Azért haladunk...

Reggel elaludtam... Nem tudom miért, de nem csörgött az ébresztőm, de megérte, mert olyat álmodtam, hogy ihajja:) Bemásolom ide facebookról:


"Olyat álmodtam, amit muszáj veletek megosztani. Ennek köszönhetően ugyanis ma reggel, először mióta itt vagyok, mosolyogva ébredtem. Szóval:

Egy nagyon fura városban voltunk, ami egyszerre volt Genova és Budapest. Ott volt anyu, meg Szilvia Uszkay meg egy csomó barátom. Anyu és Szilvi barátok lettek és közösen dolgoztak valamin. Aztán elmentünk reggelizni egy csomóan, és ott ült az asztalnál Al Pacino, Robin Williams meg Bradt Pitt és én közöltem, hogy áááá úgyse hiszi el senki, hogy velük reggelizem. Aztán a kezembe került egy fényképalbum, amin Davide Baio volt és Erika Galina úgy, mintha a saját esküvőjükön lettek volna, és én megkérdeztem (olaszul persze), hogy összeházasodtak-e mire Davide közölte, hogy á, csak egy kedves barátja esküvőjén voltak. Aztán megjelent mellettem egy Hámozatlan Mogyoró az alternatív valóságból, aki közölte, hogy nem érti miért nem szeretem az Andrist, merthogy ők olyan szépen táncolnak meg nagyon boldogok együtt. Mondtam neki, hogy jah, csak így lemaradtál a reggeliről Al Pacinoval, Robin Williamssal meg Bradt Pittel. Persze mindezt nagyon nagyon nevetve mondtam, mire Csikós Júliamegszólalt, szintén nagyon nevetve, hogy jah, meg ott volt még Daniel Sági Kiss is.

És mindenki nagyon nevetett.

Na ezután nagyon jókedvűen ébredtem, ennyire jókedvűen egyébként is régen, itt meg még sose.:))"

Na ezután egész jól ment a délelőtt. Teregettem, pakolgattam, porszívóztam, megfőztem az ebédet, Ninoval megebédeltünk, majd megjött Isabelle és a lányok meg vele ettek. Aztán Isabelle mondta, hogy mi lenne ha elmennénk sétálni, hátha Nino elalszik. Okké. Ő elment a lányokkal ruhákat venni, én meg Ninoval gesztenyét szedni. Szedtünk két zsebnyit, majd csinálok belőle babákat, mert ugyebár az ősz nem ősz gesztenyebabák nélkül.

Aztán láttam ám, hogy Ninonak lassan leragad a szeme, s kerestünk egy buszmegállót. Éppen jött a busz, felszálltunk, leültünk, és éreztem, hogy a gyerek kezd elfolyni az ölemben. Ojjéhurrá, így már le se raktam. Mire felértünk a kapuig édesdeden aludt az ölemben, amivel csak volt a probléma, hogy nem volt könnyű (szerintem sokan ismeritek, az egyre nehezedő gyerek súlyát, ahogy egyre jobban elalszik), és hogy a kulcsom a hátizsákban volt a hátamon. Hosszas töprengés után leültem a földre, a gyerekkel a kezemben, megtámasztottam őt a lábaimmal, levettem a hátit, kivettem a kulcsot, kulcstartóstul a fogammal megfogtam, aztán felálltam gyerekestül, kinyitottam a kaput fél kézzel, betoltam a térdemmel és felcaplattam a lécsőn, mert a lift kétkezes játék. Aztán betettem Ninot hátizsákostul az ágyába,amire egy percre felébredt, hogy pont le tudjam róla szedni a cipőit meg a hátiját, és a szájába nyomjam a cumit, meg a kezébe adjam a pelusát (egy kék kutya az érintett).




Aztán még felmostam, jöttem-mentem a lakásban, és olvastam egy kis Hobbitot.:)




Örülök, hogy Nino el mert aludni a kezemben:)