Ezt a kérdést, majdnem minden este felteszem, mert ugye a GM diéta miatt muszáj. Ma jóval később mentem ki vacsizni, mint a család többi tagja, és gyorsan meg is kérdeztem, mire Giorgo elkezdett nevetni és körbejárta a konyhát, mindenbe belenézve, meg rámutatva, hogy '"questo posso mangiare? E questo? E questo?" És közben nagyon röhögtünk mind a hárman. Aztán vacsiztam, és közben az olasz zenéről beszélgetünk. Ma hallottam, hogy Isabelle a State buoni se potete-t dúdolgatja. Amikor most vacsinál mondtam, hogy milyen olasz előadókat ismerek, totál felcsillant a szeme Angelo Branduardi nevére.:) Szóval ez tökjó volt. Jó volt még ma, hogy amikor mentem a lányokért, találtam a földön egy szál rózsát, ami fehér, de a teteje rózsaszín. Azt simogattam útközben, aztán letörtem a szárát és beletűztem a kabátom gomblyukába. Közben hallgattam valami epic zümizenét, szóval jó volt. Jó volt az is, hogy hazaértünk és hajat mostam végre.
Ami nem volt jó: Reggel felkeltem, elment itthonról mindenki és szokásomhoz híven visszafeküdtem pihenni. Olyan remegés és szédülés jött rám, hogy ihaj. Na mondom éljen... Aztán Nino felébredt, adtam neki tejecskét, és elmentünk rajzfilmet nézni, amit én félkómában töltöttem. Végig olyan érzésem volt, mint ájulás után szokott lenni, ez a gyengeséges, nem vagyok a testem ura érzés, ami egyik percről a másikra szűnik meg. Utálom. Egész nap kitartott a hatása, így nem mentem aperitivozni, pedig készültem rá (már azt is kiválasztottam mit veszek fel...) Nem volt még jó, hogy Nino egész nap hisztis volt. Odáig jutottunk ma, hogy beraktam az ágyába, miután nem volt hajlandó ebédelni, na ott üvöltött vagy 15 percig, addig én befejeztem a főzést, bementem hozzá, hogy választhat, hisztizik tovább, alszik, vagy ebédel (mert hogy nagyon fáradt is volt valamiért). Ebédelt. De egy nazgul nem tud úgy sikítani, mint ő ilyenkor. Halál.
Viszont tegnap este nagyon cuki volt, idejött az ágyamba játszani, és 20 percig itt játszott a takaróval meg minden mással is. Tényleg cuki volt.
2013. február 28., csütörtök
2013. február 27., szerda
Mezzogiorno (dél)
Ma délig alhattam. De nem sikerült kipihenni magam, mert megint előjött hányinger pajti, remegéssel. Mondom ojéé, most rohadtul nincsen nekem erre szükségem. Majdnem pontosan egy hónappal ezelőtt voltam beteg, és most egy ideig nagyon nem szeretnék. Az egész nap egyébként ilyen kába volt. Nem csináltunk Ninoval sem túl sok mindent. Játszottunk együtt, meg nevetgéltünk. Délután takarítottunk együtt, aztán én furulyáztam ő meg táncolt,meg autókázott rá. Nagyon aranyos volt. Aztán játszottunk olyat is, hogy "hol a hasad?" és akkor megmutatja a hasát, én meg megcsikizem. Olyan gyöngyözően tud ilyenkor kacagni, szeretem hallgatni. Ő meg szereti, amikor énekelek, meg furulyázom. Múltkor megbűvölve hallgatta vagy 20 percig. Aanyira jó érzés ez, de komolyan. Most nagy szerelem van köztünk, itt játszott az ágyamban egy fél órát, meg megsimogat, hoz nekem dolgokat.
Nagyon fog hiányozni, ha hazamegyek. Kis krampusz.
Nagyon fog hiányozni, ha hazamegyek. Kis krampusz.
2013. február 26., kedd
Fapad!:D
Ééés igeen eljött a fapados netelés ideje. Most szerintem egész profi voltam, mert csak két nap van vissza a hónapból.
Tegnap éjjel megint nem tudtam aludni... Nagyjából négy óra alvás után keltem reggel, és persze ilyenkor nem alszik Nino 11-ig... Úgyhogy mind a ketten hót kómásan tántorogtunk a lakásban, aztán lefeküdtünk filmet nézni és... aludtunk egy órát. Körbepakolt minket az összes plüssel, betakaróztunk és aludtunk. Ha nem csörög a hülye telefon, szerintem simán alszunk 11-ig is.
Aztán boltba mentünk, mert nekem már kóros csokoládé hiányom volt, meg vizet is akartam venni, hogy ne kelljen minden este behoznom egy poharat, hanem legyen üvegem. Nino baromi ügyesen húzta maga után a kosarat, nem pakolt le semmit, nem tett bele a kosárba semmit, csak azt, amit a kezébe adtam. Fizetés után belerakodtunk a táskámba és sétáltunk még egy kicsit.
Ebéd után aludtam. Így most tulajdonképpen három részletben megvan a majdnem 7 óra alvás. Ojjé. Remélem ma éjjel végre rendesen tudok aludni, nem ébredek fel hajnali négykor, illetve hajnali kettő előtt sikerül elaludni. Igaz, holnap csak délben kezdek! Azért ez egy nagyon hurrá dolog. Nem mintha nem ébrednék fel korábban, de akkor is. A TUDAT, hogy 11-ig is alhatok. Ah.. boldogság.
Délután elmentünk sétálni, itthon volt némi hiszti, amikor közöltem Ninoval, hogy vagy befejezed, vagy beraklak az ágyadba aludni, mert fáradt vagy. Befejezte.
Kéne nekem a progetto italiano 1 gyakorló cdje...
Tegnap éjjel megint nem tudtam aludni... Nagyjából négy óra alvás után keltem reggel, és persze ilyenkor nem alszik Nino 11-ig... Úgyhogy mind a ketten hót kómásan tántorogtunk a lakásban, aztán lefeküdtünk filmet nézni és... aludtunk egy órát. Körbepakolt minket az összes plüssel, betakaróztunk és aludtunk. Ha nem csörög a hülye telefon, szerintem simán alszunk 11-ig is.
Aztán boltba mentünk, mert nekem már kóros csokoládé hiányom volt, meg vizet is akartam venni, hogy ne kelljen minden este behoznom egy poharat, hanem legyen üvegem. Nino baromi ügyesen húzta maga után a kosarat, nem pakolt le semmit, nem tett bele a kosárba semmit, csak azt, amit a kezébe adtam. Fizetés után belerakodtunk a táskámba és sétáltunk még egy kicsit.
Ebéd után aludtam. Így most tulajdonképpen három részletben megvan a majdnem 7 óra alvás. Ojjé. Remélem ma éjjel végre rendesen tudok aludni, nem ébredek fel hajnali négykor, illetve hajnali kettő előtt sikerül elaludni. Igaz, holnap csak délben kezdek! Azért ez egy nagyon hurrá dolog. Nem mintha nem ébrednék fel korábban, de akkor is. A TUDAT, hogy 11-ig is alhatok. Ah.. boldogság.
Délután elmentünk sétálni, itthon volt némi hiszti, amikor közöltem Ninoval, hogy vagy befejezed, vagy beraklak az ágyadba aludni, mert fáradt vagy. Befejezte.
Kéne nekem a progetto italiano 1 gyakorló cdje...
2013. február 25., hétfő
Il fiore origami
Tegnap Elisa csinált nekem papírvirágot, és még illatossá is tette. Nagyon kis aranyos.:) Meg Elisa is, hogy csinált nekem ilyet.
