogom a mai napot élvezni ha ennyire fáradt vagyok. Nino bepisilt, de nem is sírt, csak kiabált, hogy Mama Mama, és nem sírt, amikor engem látott meg, hanem odabújt hozzám. Mostanában sokat bújik hozzám, ami nagyon jó érzés. Kezdem megszeretni a kiskölyköt (ami veszélyes). Mesenézés közben is rögtön az ölembe ült, odabújt, ott pihent (teljes hosszában rám feküdt). Vagy beteg lesz, vagy nem tudom, de tényleg nagyon bújik.:)

Aztán hívtam Thereont, hogy na akkor indulhatunk, dél van. Elmentünk Nervibe, mert ott tudtam GM pizzázót. Először persze, hogy a másik irányba indultunk el, mert ennyi eszünk van, de aztán hamar megtaláltuk a helyet. Ittam GM sört (meglepően finom volt) meg ettem pizzát, ami olyan sok volt, hogy nem bírtam megenni. Pedig isteni finom volt. Tényleg! Megkértük az egyik pincért, hogy fotózzon le minket, és ő örömmel teljesítette a kérést. Aztán elindultunk gyalog hazafele, és lementünk a tengerparta, ahol is Thereon közölte, hogy akkor ő most fürdik egyet. És tényleg!:) Simán bement a vízbe, én csak térdig mentem, lévén nem így készültem és nem állt szándékomban bugyi-melltartóra vetkőzni.:D De azért a szoknyámat sikerült összevizezni. Aztán még üldögéltünk egy keveset, meg beszélgettünk, és elindultunk tovább. Jó két óra múlva értünk Genovába, egyszer el is tévedtem, hogy merre kell menni, és a biztonsági őr terelt minket vissza a helyes útra.
Sajnos a hajót ma lekéstük, nem tudtunk rá felmenni, de az Akvriumba bementünk. Ú gyerekek, hát ha valaki Genovában jár, ODA el kell mennie. Beleszerettem a fókákba, hát azok valami halál aranyos állatok. Ott álltam a fókák előtt és vinnyogtam (ahogy a Szederre szoktam), hogy jajdecukii, úúdecukiii, vigyük hazaa, uuuu naaaggyoooon cuukiii, juuuj. Ooolyan cuki, hogy belehaloook! Szóval iszonyatosan nagyon nagyon nagyon tetszettek a fókák. Thereon a cápáktól meg a kardhaltól volt elhalva (oké a kardhaltól én is.) És annyi szín volt itt is és oolyan medúzák és oooolyan lamantinok és oooolyan pingvinek. Úúú nagyon úúú volt az egész. Ide mindenképp elmegyek azzal, aki meglátogat, mert őúúúúú az egész nagyon nagyon úúúú. Nem is, hanem ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ. Szal nagyon na.
Mivel már eléggé rohadtmód fáradtak voltunk, még leültünk az Erbe téren egy gyümölcslére, aztán feljöttünk hozzánk, hogy feltegyük a képeket és kiválasszuk azt, amit felteszek a facera.

Aztán még beszéltem ám ma Balázzsal is skypon. Mondtam neki, hogy annyira jó hallani a hangját, olyan rég beszéltünk. Lehet, hogy még máskor is fogunk.:)))

És sose gondoltam volna, hogy októberben én a tengerbe fogom belerakni a lábamat, sőt megfordul a fejemben, hogy pancsoljak benne egyet. Ahogy azt se, hogy ennyit fogok menni egyhuzamban és ennyi mindent fogok látni egy nap alatt. És a legjobb az egészben, hogy Thereon is ugyanúgy örül a dolgoknak, a szép épületeknek, utcáknak, mint én. Olyan jó végre megmutatni valakinek, aki értékeli, s akivel közben tudjuk azt mondani, hogy na ezt a lépcsőt most Tündének fotózom (barom meredek volt), na ezt a képet, majd meg kell mutatni Felagundnak, na ezt a képet meg majd...

Szóval most nagyon jó nekem:) És az is nagyon jó, hogy Thereonnak tetszik az olasz nyelv.:) És, hogy most ÉN vagyok az, aki érti, amit a közelében mondanak és ÉN tudok rendelni és ÉN fordítok, nem nekem fordítanak.:)

Képeket (az enyémeket) folyamatosan pakolom majd a képtárba, még nincsen túl sok, de azok mindent elmondanak azt hiszem.:)

Nagyon nagyon nagyon örülök a pizzámnak.:)