Kulturális beszámoló

Mivel ma reggel óta szitál az eső, azt hittem, na ma se megyek sehova. Esőben mégis mi a jó életet csináljak? Aztán Isabelle és Giorgo megkérdezték nem akarok-e múzeumba menni. Nos. Én nem szeretek múzeumba járni. Sose értettem mi a jó abban, hogy állsz egy kép előtt és nézed. Hogy ott vannak a tárgyak, amiket nem lehet megfogdosni, megsimogatni, hogy a teremőrbácsi/néni sürget, hogy menjél már tovább, ne állj annyit azelőtt a szobor előtt. Hogy mindig rád szólnak, hogy maradjál már csendben.
Egyszóval én nem vagyok az a múzeumba menős fajta, és ezen a héten különben is csak 20 euróm van, mert a többit küldöm haza (most jött össze 120 euró, hogy küldhessem végre).
De azért elindultam, gondolván, legalább kicsit kiszellőzik a fejem, meg felavatom a szép piros esőkabátomat itt Genovában is. Amúgy is coopba akartam menni, mert az olcsó.
Felszálltam hát a buszra, és levitettem vele magamat a Principe pályaudvarig. Közben elkezdett szakadni az eső, úgyhogy előcibáltam a táskámból az esőkabátot és nekiindultam annak azt utcának, amiről tudtam, hogy     van rajta egy csomó érdekes épület, amit le akartam fotózni már a múltkor is. Az eső közben elállt, de a szép piros esőkabátot fent hagytam magamon. Ja itt 20 fok van és minden olasz kabátban jár már, én meg pólóban voltam a kantáros nadrágban.
Szóval, ahogy megyek, mendegélek, nyitva találtam egy gyönyörű szép kertet, és gondoltam hát üsse kavics bemegyek, a kert csak nem kerül semmibe. Aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen meg akarom nézni a kiállítást, ami itt van merthogy a Museo di Palazzo Reale-be sikerült így betévedni. Lent az egyik kis épületben volt egy kiállítás a színházakról meg valami helyi naagy művészről. Mondtam a bácsinak, hogy szeretnék jegyet venni, mire mosolyogva közölte, hogy ingyen van. Ojjéé!. Ott tudtam fotózni, meg a kertet is körbefotóztam. Ezek után igazából már nagyon kíváncsi lettem az épület belsejére is. Megnéztem a jegyárakat, ha elmúltál 25 éves 6,5euro. Hát jó, végül is, néha ilyesmire is költeni kell. Felcaplattam a lépcsőn, ahol mondtam a fenti bácsinak, hogy hol tudok jegyet venni és mennyibe kerül? Ja hát itt és 4 euro. (4 euro a diákoknak, és a 18-25 év közöttieknek. Ezek szerint nem nézek ki 25-nek:)) Aztán mondta, hogy a következő turnus 10 perc múlva indul és várni kell, menjek be itt oldalt a terembe. Na akkor kezdtem magam úgy érezni, mintha kicsit visszamásztam volna az időben, mondjuk Mária Terézia korába.
Aztán jött egy kék inges bácsi, hogy mehetünk. De azért a hátizsákomat adjam már le a jegyvevős bácsinál. Leadtam.
Ezután egy csomó termen mentünk végig, ahol rettentő sok kép volt és tárgy (és persze semmihez se lehetett nyúlni, de itt nem is akartam), és az jutott eszembe, hogy azt hiszem én rossz korba születtem. Ha ebben az időszakban éltem volna, csak azzal teltek volna a napjaim, hogy falak freskóit nézegetem, meg a tárgyakban gyönyörködöm. Olyan nagyon szép órák, képek voltak a falakon, és a tükrökön meg aranyozott inda futott fel, hogy totál elájultam tőle. Volt egy terem, gondolom régebben bálterem (amúgy tükrök termének hívták)és simán el tudom képzelni milyen lehetett ott egy kisebb bál. Minden nagyon tetszett. Talán azért is lehetett ez, mert ez ilyen "hát így laktak itt az itt lakók" kiállítás volt és nem a "ilyen képeket tud festeni a festő" kiállítás. Nagyon le voltam nyűgözve, hát még ha van is kinek mutogatni. A teremőr bácsi, aki végig kísért minket, nagyon kedves volt, ajánlotta a francia meg az angol nyelvű magyarázó táblát, de mondtam neki, hogy magyar vagyok és csak olaszul tudok, erre elmosolyodott. (Bizony már ilyeneket is tudok mondani, meg megértem, amit hozzám beszélnek.) Aztán eltévedtem :DD Mármint a kiállításon belül. Akkor jött egy néni, hogy merre kell menni és mentem utána. Láttam hálószobát, "sárga szalont" gyerekszobát, tróntermet. Az biztos, hogy az olaszok nagyon vonzódtak a görög-római mitológiákhoz és a bibliai témájú dolgokhoz (oké ez hülye kijelentés volt, de erre én csak így látva a dekorációt döbbentem rá).