Ma sűrű délelőtt volt. Nino fél kilenc körül már felébredt, de nagyon kis csendes volt. Megitta a tejecskéjét, meg a gyümölcslevét, aztán csendesen lekászálódott az etetőszékből. Rám néz: Nézhetek rajzfilmet? Mondom persze. Kimegy. Visszajön... Csak egy kicsi rajzfilmet nézhetek? Menj, nézd! Kimegy. Visszajön. Csak egy icipici rajzfilmet nézhetek? Na ekkor már vele mentem (én közben ugyanis reggeliztem volna:)) bekapcsoltam neki az icipici rajzfilmet. Befejeztem a reggelit, nekiálltam porszívózni (mintha nem pénteken porszívóztam volna, honnan gyűlt össze ENNYI dzsuva?) meg felmosni, közben felöltöztettem Ninot. Játszottunk is.Aztán közöltem vele, hogy akkor én most megyek ebédet főzni (mert én már baromi éhes voltam), és egyszer csak azt érzem, hogy valami elemi erővel csapódik a combomba. Lenézek, hát látom, hogy egy szőke fej nyomódik bele a combomba. Leguggoltam hozzá, hogy mi van pajti? Néz rám, aztán odadőlt a vállamra. Ó mondom dejó, felvettem egy kicsit, majd letettem és innentől folyamatosan a combomba kapaszkodott. Fogalmam sincsen mi tört rá. Újra felvettem és a másik kezemmel főztem tovább (bezony ennyire híró vagyok), és amikor újra leraktam elindult az asztal felé. Jahhmondom éhes vagy. Úgyhogy szépen megebédeltünk, közben átvettem életem első telefonos üzenetét, meg elvágtam az ujjamat a krumplihámozóval.
Most várom, hogy a ruhácskáim végre megérkezzenek...
Update: Megjöttek a felsőim!:) Mind jó és szép.:)
Ma sűrű délelőtt volt. Nino fél kilenc körül már felébredt, de nagyon kis csendes volt. Megitta a tejecskéjét, meg a gyümölcslevét, aztán csendesen lekászálódott az etetőszékből. Rám néz: Nézhetek rajzfilmet? Mondom persze. Kimegy. Visszajön... Csak egy kicsi rajzfilmet nézhetek? Menj, nézd! Kimegy. Visszajön. Csak egy icipici rajzfilmet nézhetek? Na ekkor már vele mentem (én közben ugyanis reggeliztem volna:)) bekapcsoltam neki az icipici rajzfilmet. Befejeztem a reggelit, nekiálltam porszívózni (mintha nem pénteken porszívóztam volna, honnan gyűlt össze ENNYI dzsuva?) meg felmosni, közben felöltöztettem Ninot. Játszottunk is.Aztán közöltem vele, hogy akkor én most megyek ebédet főzni (mert én már baromi éhes voltam), és egyszer csak azt érzem, hogy valami elemi erővel csapódik a combomba. Lenézek, hát látom, hogy egy szőke fej nyomódik bele a combomba. Leguggoltam hozzá, hogy mi van pajti? Néz rám, aztán odadőlt a vállamra. Ó mondom dejó, felvettem egy kicsit, majd letettem és innentől folyamatosan a combomba kapaszkodott. Fogalmam sincsen mi tört rá. Újra felvettem és a másik kezemmel főztem tovább (bezony ennyire híró vagyok), és amikor újra leraktam elindult az asztal felé. Jahhmondom éhes vagy. Úgyhogy szépen megebédeltünk, közben átvettem életem első telefonos üzenetét, meg elvágtam az ujjamat a krumplihámozóval.
Most várom, hogy a ruhácskáim végre megérkezzenek...
Update: Megjöttek a felsőim!:) Mind jó és szép.:)
2013. február 23., szombat
A mai nap margójára
Ma búbánatos nap volt. Hajnalban felébredtem arra, hogy iszonyatosan szomjas vagyok, és, amikor kinéztem az ablakon láttam, hogy olyan gyönyörű kék az ég (már világosodott) hogy az már fáj. Olyan színe volt, mintha a tenger lenne az égbolton, néhány csillaggal, kirakva némi égszínkékkel. Nem tudom leírni mennyire gyönyörű volt. Amíg a konyhában állva ittam, eszembe jutott, hogy mennyire szeretnék napfelkeltét nézni otthon. Olyan igazit, amikor előtte végig beszélgetted az éjszakát a barátaiddal, néhányan már alszanak, és akkor felmész a katlan tetejére, és megnézed, ahogy felkel a nap, és az valami gyönyörűséges. (Mellesleg ilyenben nem volt még részem, olyanban volt, hogy az utolsó őrségbe voltam beosztva és így néztünk napfelkeltét...) Fájdalmas szép tud lenni egy ilyen. Naplementét már sokat láttam itt kint, szépet is, gyönyörűt is. De azt sem az igazi egyedül nézni.
Ez persze azalatt ment át az agyamon, ameddig a vizet ittam, utána visszafeküdtem az ágyikómba, és próbáltam visszaaludni, de nehezen ment. Nagyon egyedül éreztem magam. Nagyon kicsinek és magányosnak és tudtam, hogy mindjárt kelni kell majd, és semmi kedvem hozzá. Hogy hogy aludtam el mégis, arról fogalmam sincs. De azt álmodtam, hogy már felébredtem, és teszem a dolgom, Ninoval játszom, meg ilyesmi, aztán hallottam, hogy Isabelle ébreszt. Mondtam is neki, hogy azt álmodtam, hogy már ébren vagyok...
A mai nap egyébként gyorsan elment. Igyekeztem hasznossá tenni magam, meg aludtam is. Mivel tegnap megfáztam nem sok kedvem volt semmihez sem, csak beszélgetni emberekkel. Elprüntyögtem. Pihentem ma.
Mert arra is rájöttem, hogy azért lehettem ennyire fáradt, mert a múlthét végén nem aludtam ki magam, és tegnap este hattól-éjfélig folyamatosan olaszul beszéltem, és ez rettentően fárasztó tud lenni.
Annyira hihetetlenül maró hiányérzetem volt ma, hogy elsírtam magam miatta. Igazából már tegnap elpityeredtem, amikor betettem a videót, amin mindig sírok. Nem annyira mókás ez az érzelmi hullámvasút, de hát ez van.
64 nap múlva ilyenkor, már a családommal leszek. Már fél órája leszállt velem a repcsi és megöleltem mindenkit,vagy még épp ölelgetem őket.
Ez persze azalatt ment át az agyamon, ameddig a vizet ittam, utána visszafeküdtem az ágyikómba, és próbáltam visszaaludni, de nehezen ment. Nagyon egyedül éreztem magam. Nagyon kicsinek és magányosnak és tudtam, hogy mindjárt kelni kell majd, és semmi kedvem hozzá. Hogy hogy aludtam el mégis, arról fogalmam sincs. De azt álmodtam, hogy már felébredtem, és teszem a dolgom, Ninoval játszom, meg ilyesmi, aztán hallottam, hogy Isabelle ébreszt. Mondtam is neki, hogy azt álmodtam, hogy már ébren vagyok...
A mai nap egyébként gyorsan elment. Igyekeztem hasznossá tenni magam, meg aludtam is. Mivel tegnap megfáztam nem sok kedvem volt semmihez sem, csak beszélgetni emberekkel. Elprüntyögtem. Pihentem ma.
Mert arra is rájöttem, hogy azért lehettem ennyire fáradt, mert a múlthét végén nem aludtam ki magam, és tegnap este hattól-éjfélig folyamatosan olaszul beszéltem, és ez rettentően fárasztó tud lenni.
Annyira hihetetlenül maró hiányérzetem volt ma, hogy elsírtam magam miatta. Igazából már tegnap elpityeredtem, amikor betettem a videót, amin mindig sírok. Nem annyira mókás ez az érzelmi hullámvasút, de hát ez van.
64 nap múlva ilyenkor, már a családommal leszek. Már fél órája leszállt velem a repcsi és megöleltem mindenkit,vagy még épp ölelgetem őket.
