Reggel hatkor arra ébredtem, hogy Nino úgy üvölt, mint akit ölnek. Nem sírt, üvöltött. Hallottam Isabelle hangját is, hogy próbálja megnyugtatni. Aztán szépen lassan visszaaludtam, hogy Nino mennyit aludt arról fogalmam sincsen. Délelőtt egész jól elvolt, de délután megint kiborult azon, hogy kezet kellett volna mosnia... Jó fél-háromnegyed órát üvöltött (ráadásul ez az fajta üvöltés, amit én nehezen bírok, és ha a saját gyerekem ilyet fog csinálni, berakom a hideg zuhany alá...) és üvöltött és üvöltött. Aztán hirtelen csend lett. Kinézek, jaah mondom a gyerek elaludt a földön. Ojjé. Szóltam Isabellenek, hogy Nino elaludt, ő meg betette az ágyba. Szerintem ha nem aludt ma délután 3 órát a kissrác, akkor egyet sem. De olyan mélyen, hogy semmi se ébresztette fel.
Közben én próbáltam kicsit a Hobbitot olvasni, egész sokat értek belőle, aminek nagyon örülök. Ha ezzel is olyan jól fogok haladni (csak gyorsabban), mint a HP3-al akkor már kéét könyvet olvastam ki olaszul.
Aztán segítettem előkészíteni a terepet, mert jönnek Giorgo szülei és naagy közös húdemenő vacsora lesz.
Meglepően sok programja van ennek a családnak. Szerintem tökjó, hogy ennyi van nekik és nem gubóztak be a gyereknevelésbe.
Éééés úgy néz ki szombaton végre találkozom egy másik aupairral!
Egyébként nagyon furcsán érzem magam. Az egyik percben szeretnék hazamenni és folytatni a régi életemet (rendszeresen álmodom a Bárczival, hogy ott dolgozom, vagy oda tartok dolgozni, sőt néha az előző munkahelyemmel is álmodom, meg néha a kettő keveredik), a másikban pedig szeretnék itt kint letelepedni valahogy, de nem ebben a városban, hanem egy másikban. Nem érzem úgy, hogy ebben a városban tudnék élni.
Mindenképp szeretnék utazni, megnézni Firenzét, Rómát, Velencét. Rómára már van tervem is, Davidevel megbeszéltük, hogy majd megnézzük együtt, mert az egyforma távolságra van mind a kettőnktől, és mekkora buli lenne. Meg meghívott magukhoz Perugiába is, de mondtam, hogy majd talán tavasszal, mert baromi drága az út.
De ezeket a városokat nem egyedül szeretném megnézni, hanem valakivel. Ha esetleg valaki majd jön ki Olaszországba, akkor szóljon már és odamegyek abba a városba, ahol lesz (ha nincsen túl messze) és akkor találkozunk.:))
Pont Perugiaban néztem 4 hetes olasz tanfolyamot külföldieknek, amin elgondolkodtam, csak bazi drága lenne. De eszembe jutottál, hogy ha kimennék, akkor összehozhatnánk egy találkozót. :-)
VálaszTörlésEgyébként szeretem olvasni a blogod, mert annyira bele tudom élni magam a helyzetedbe, és valahol nagyon irigyellek. Bár ezzel a kiskölökkel nem tudom mit kezdenék, az írásaid alapján úgy gondolom, hogy cseppet el van kényeztetve. A hisztis, elkényeztett gyereknél meg nincs rosszabb.
Az a fajta kettősség amit érzel teljesen normális. De már két és fél hete kint élsz, és úgy érzem azért egyre könnyebben viseled. ;-)
Huh, kezd nagyon égni a lábam alatt a talaj. Eszméletlenül hiányzik Olaszország, és egyre többször gondolok arra, hogy legközelebb nekem kellene kimennem áruért. Csak az a baj, hogy az elintézendők egy részét nem tudnám intézni, mert másik cégről van szó, aminek az igényeit nem ismerem annyira... De ha mégis megyek, akkor írok előtte neked. Bassano talán nincs olyan nagyon messze és egy nagyon szép kis város. :)
VálaszTörlésSÚ