Miután kijöttem a múzeumból, sétáltam tovább és egy gyönyörű nagy (talán Bazilika?)templom előtt találtam magam. Világos volt és gyönyörű. Olyan, amiben simán el tudnám képzelni, hogy férjhez megyek. Itt is fotóztam egy csomót, meg gyújtottam egy gyertyát, mert eszembe jutott, hogy a nagyapámnak mennyire nagyon tetszene ez az egész. Vele akármikor mentünk akárhova mindig templomot kellett fotózni. Mindig. Minden templomba bementünk és én halálosan untam, mert gyerek voltam, de most már nem unom. Biztosan tudna róluk mesélni is, hogy miért ilyenek. Szóval ezért gyújtottam egy gyertyát. Közben a templomban esküvőre készültek és valaki orgonán gyakorolta ezt. (Nagyon hasonló templom volt egyébként, amit láttam, de majd megnézitek a képeket). Nos ez az zene, amire, ha egyszer férjhez megyek, szeretnék bevonulni. Ott álltam a templomban és majdnem sírva fakadtam annyira szép volt. Álltam ott és hallgattam és úgy éreztem, hogy most valami hihetetlen boldog vagyok. Megpróbáltam felvenni a telefonnal, majd berakom, ha feltettem a gépre. Persze nem sikerült túl jól. Aztán nézegettem a kirakott mindenféléket, mire odajött egy férfi, hogy van angol, olasz meg francia nyelvű. Megint közöltem, hogy magyar vagyok, mire mutatta, hogy van német is. Mondtam, hogy én csak olaszul tudok egy keveset. Mire mutatott egy képsorozatot arról, hogy hogyan bombázták le ezt a templomot a második világháborúban, elmondása szerint, mi magyarok. Nem vártam meg az esküvőt, pedig gondoltam rá, hogy meg kéne nézni, mert még sose láttam olasz esküvőt és vajon miben különbözik a mienktől, és azon is gondolkodtam, hogy biztosan nagyon boldog lesz az a lány, aki itt megy férjhez.

Ezután még mentem egy darabig és megint a kikötőbe jutottam (itt minden út a kikötőbe vezet). De azt már tudtam, hogy hova akarok elmenni még. El akartam jutni Kolombusz Kristóf házához, mert tudtam, hogy van ott két torony, amit meg akarok nézni és ha tudok fel akarok menni. Sikerrel jártam. Ott is fotóztam egy keveset, de már kezdett merülni a gép.
Sajnos a házba nem jutottam be, mert az újabb 3 euró lett volna, és már elköltöttem kulturálódásra 8,5-t.
És mivel még boltba is akartam menni, így majd legközelebb, a ház nem szalad el.:)

Aztán felmentem a főtérre, ahol a szökőkút van. Először azt hittem, hogy rosszul látok, de nem RÓZSASZÍN volt a szökőkút vize. RÓZSASZÍN!!! Még gyorsan lefotóztam, meg le is filmeztem, aztán elmentem a coopba.
A Coop itt olyan, mint a tesco otthon. Viszonylag nagy, és olcsó. 6,5 euoróért vettem egy naagy zacskó csipszet, sütikét 5-ös bountycsoki csomagot, meg áfonyalevet. Utóbbi leginkább az üvege miatt kell, hogy legyen majd mibe tenni a teámat.
Aztán hazabuszoztam.

A  képeket feltettem a képtárba.:)