2013. február 22., péntek
Crepes e gioca (crepes és játék)
Most történt először olyan, hogy nem akartam nagyon gyorsan hazajönni a taliról, hogy nem siettem hazafele. Júlia és Yuri értem jöttek kocsival, és elmentünk Yurihoz, közben egy csomó mindenről beszélgettünk a kocsiban. Arról a hülyeségről, hogy milyennek kéne lennie egy erkölcstanárnak, aztán kicsit a GyU-ról, meg játékokról, aztán odaérve hozzá megmutatta az összes kockáit meg a könyveket. Gyerekek én ennyi szerepjátékos könyvet még életemben nem láttam egy embernél. Annyi kockája van (igaz egyik se különleges, mint mondjuk az én elfes kockáim), hogy nem egy, hanem 10 partyt is el lehetne vele látni. Meg persze társasai is vannak, szal szerintem pl.:Adimmal baromi jól kijönnének. Aztán elmentünk vacsizni.
Amióta kijöttem, borzasztóan sajnáltam, hogy nem kóstolhatom meg a helyi palacsintát, amit Crepesnek hívnak. Annyiban különbözik a mi palacsintánktól, hogy ebben belesütik a tölteléket. Ha hazamegyek mindenképp ki fogom próbálni otthon is így készíteni. Nagyon finom. Meg Yuri vett cidert, ami szintén nagyon finom volt.Bár szerintem nem volt benne alkohol, vagy nem sok. Azért gondolom, hogy nem lehetett sok, mert nem kezdtem el szédülni vagy ilyesmi, ellenben iszonyatosan elkezdtek hiányozni nekem emberek otthonról, és majdnem írtam néhánynak sms-t, hogy hiányzol, de aztán mégsem. Mivel nem értük el a többieket, visszamentünk Yurihoz, és játszottunk egy társassal (Júlia közben elment aludni), aminek az a lényege, hogy minél hamarabb szedd össze a 10 aranyat, és ehhez mindenféle lépőköveket kell lepakolnod. Megint eszembe jutott Adim, amikor játszottuk, hogy mennyire tetszene neki, meg, hogy ezt a játékot meg kéne szereznem otthonra, és akkor játszhatnánk mi is. Érdekes élmény volt, hogy úgy értettem meg a szabályait, hogy ugye olaszul lettek mondva, és értettem. Érteni tényleg egész sok mindent értek már. Játszani is tudtam vele, és erre baromi büszke vagyok. Nem egy bonyolult játék, de képzeljétek el a helyzetet, hogy idegen nyelven játszotok egy társassal. Nagyon nagyon nagyon érdekes élmény volt. Rettentően élveztem a dolgot, hogy én, hogy beszélek és értek, oké nem jól, és nagyon sokszor kell engem javítani, de értitek na. Holnapra megkérdezem a játék nevét.:) Tényleg nagyon nagyon jó volt.Pedig én ritkán szeretek egyébként társasozni, ezt tudják azok, akik játszottak már velem. Kevés olyan társas van, amivel szívesen játszom (ilyen a Catan, de csak bizonyos társasággal, az igenis sötét nagyúr, és őőő... szóval kevés van na). Egy kör játék utána Yuri hazahozott. Még sose maradtam ki ennyire későig. Azt is mondta hazafele, hogy segítenek nekem olaszozni, igenis nyeltvanozzak napközben és majd segítenek javítani, meg járjak el otthonról meg ilyesmi. Ez pedig jó érzés, mert egyedül sosem ment a tanulás, és most kapok segítséget. Van 67 napom felhozni magam olaszból olyan szintre, hogy tuti meglegyen a nyelvvizsga. MUSZÁJ meglennie, KELL. Merthogy...
A másik óriási hír pedig az, hogyha az égiek is azt akarják, akkor lesz állásom szeptembertől, tehát lesz miért otthon maradni! Nagyon nagyon nagyon szeretném, rettentően nagyon.
Ja erről a játékról van szó. Ezek meg a figurák.
Amióta kijöttem, borzasztóan sajnáltam, hogy nem kóstolhatom meg a helyi palacsintát, amit Crepesnek hívnak. Annyiban különbözik a mi palacsintánktól, hogy ebben belesütik a tölteléket. Ha hazamegyek mindenképp ki fogom próbálni otthon is így készíteni. Nagyon finom. Meg Yuri vett cidert, ami szintén nagyon finom volt.Bár szerintem nem volt benne alkohol, vagy nem sok. Azért gondolom, hogy nem lehetett sok, mert nem kezdtem el szédülni vagy ilyesmi, ellenben iszonyatosan elkezdtek hiányozni nekem emberek otthonról, és majdnem írtam néhánynak sms-t, hogy hiányzol, de aztán mégsem. Mivel nem értük el a többieket, visszamentünk Yurihoz, és játszottunk egy társassal (Júlia közben elment aludni), aminek az a lényege, hogy minél hamarabb szedd össze a 10 aranyat, és ehhez mindenféle lépőköveket kell lepakolnod. Megint eszembe jutott Adim, amikor játszottuk, hogy mennyire tetszene neki, meg, hogy ezt a játékot meg kéne szereznem otthonra, és akkor játszhatnánk mi is. Érdekes élmény volt, hogy úgy értettem meg a szabályait, hogy ugye olaszul lettek mondva, és értettem. Érteni tényleg egész sok mindent értek már. Játszani is tudtam vele, és erre baromi büszke vagyok. Nem egy bonyolult játék, de képzeljétek el a helyzetet, hogy idegen nyelven játszotok egy társassal. Nagyon nagyon nagyon érdekes élmény volt. Rettentően élveztem a dolgot, hogy én, hogy beszélek és értek, oké nem jól, és nagyon sokszor kell engem javítani, de értitek na. Holnapra megkérdezem a játék nevét.:) Tényleg nagyon nagyon jó volt.Pedig én ritkán szeretek egyébként társasozni, ezt tudják azok, akik játszottak már velem. Kevés olyan társas van, amivel szívesen játszom (ilyen a Catan, de csak bizonyos társasággal, az igenis sötét nagyúr, és őőő... szóval kevés van na). Egy kör játék utána Yuri hazahozott. Még sose maradtam ki ennyire későig. Azt is mondta hazafele, hogy segítenek nekem olaszozni, igenis nyeltvanozzak napközben és majd segítenek javítani, meg járjak el otthonról meg ilyesmi. Ez pedig jó érzés, mert egyedül sosem ment a tanulás, és most kapok segítséget. Van 67 napom felhozni magam olaszból olyan szintre, hogy tuti meglegyen a nyelvvizsga. MUSZÁJ meglennie, KELL. Merthogy...
A másik óriási hír pedig az, hogyha az égiek is azt akarják, akkor lesz állásom szeptembertől, tehát lesz miért otthon maradni! Nagyon nagyon nagyon szeretném, rettentően nagyon.
Ja erről a játékról van szó. Ezek meg a figurák.
2013. február 21., csütörtök
I miei vestiti (az én ruháim)
Szóval az úgy volt, hogy még mielőtt visszajöttem, eldöntöttem magamban, hogy mindenképp változtatok a ruhatáramon. Úgy gondoltam, hogyha összesen 200 eurót költök magamra (ebben benne van a cipőtől a melltartón át a felsőkig minden) az kb. elég is lesz, hogy tartós, mutatós, normális cuccaim legyenek és ki tudjam végre dobni azokat, amiket már nem hordok, vagy szakadtak.
Van egy oldal, ahonnan a kabátomat is rendeltem, és ott találtam is magamnak négy csini felsőt. Az egyikkel rendszeresen szoktam álmodni, hogy abban vagyok. Vártam, hogy megérkezzenek a cuccok, de hát csak nem jöttek, így írtam egy mélt az EMPnek, hogy hun vannak má a rucik? Rögtön jött a válasz, hogy nem talált ide a kézbesítő. Oh mondom az érdekes, mert már kétszer idetalált. Erre írták, hogy hívott telefonon én meg írtam, hogy láttam, de nem tudtam visszahívni. Végül abban maradtunk, hogy hétfőn érkeznek a cuccok.
Nagyon várom őket, mert kíváncsi vagyok hogy fognak állni, meg ilyesmi. Majd csinálok képet úgy, mint a nadrágomról, és felteszem, hogy ti is lássátok. (tehát a kis buksi fejem nem lesz benne a képben, csak nyaktól lefele-derékig).
