Vacsora a kolostorban

Isabelle megkérdezte, hogy nem megyek-e velük a valahova vacsorázni. Először nem értettem mit mond, meg nagyon akartam beszélni Alyrral, így nemet mondtam. Majd közben sikerült Alyrral beszélni és Giorgo megint megkérdezte, hogy biztos nem megyek-e. Őőő jó végül is..
A közelben van egy gyógyszertár http://www.erboristeriadeifrati.it/ ez itten, és már be akartam nézni, hogy mit árulnak itt. Naszóval elmentünk az ehhez a gyógyszertárhoz tartozó szerzetes rend házába, és először attól voltam elhalva, hogy milyen kertjük van. Ott van minden! Egy csomó gyümölcs meg zöldség meg mindenféle gyógy-és fűszernövények. Fényképeztem párat, nemsoká felkerülnek a képtárba. (Tettem ki neki linket oldalra).
Aztán szóltak nekem, hogy menjünk be, kezdődik a vacsi. Egy csomóan voltunk, nem csak szerzetesek (karmelita szerzetesrendiek), hanem más családok is. Volt egy másik lisztérzékeny, aki mindig mutatta, hogy miből ehetek és miből nem. Elsőnek valami salátát kaptunk pici rákokkal, kapribogyóval, oliváva, meg még néhány zöldséggel. Nekem nagyon ízlett. Kb. az ízlett a legjobban. Aztán valami hal jött, ami nem tetszett nekem túlzottan. Kicsi keserű volt az íze, hiába öntöttem le citromlével (kaptunk hozzá citromot). Aztán meg valami nagyon sós hal jött, amit nem is ettem meg (az előzőt sem) aztán kaptunk polipot, ami édes volt. Lehet, hogy ezeket egyszerre kellett volna ennem. A polip után pedig rákot, amit ki kellett szedni a páncéljából (nem garnéla volt) és Giorgo megmutatta, hogy hogyan kellene megenni a fejét, de én eleve nem eszem meg semminek a fejét és a szívét, a lábát is ritkán. Szóval ezt se ettem meg. Ezután jött grillezett zöldség, és a végén torta, meg gyümölcs (a tortából persze nem ehettem), és a helyi szőlőből készült szőlőlé. Valahogy mindennek brutál intezív íze volt. Woah. Szerintem jó másfél órán át ettünk. Nagyon nagyon finom volt. Közben voltak, akik próbáltak velem beszélgetni, és mindenki nagyon nagyon kedves és mosolygós volt. Volt ott három fekete ember is,egy Nigériából, egy Ugandából egy pedig Brazíliából. És mind mosolygós volt. A vacsi közben az ott lévő gyerekek simán rohangáltak, játszottak. Nino levert egy poharat, ami ripityára tört, de senki se kapott szívrohamot, hanem hoztak egy seprűt megy lapátot és eltakarították. Aztán a szomszédos szobában volt ping-pong asztal meg billiárd asztal is, és nekiálltak játszani az emberek. Aztán én is pingpongozam egyet, az egyik fekete szerzetessel. Sose gondoltam volna, hogy valaha egy szerzetessel fogok pingpongozni.:))
Este 11-kor indultunk haza. Szerencsére nem lakunk messze, de Ninot félúton már inkább hoztam, mert folyton lemaradt. Szerintem ha még 5 percet megyünk elalszik a karomban.

Azért mégis jól végződött ez a nap.:)