Van egy oldal, ahonnan a kabátomat is rendeltem, és ott találtam is magamnak négy csini felsőt. Az egyikkel rendszeresen szoktam álmodni, hogy abban vagyok. Vártam, hogy megérkezzenek a cuccok, de hát csak nem jöttek, így írtam egy mélt az EMPnek, hogy hun vannak má a rucik? Rögtön jött a válasz, hogy nem talált ide a kézbesítő. Oh mondom az érdekes, mert már kétszer idetalált. Erre írták, hogy hívott telefonon én meg írtam, hogy láttam, de nem tudtam visszahívni. Végül abban maradtunk, hogy hétfőn érkeznek a cuccok.
Nagyon várom őket, mert kíváncsi vagyok hogy fognak állni, meg ilyesmi. Majd csinálok képet úgy, mint a nadrágomról, és felteszem, hogy ti is lássátok. (tehát a kis buksi fejem nem lesz benne a képben, csak nyaktól lefele-derékig).
2013. február 20., szerda
Non voglio dormire!!!! (Nem akarok aludni)
Tegnap váratlan babysitterkedés volt. Nem szóltak előre, ami meglepett, de hát előfordul végül is,itthon voltam.:)
Nino este 10 körül ideült az ágyamra (a lányok elmentek maguktól aludni) és közölte velem, hogy NEM AKAROK ALUDNI!
Mondtam neki, hogy jó, akkor ne aludj! Itt ücsörgött még egy kicsit, beszélgettünk, egyszer csak azt veszem észre, hogy a fiatalúr már fekszik. Oh mondom, okéé előbb-utóbb alvás lesz. Magához ölelte Bau Piccolot, és láttam, hogy egyre jobban nyammog a cumiján. Elkezdtem simogatni a hátát és 5 perc múlva vígan aludt itt mellettem. Annyira cuki volt, de annyira.
Nino este 10 körül ideült az ágyamra (a lányok elmentek maguktól aludni) és közölte velem, hogy NEM AKAROK ALUDNI!
Mondtam neki, hogy jó, akkor ne aludj! Itt ücsörgött még egy kicsit, beszélgettünk, egyszer csak azt veszem észre, hogy a fiatalúr már fekszik. Oh mondom, okéé előbb-utóbb alvás lesz. Magához ölelte Bau Piccolot, és láttam, hogy egyre jobban nyammog a cumiján. Elkezdtem simogatni a hátát és 5 perc múlva vígan aludt itt mellettem. Annyira cuki volt, de annyira.
Betakartam szépen, és 11-kor átvittem a saját ágyába.
Ma egész nap aranyos volt, úgy összerajzolta az arcát, hogy mindenhol kék volt, még a nyaka is, és amikor mostam le neki és mutattam, hogy hogy tartsa a fejét, nagyon helyesen tartotta, majd közölte, hogy MÉÉG. Ez azért mókás, mert eddig bármilyen arc-nyak mosást csak harcok árán lehetett elérni nála. Szóval ott vigyorogtunk egymásra.
Most már kevesebbet kell vele harcolnom, ami nagyon jó érzés.
Viszont még mindig sikít....
2013. február 19., kedd
RPG!:D
Tegnap felvettem facebookon Yurit meg Chiarát. Yuri ma rögtön rám is írt, és elkezdtünk dumálni. Nagyon vicces volt. Megnézte a képeimet és megkérdezte, hogy szeretem-e a GyU-t.Mondtam, hogy aham, nagyon.:) Aztán, hogy milyen fantasykat olvastam, meg elmondta, hogy ő miket (a felét nem is ismerem),aztán valahogy a szerepjátékra terelődött a szó és kiderült, hogy kalandmester! Úgyhogy rögtön meg is beszéltük, hogy előbb-utóbb játszani fogunk. Haláli lesz, olaszul szerepjátszani!:)
Nem hiába hoztam ki magammal a kockáimat.
Isteni sugallat volt:)
Nem hiába hoztam ki magammal a kockáimat.
Isteni sugallat volt:)
2013. február 18., hétfő
Settanta
Attendi il mio arrivo, alla prima luce del settanta giorni da Genova.:)
Io arriveró a Budapest alle 23:30:)
2013. február 17., vasárnap
Il Carnevale!:)
Júlia mondta, hogy karnevál lesz náluk, menjek! Ha már Viareggiot kihagytuk (A velenceit pedig nem mostanában fogom megnézni.)
Szóval felkerekedtem délután és elindultam Cellébe. Még mindig gyönyörű kis városkának tartom. Júlia mondta, hogy ki is festjük magunkat, ojjé! Szeretek maszkot készíteni, bár ötletem se volt, hogy mit fogok csinálni. Aztán Júlia elővette a fehér alapozó izét, és lekentem vele az egész arcomat, aztán eszembe jutott a Cirque du soleil. Hm.. Rákerestem gyorsan az Allergíára, hogy valami ötlete merítsek. Kihúztam a szememet kékkel, meg a számat pirossal, meg kiemeltem a szemöldököm feketével, aztán rajzoltattam egy könnycseppet az arcomra, és kész is volt. Nagyon tetszettem magamnak:)
Ezután kimentünk összeszedni Chiarát (oh je a második ember, akinek megjegyeztem a nevét!), aki cicának volt kifestve, Júlia panda volt.:)
Elindultunk a karneválra, közben csatlakozott hozzánk Yuri (3!!!). Megnéztük a mindenféle kocsik felvonulását, és nagyon jó idő volt, kabát se kellett. A tenger még mindig csodálatosan kék. (Képek a képtárban!!!) Annyi konfettit szórtak ránk, hogy a bugyim is konfettivel volt tele. Közben csatlakoztak még hozzánk négyen. Igyekeztem megérteni, amit a többiek beszélnek, és hellyel-közzel bele is szólni, de én itthon se vagyok az a beleszólós,ha idegenekkel vagyok, hát még ha csak a felét értem annak, amit mondanak...
Beültünk egy kávézóba, ahol kiderült, hogy a négyes kocsival van és beférek, úgyhogy hazahoztak. Rettentő fáradtnak éreztem magam kocsiban, szerintem el is bóbiskoltam, mert álmodtam valamit.
Jól éreztem magam, kellemes délután volt.
Esküszöm igyekezni fogok többet beszélni olaszul. Esküszöm.
Szóval felkerekedtem délután és elindultam Cellébe. Még mindig gyönyörű kis városkának tartom. Júlia mondta, hogy ki is festjük magunkat, ojjé! Szeretek maszkot készíteni, bár ötletem se volt, hogy mit fogok csinálni. Aztán Júlia elővette a fehér alapozó izét, és lekentem vele az egész arcomat, aztán eszembe jutott a Cirque du soleil. Hm.. Rákerestem gyorsan az Allergíára, hogy valami ötlete merítsek. Kihúztam a szememet kékkel, meg a számat pirossal, meg kiemeltem a szemöldököm feketével, aztán rajzoltattam egy könnycseppet az arcomra, és kész is volt. Nagyon tetszettem magamnak:)
Ezután kimentünk összeszedni Chiarát (oh je a második ember, akinek megjegyeztem a nevét!), aki cicának volt kifestve, Júlia panda volt.:)
Elindultunk a karneválra, közben csatlakozott hozzánk Yuri (3!!!). Megnéztük a mindenféle kocsik felvonulását, és nagyon jó idő volt, kabát se kellett. A tenger még mindig csodálatosan kék. (Képek a képtárban!!!) Annyi konfettit szórtak ránk, hogy a bugyim is konfettivel volt tele. Közben csatlakoztak még hozzánk négyen. Igyekeztem megérteni, amit a többiek beszélnek, és hellyel-közzel bele is szólni, de én itthon se vagyok az a beleszólós,ha idegenekkel vagyok, hát még ha csak a felét értem annak, amit mondanak...
Beültünk egy kávézóba, ahol kiderült, hogy a négyes kocsival van és beférek, úgyhogy hazahoztak. Rettentő fáradtnak éreztem magam kocsiban, szerintem el is bóbiskoltam, mert álmodtam valamit.
Jól éreztem magam, kellemes délután volt.
Esküszöm igyekezni fogok többet beszélni olaszul. Esküszöm.
2013. február 15., péntek
Motorinooo!:)
Ma Nino megint extra cuki volt. Bár vernyogva ébredt, utána olvasott újságot, nekem pedig nem volt szabad elmozdulnom mellőle, mert úristen akkor világháború van. Ami abból a szempontból nem volt szerencsés, hogy olyan kómás voltam egész délelőtt, hogy szépen elaludtam mellette...Még álmodtam is valamit, hogy Gondorban fekszem az Ispotályban, és én vagyok az íjászok kapitánya, de kb. ennyit. Miután engedélyt kaptam rá, hogy csináljam a dolgomat, felsöpörtem, felmostam, és megfőztem az ebédet. Isabelle megdicsért, hogy ügyes vagyok és finomat főztem!:) Valami zöld növényt főztem össze répával. Magamnak meg csináltam tésztaszószt, szóval nem volt nagy ördöngösség de nekem nagyon jólesett a dicséret.
Délután elhoztam Elisát, és befizettem a netet, és rájöttem, hogy már csak egyszer kell 12 eurot kicsengetnem, és mielőtt hazamegyek eladom a cuccot, oyan 50-60 euroért, oszt szevasz. A telefonkártyámat azért nem adom el, mert mi van ha visszajövök az országba, jó lesz az még.
Aztán hívott Júlia, hogy mit csinálok este, mondtam, hogy semmit.Úgyhogy elmentünk vele meg a múltkori olasz csajjal vacsizni. De nem ez volt a lényeg, hanem mielőtt megjött a csajszi (azt hiszem Assiának hívják, nem tudom így kell-e írni a nevét) mondtam Júliának, hogy én még sose ültem motoron és egyszer úúúgy szeretnék. Na rögtön megkérte a lányzót, hogy vigyen el egy körre. Gyerekek ez valami fantasztikus volt! Olyan, mint a bringázás csak sokkal gyorsabb! Nagyon nagyon nagyon tetszett, füligvigyorral szálltam le a motorról. Nagyon nagyon tetszett, tényleg szabadnak éreztem magam, ahogy ott kapaszkodtam a motorba, mintha az életem múlna rajta, de közben iszonyat jó volt. Kérdezte is a csaj, hogy na tetszik? Mondom juj nagyon! Muszáj lesz még párszor kipróbálnom,mert iszonyatos módon tetszik. Én mondjuk nem akarok motoros jogsit, de hát lehet, hogy meg fogom szerezni, ki tudja. Jaj nagyon jó volt.:)
Aztán elmentünk valami helyre, ahol 7 euroért annyit ehetsz, amennyit akarsz és jár mellé egy ital is (hogy ezeket a helyeket én miért nem ismertem októberben...) és olyan narancslét ittam, hogy ihaj. Piros színe volt és nagyon finom volt. Ott facsarták helyben. Enni nem akartam, mert délután bepusziltam egy nagy tányér tésztát, és még mindig nem vagyok éhes (ehh ez csoda ám..). Szóval én csak ittam a narancslét:)
Közben iszonyat nagyokat nevettünk, bár én csak a felét értettem annak, amiről szó volt, de így is nagyon jól szórakoztam.
Hazafele végig zenét hallgattam, és közben mindenféle baromi jó jeleneteket képzeltem el, ha meg tudnám csinálni, hogy ezeket a dolgokat kivetítse az agyam, igazán mókás mozit lehetne csinálni.
És ültem motoron!:)))
Délután elhoztam Elisát, és befizettem a netet, és rájöttem, hogy már csak egyszer kell 12 eurot kicsengetnem, és mielőtt hazamegyek eladom a cuccot, oyan 50-60 euroért, oszt szevasz. A telefonkártyámat azért nem adom el, mert mi van ha visszajövök az országba, jó lesz az még.
Aztán hívott Júlia, hogy mit csinálok este, mondtam, hogy semmit.Úgyhogy elmentünk vele meg a múltkori olasz csajjal vacsizni. De nem ez volt a lényeg, hanem mielőtt megjött a csajszi (azt hiszem Assiának hívják, nem tudom így kell-e írni a nevét) mondtam Júliának, hogy én még sose ültem motoron és egyszer úúúgy szeretnék. Na rögtön megkérte a lányzót, hogy vigyen el egy körre. Gyerekek ez valami fantasztikus volt! Olyan, mint a bringázás csak sokkal gyorsabb! Nagyon nagyon nagyon tetszett, füligvigyorral szálltam le a motorról. Nagyon nagyon tetszett, tényleg szabadnak éreztem magam, ahogy ott kapaszkodtam a motorba, mintha az életem múlna rajta, de közben iszonyat jó volt. Kérdezte is a csaj, hogy na tetszik? Mondom juj nagyon! Muszáj lesz még párszor kipróbálnom,mert iszonyatos módon tetszik. Én mondjuk nem akarok motoros jogsit, de hát lehet, hogy meg fogom szerezni, ki tudja. Jaj nagyon jó volt.:)
Aztán elmentünk valami helyre, ahol 7 euroért annyit ehetsz, amennyit akarsz és jár mellé egy ital is (hogy ezeket a helyeket én miért nem ismertem októberben...) és olyan narancslét ittam, hogy ihaj. Piros színe volt és nagyon finom volt. Ott facsarták helyben. Enni nem akartam, mert délután bepusziltam egy nagy tányér tésztát, és még mindig nem vagyok éhes (ehh ez csoda ám..). Szóval én csak ittam a narancslét:)
Közben iszonyat nagyokat nevettünk, bár én csak a felét értettem annak, amiről szó volt, de így is nagyon jól szórakoztam.
Hazafele végig zenét hallgattam, és közben mindenféle baromi jó jeleneteket képzeltem el, ha meg tudnám csinálni, hogy ezeket a dolgokat kivetítse az agyam, igazán mókás mozit lehetne csinálni.
És ültem motoron!:)))
2013. február 14., csütörtök
Sorridere (mosolyogni)
Ha a következő három napban sem lesz semmi, ami miatt sírhatnékom támad, akkor kijelenthetem, hogy ez az első hét, amióta visszajöttem, hogy nem sírtam. Azért ez nagyon jó lenne.
A hónak már semmi nyoma sincsen, sőt olyan meleg van, hogy kesztyű nélkül lehet járkálni. Sajnos kicsit megfáztam, úgyhogy egy papírzsepi gyár lassan megélhetne belőlem.
Nino brutál nyugodt. Nem tudom, hogy ez minek köszönhető, de tegnap is és ma is teljesen nyugodtan kelt. Tegnap közölte, hogy "szépet álmodtam" ma pedig kiabált a szobájából, hogy "kialudtam magam!". Már nem kéredzkedik fel kézbe, úgyhogy nem kell cipelnem, ami jó, mert igen csak sokat nőtt. Állandóan mosolyog.
A mai nap különösen aranyos volt. Álltam a konyhában, épp a zsemlét kevertem be, mikor megszólal:
Én egy alma vagyok és a barátom a narancs meg a banán. Nézek rá, hogy tényleg egy alma vagy? Persze egy alma vagyok.Aztán volt ő sajt, meg répa is, és mindig felsorolta a barátait (a sajtnak a tészta volt a barátja, a répának meg a husika (carnina).
Nézegetett kisautós újságot is, és közben hangosan mondta melyik autó, melyik, ez egy kamion, ez egy villamos ez egy őőő nemtudom, ANNA ez mi??? (az egy helikopterautó volt...én se láttam még olyat:D)
Délután is be-be jött hozzám.
Azt figyeltem meg egyébként még itt kint, hogy nagyon szépen öltöztetik a gyerekeket. Igényesen. A kislányok KISLÁNYNAK vannak öltöztetve, nem kisfiúnak vagy picike nőnek, a kisfiúk pedig kisfiúnak, nem mini férfinak. Ez szerintem nagyon jó. Nem látni hosszú hajú kisfiút, és kevés az igazán rövid hajú kislány is.(
A megfigyelés 0-11 év közöttiekre igaz.)
S, mert rég volt már kép:
A hónak már semmi nyoma sincsen, sőt olyan meleg van, hogy kesztyű nélkül lehet járkálni. Sajnos kicsit megfáztam, úgyhogy egy papírzsepi gyár lassan megélhetne belőlem.
Nino brutál nyugodt. Nem tudom, hogy ez minek köszönhető, de tegnap is és ma is teljesen nyugodtan kelt. Tegnap közölte, hogy "szépet álmodtam" ma pedig kiabált a szobájából, hogy "kialudtam magam!". Már nem kéredzkedik fel kézbe, úgyhogy nem kell cipelnem, ami jó, mert igen csak sokat nőtt. Állandóan mosolyog.
A mai nap különösen aranyos volt. Álltam a konyhában, épp a zsemlét kevertem be, mikor megszólal:
Én egy alma vagyok és a barátom a narancs meg a banán. Nézek rá, hogy tényleg egy alma vagy? Persze egy alma vagyok.Aztán volt ő sajt, meg répa is, és mindig felsorolta a barátait (a sajtnak a tészta volt a barátja, a répának meg a husika (carnina).
Nézegetett kisautós újságot is, és közben hangosan mondta melyik autó, melyik, ez egy kamion, ez egy villamos ez egy őőő nemtudom, ANNA ez mi??? (az egy helikopterautó volt...én se láttam még olyat:D)
Délután is be-be jött hozzám.
Azt figyeltem meg egyébként még itt kint, hogy nagyon szépen öltöztetik a gyerekeket. Igényesen. A kislányok KISLÁNYNAK vannak öltöztetve, nem kisfiúnak vagy picike nőnek, a kisfiúk pedig kisfiúnak, nem mini férfinak. Ez szerintem nagyon jó. Nem látni hosszú hajú kisfiút, és kevés az igazán rövid hajú kislány is.(
A megfigyelés 0-11 év közöttiekre igaz.)
S, mert rég volt már kép:
2013. február 12., kedd
Napsütéses csendes nap
A tegnapi hóból szinte semmi sem maradt, cserébe hétágra sütött a nap.
Reggel csináltam magamnak olyan igazi magyaros reggelit, volt paradicsom, felvágott, sajt, kenyér, fokhagyma, hagyma, szóval megadtam a módját, és közben megittam az első adag tőzegáfonya cuccot. Meglepően jó íze van, nem szoktam ezt meg a gyógyszerektől.
Nino is és én is kb. 10-ig aludtunk (a héten 8tól vagyok, de felöltözöm és visszafekszem és néha belealszom...).
Aztán én nekiálltam kitakarítani, ő pedig mesét nézett meg játszott, nagyon kis aranyos volt, egész nap mosolygott, meg nevetgélt és nem hisztizett vagy sikított egyszer sem. Legalábbis, ameddig kettesben voltunk.
Délután lefeküdtem aludni, és arra ébredtem, hogy Isabelle kiabál, valamit és benne volt két A betű meg a kávé szó. Kikiabáltam neki, hogy éééén kéééreeek, mire nevetve mondta, hogy a nonnát kérdezte, akit ő ugye mamának hív, én meg vigyorogtam félálomban, hogy én csak a két A-hangot hallottam ki meg a kávét, de persze kaptam. Aztán elmentem a lányokért muzsikával a fülemben, és hazafele a megmaradt hóból hógolyóztunk egyet.
Útközben vettem észre, hogy elszakadt a felcsatolható zsebem, úgyhogy gyorsan megvarrtam, meg festettem rá, ezt majd felteszem, ha csináltam róla képet.
Kellemes nap volt.
Nagyon szeretnék már biciklizni...
Reggel csináltam magamnak olyan igazi magyaros reggelit, volt paradicsom, felvágott, sajt, kenyér, fokhagyma, hagyma, szóval megadtam a módját, és közben megittam az első adag tőzegáfonya cuccot. Meglepően jó íze van, nem szoktam ezt meg a gyógyszerektől.
Nino is és én is kb. 10-ig aludtunk (a héten 8tól vagyok, de felöltözöm és visszafekszem és néha belealszom...).
Aztán én nekiálltam kitakarítani, ő pedig mesét nézett meg játszott, nagyon kis aranyos volt, egész nap mosolygott, meg nevetgélt és nem hisztizett vagy sikított egyszer sem. Legalábbis, ameddig kettesben voltunk.
Délután lefeküdtem aludni, és arra ébredtem, hogy Isabelle kiabál, valamit és benne volt két A betű meg a kávé szó. Kikiabáltam neki, hogy éééén kéééreeek, mire nevetve mondta, hogy a nonnát kérdezte, akit ő ugye mamának hív, én meg vigyorogtam félálomban, hogy én csak a két A-hangot hallottam ki meg a kávét, de persze kaptam. Aztán elmentem a lányokért muzsikával a fülemben, és hazafele a megmaradt hóból hógolyóztunk egyet.
Útközben vettem észre, hogy elszakadt a felcsatolható zsebem, úgyhogy gyorsan megvarrtam, meg festettem rá, ezt majd felteszem, ha csináltam róla képet.
Kellemes nap volt.
Nagyon szeretnék már biciklizni...
2013. február 11., hétfő
NEVICAAAA!!! (havazik!)
Tegnap azt mondotta az okos internet, hogy ma aaakkoorraaa havazás lesz, hogy az iskolák is zárva lesznek. Ojjé... Nem baj, ha hárman vannak otthon legalább elfoglalják egymást. Miután nagyon vicceset álmodtam Álmomban valamilyen conon votunk,ahol ott volt az összes Hobbit szereplő, és leült mellém, meg Dodie mellé Richard Armitage mi pedig nem hittünk a szemünknek, hogy úúú. Dodie rögtön át is változott a kétéves kori önmagává, hogy nyugodt szívvel adhasson neki egy puszit. Aztán végigment valami előadás, amit Ankalimon tartott, mi pedig szedelőzködtünk, hogy hazamegyünk, Richard pedig közölte, hogy haza szeretne engem kísérni. Mondtam neki, hogy hát felőlem jöhet, és elindultunk Genovában, de Acqincumra értünk haza, ahol is a szokásos óriási káosz volt a lakásban. Mondtam neki, hogy épp összepakolok, mert másnap tavaszi tali van, mire megkérdezte, hogy nem mennék-e inkább vele aperitivozni meg moziba.Mondtam, hogy őőő végül is, tavaszi talira mehetek másnap is. Úgyhogy szépen kézen fogva elindultunk aperitivozni, de sajnos felébredtem.
Szóval nagyon jó volt,mosolyogva ébredtem. Még mosolyogtam fél órán át, meg élveztem, hogy csend van aztán felöltöztem, és kimentem, pont mielőtt Isabelle indult volna.
A lányok viszonylag későn ébredtek, Nino már ébren volt. Hagytam őket egész délelőtt rajzfilmet nézni, közben prüntyögtem, elvoltam, jókedvem volt. Havazni kezdett, és minden szépen lassan fehér lett.
Mivel fel vagyok fázva, mindenképp el akartam menni a gyógyszertárba, úgyhogy nekiindultam négy körül és gyorsan építettem egy kicsike hóembert az egyik kocsira, aztán csak élveztem, hogy szakad a hó, közben bömböl a fülembe a zene. Végül persze elsétáltam majdnem a lányok sulijáig, mert tudtam, hogy az ottani gyógyszertárban lesz, amit keresek. Na ott nem volt, de a gyógyszertáros pasi (ja tőzegáfonyát kerestem), hogy keressem a fentebb lévőben. Bementem, ott egy nagyon helyes nőci volt a gyógyszertáros, előadtam neki, hogy mit keresek, és mondtam, hogy azért kell, hogy jobban legyek.Rögtön levágta miért kell, rá is kérdezett, hogy fel vagyok fázva? Mondom ahaa, ó akkor hoz nekem kapszulát, mert szirupba nincsen ilyen. Úgyhogy vettem kapszulát.:)
Boldogan attól, hogy minden havas (a pálmafák viccesek havasan), elindultam haza, és gondoltam bemegyek a kertbe, amit annyira szeretek. Naná, hogy zárva volt... Nem baj,kintről csináltam néhány képet a piros telefonnal, mert az okosat itthon hagytam (okos vagyok mi?), és közben nagyon boldognak éreztem magam. Ahogy ment a fülembe a zene, néha egy kicsit táncoltam is rá, meg pörögtem a hóesésben, és ez annyira jó érzés volt, meg gyúrtam hógolyót és bedobtam a kertbe:)
Amikor hazaértem, láttam, hogy a lányok talpig overallban vannak, és éppen készülnének kimenni a hóba. Valentina még mindig nem vetkőzött le, pedig már másfél órája itthon vagyok, és ők még nem mentek el.
Jaj annyira örülök ennek a hónak, de tényleg.
Jaj annyira de tényleg annyira... Ha lennének itt barátaim, tuti felhívtam volna őket hógolyózni.:)
2013. február 10., vasárnap
aperitivo tedesco
Egész nap nem csináltam semmit. De tényleg semmit. Ninot szerencsére korán elvitték a nagyszülei, így enyém volt a lakás. Zenét hallgattam, énekelgettem, elvoltam, mint a befőtt. Aztán hívott Júlia, hogy akkor feljönne, meg, hogy menjünk aperitivozni. Okéé, menjünk!
Meglepően jól éreztem magam, egy idő után azt vettem észre, hogy percek óta olaszul beszélek és nem gondolkodom a szavakon, csak jönnek. Rettentő érdekes érzés volt. Egyébként az volt még jó, hogy kevesen voltunk, nyolcan összesen, így mindenkivel lehetett beszélni, nem üvöltött semmiféle zene, hallottuk egymás hangját.
Volt egy német srác, aki kb. annyira beszél olaszul, mint én, és néha a köztünk ülő Marco (hah egynek sikerült megjegyeznem a nevét!) fordított angolból olaszba és viszont, ha nem értettük egymást. Nagyon vicces volt.
Ilyenre szívesen mennék még, ahol kevesen vagyunk és nem üvölt a fülembe a zaj. A hely is tetszett, hogyha valaki meglátogatna, megmutatnám neki.
S holnap akkor is bruschettát fogok reggelizni.:)
Meglepően jól éreztem magam, egy idő után azt vettem észre, hogy percek óta olaszul beszélek és nem gondolkodom a szavakon, csak jönnek. Rettentő érdekes érzés volt. Egyébként az volt még jó, hogy kevesen voltunk, nyolcan összesen, így mindenkivel lehetett beszélni, nem üvöltött semmiféle zene, hallottuk egymás hangját.
Volt egy német srác, aki kb. annyira beszél olaszul, mint én, és néha a köztünk ülő Marco (hah egynek sikerült megjegyeznem a nevét!) fordított angolból olaszba és viszont, ha nem értettük egymást. Nagyon vicces volt.
Ilyenre szívesen mennék még, ahol kevesen vagyunk és nem üvölt a fülembe a zaj. A hely is tetszett, hogyha valaki meglátogatna, megmutatnám neki.
S holnap akkor is bruschettát fogok reggelizni.:)
2013. február 9., szombat
Comprare!!!:) (Vásárolni)
Ma csodálatosan sütött a nap! Igaz reggel Isabelle szólt, hogy ők most elmennek, de Nino alig aludt az éjjel, úgyhogy itt hagyják nekem. Hát jó, hagyjátok, én alszom tovább,majd ha felébred úgyis észreveszem. És Tényleg!:) Nagyon helyes volt amúgy nem sírt, nem hisztizett, néztünk rajzfilmet, aztán hazajöttek a felnőttek.
Én ebéd után elmentem vásárolni. Úgy döntöttem ugyanis, hogy KELL nekem cipő és KELL nekem melltartó és csodák, csodájára, mind a kettőt sikerült találnom. Most van szép piros cipőm, és szép új melltartóm is, és mind a kettőnek nagyon nagyon örültem!
A cipőt már hónapokkal ezelőtt kinéztem magamnak, de nem akartam érte 80 eurot adni. Úgyhogy csak ácsingóztam a kirakatban sokat és néztem, hogy ajj be szép cipő, piros is, fűzős is, ajj be szép. Aztán ma úgy döntöttem, hogy ajj be szép, a rohadt életbe megveszem, ha 80 euro is. Bementem hát a cipőboltba, ahol mit ad isten, leárazás volt.Ojjé, féláron van a cipőm, de hoppá, van egy zöld is. Felpróbáltam először a zöldet, és nagyon tetszett, aztán a pirosat is, és az is. Mind a kettőt viszont nem tudom megvenni. Hm... Ott vaciláltam, az eladó néni meg jót szórakozott rajtam. Kidobtam K10-el hogy melyik legyen, a páros szám volt a piros, és 8-at dobtam. De még mindig vaciláltam. Akkor az eladónéni a kezébe vette az egyik pirosat meg az egyik zöldet, a háta mögé dugta, megkeverte és mondta, hogy válasszak, és nahát, a piros volt a kezében. Úgy gondoltam, hogy na akkor ez az isteni jel, hogy nekem bizony a piros cipőt kell megvenni és nem a zöldet.
Úgyhogy 40 euróért megkaptam a szép piros cipőcskémet. Nagyon régóta szerettem volna piros cipőt, és most van.:) Kicsit hihetetlen még. Egyetlen szépséghibája, hogy picit bélelt, így nyáron nem fogom hordani, de hát nyárra, úgyis szandált kell vennem, meg tornacipőt vagy valami ahhoz hasonlót. Meg persze a mezítláb is fontos, csak úgy nagyon kényelmetlen bicajozni (próbáltam...). Szóval most boldogság van a kicsiny szívemben a cipő miatt, pont, mint amikor a csizmámat vettem meg így, meg amikor a kabátot. Apró örömök, de nagyon jólesnek.
A másik apró öröm a melltartóm. Amilyen peches vagyok a két fekete triumphos melltartóm és az egyik fehér egyszerre döntött úgy, hogy most már aztán elég legyen, felejtsem el őket, de legalábbis a lakáson kívül ne akarjam hordani, mert bleah. Úgyhogy elmentem a tezenisbe nézelődni, és kinézelődtem magamnak egy szép fekete, új melltartót, olyat, amilyenem még sosem volt, és ma megvettem azt is, 15 euroért. Ha leárazáskor lesz még a fehér párjából, akkor veszek egy olyat is.
És még így is maradt fél pénzem!:)
Én ebéd után elmentem vásárolni. Úgy döntöttem ugyanis, hogy KELL nekem cipő és KELL nekem melltartó és csodák, csodájára, mind a kettőt sikerült találnom. Most van szép piros cipőm, és szép új melltartóm is, és mind a kettőnek nagyon nagyon örültem!
A cipőt már hónapokkal ezelőtt kinéztem magamnak, de nem akartam érte 80 eurot adni. Úgyhogy csak ácsingóztam a kirakatban sokat és néztem, hogy ajj be szép cipő, piros is, fűzős is, ajj be szép. Aztán ma úgy döntöttem, hogy ajj be szép, a rohadt életbe megveszem, ha 80 euro is. Bementem hát a cipőboltba, ahol mit ad isten, leárazás volt.Ojjé, féláron van a cipőm, de hoppá, van egy zöld is. Felpróbáltam először a zöldet, és nagyon tetszett, aztán a pirosat is, és az is. Mind a kettőt viszont nem tudom megvenni. Hm... Ott vaciláltam, az eladó néni meg jót szórakozott rajtam. Kidobtam K10-el hogy melyik legyen, a páros szám volt a piros, és 8-at dobtam. De még mindig vaciláltam. Akkor az eladónéni a kezébe vette az egyik pirosat meg az egyik zöldet, a háta mögé dugta, megkeverte és mondta, hogy válasszak, és nahát, a piros volt a kezében. Úgy gondoltam, hogy na akkor ez az isteni jel, hogy nekem bizony a piros cipőt kell megvenni és nem a zöldet.
Úgyhogy 40 euróért megkaptam a szép piros cipőcskémet. Nagyon régóta szerettem volna piros cipőt, és most van.:) Kicsit hihetetlen még. Egyetlen szépséghibája, hogy picit bélelt, így nyáron nem fogom hordani, de hát nyárra, úgyis szandált kell vennem, meg tornacipőt vagy valami ahhoz hasonlót. Meg persze a mezítláb is fontos, csak úgy nagyon kényelmetlen bicajozni (próbáltam...). Szóval most boldogság van a kicsiny szívemben a cipő miatt, pont, mint amikor a csizmámat vettem meg így, meg amikor a kabátot. Apró örömök, de nagyon jólesnek.
A másik apró öröm a melltartóm. Amilyen peches vagyok a két fekete triumphos melltartóm és az egyik fehér egyszerre döntött úgy, hogy most már aztán elég legyen, felejtsem el őket, de legalábbis a lakáson kívül ne akarjam hordani, mert bleah. Úgyhogy elmentem a tezenisbe nézelődni, és kinézelődtem magamnak egy szép fekete, új melltartót, olyat, amilyenem még sosem volt, és ma megvettem azt is, 15 euroért. Ha leárazáskor lesz még a fehér párjából, akkor veszek egy olyat is.
És még így is maradt fél pénzem!:)
2013. február 8., péntek
Csiga
Reggel teljesen jól sikerült ébredni, azok után, hogy álmomban Árnyvadász voltam. Brutál jó képességeim voltak:)
Mosolygós reggel volt, amióta visszajöttem, még nem volt ilyen. Nino csendes volt és nyugodt, teljesen lekötötték a csigák, amiket az apja talált a salátában. Ott mászkáltak a csigák egy papíron az asztalon ő meg totál eksztázisba esett tőle, hogy MOZOGNAK!
Eszembe jutott, amikor mi játszottunk csigákkal. Mi is így viselkedtünk.:) Aztán Giorgo talált egy hernyót is, na az már nem tetszett Ninoank, főleg miután én közöltem, hogy ófúj.
Szerintem még órákig nézegette volna őket, csak a csigák mind szépen begubóztak és nem mozogtak tovább, így pedig már nem olyan izgalmasak.
Úgyhogy felöltöztettem, és elindultunk a játszótérre. Nyűgös volt. Én is. Mára megérkezett a szél, és ez azért annyira nem volt vidám. Már érzem az arcomban, hogy holnap este signor neocitránnal alszom.
Az út a játszótérre kétszer annyi ideig tartott, és nem is maradtunk sokáig, mert Nino kérte, hogy menjünk haza. Itthon aztán eljátszott szépen csendben, ameddig én megfőztem magamnak a levesemet, aztán nekiállt nyűglődni. Kis hernyó módjára mászott a földön, nem volt jó neki semmi, nem akart enni,nem akart inni sem. Semmit se akart.
Szerintem beteg lesz.
Mosolygós reggel volt, amióta visszajöttem, még nem volt ilyen. Nino csendes volt és nyugodt, teljesen lekötötték a csigák, amiket az apja talált a salátában. Ott mászkáltak a csigák egy papíron az asztalon ő meg totál eksztázisba esett tőle, hogy MOZOGNAK!
Eszembe jutott, amikor mi játszottunk csigákkal. Mi is így viselkedtünk.:) Aztán Giorgo talált egy hernyót is, na az már nem tetszett Ninoank, főleg miután én közöltem, hogy ófúj.
Szerintem még órákig nézegette volna őket, csak a csigák mind szépen begubóztak és nem mozogtak tovább, így pedig már nem olyan izgalmasak.
Úgyhogy felöltöztettem, és elindultunk a játszótérre. Nyűgös volt. Én is. Mára megérkezett a szél, és ez azért annyira nem volt vidám. Már érzem az arcomban, hogy holnap este signor neocitránnal alszom.
Az út a játszótérre kétszer annyi ideig tartott, és nem is maradtunk sokáig, mert Nino kérte, hogy menjünk haza. Itthon aztán eljátszott szépen csendben, ameddig én megfőztem magamnak a levesemet, aztán nekiállt nyűglődni. Kis hernyó módjára mászott a földön, nem volt jó neki semmi, nem akart enni,nem akart inni sem. Semmit se akart.
Szerintem beteg lesz.
2013. február 7., csütörtök
Csillagok alatt
Reggel úgy ébredtem, mint akit kirántottak egy álomból. Nem volt jó álom, egy mondatra emlékszem belőle, az rántott ki. Kb. mintha pofon vágtak volna. Mondjuk ennek biztosan az az oka, hogy hajnali kettőig skypoltam a húgommal, de jó volt vele végre beszélgetni egyet.
Nino ma is aranyos volt. Pakolgatta az autóit, olvastunk együtt, furulyáztam neki, amit olyan angyali arccal hallgatott, és közben ringatta rá magát, hogy azt hittem mentem megzabálom.
Giorgo sütött nekem kenyeret, ami most nagyon jóra sikerült. Fogalmam sincsen, hogy csinálja...
Úgyhogy jó tartalmas uzsonnám volt, sajttal, sonkával, lilahagymával.
Aztán elindultam a lányokért. Gyönyörűen sütött a nap, és már ettől mosolyoghatnékom támadt. Aztán meg Lindsey Stirling ment a fülemben, és attól is az esetek többségében jó kedvem lesz. Úgyhogy szinte végig mosolyogva mentem, aztán ameddig Elisára vártunk ezt írtam a telefonomba:
"Ma süt a nap és gyönyörű idő van. Olyan igazi kószálós idő, amikor csak mennék és mennék bele a világba, ameddig a csillagok meg nem jelennek a fejem felett."
Otthon talán március közepén van ilyen időjárás.
Nino ma is aranyos volt. Pakolgatta az autóit, olvastunk együtt, furulyáztam neki, amit olyan angyali arccal hallgatott, és közben ringatta rá magát, hogy azt hittem mentem megzabálom.
Giorgo sütött nekem kenyeret, ami most nagyon jóra sikerült. Fogalmam sincsen, hogy csinálja...
Úgyhogy jó tartalmas uzsonnám volt, sajttal, sonkával, lilahagymával.
Aztán elindultam a lányokért. Gyönyörűen sütött a nap, és már ettől mosolyoghatnékom támadt. Aztán meg Lindsey Stirling ment a fülemben, és attól is az esetek többségében jó kedvem lesz. Úgyhogy szinte végig mosolyogva mentem, aztán ameddig Elisára vártunk ezt írtam a telefonomba:
"Ma süt a nap és gyönyörű idő van. Olyan igazi kószálós idő, amikor csak mennék és mennék bele a világba, ameddig a csillagok meg nem jelennek a fejem felett."
Otthon talán március közepén van ilyen időjárás.
2013. február 6., szerda
Napsütés
Ma reggel is magamtól ébredtem, ami azért jó, mert ilyenkor van még egy kicsi időm "ülni a tojásaimon [Mary Poppins]". Még egy kicsit visszamehetek álomországba, arról nem is beszélve, hogy ilyenkor kevesebb az esélye annak, hogy rosszul legyek. Verőfényes napsütés várt, és egy felébredt Nino, ami azért jó, mert nem nekem kellett kelteni. Ojjé!
Miután rendbe raktam a dolgokat, a lakásban, megbeszéltük Ninoval, hogy elmegyünk sétálni. Igen ám, de ő inkább játszani akar, úgyhogy kihoztuk a szőnyeget a fürdőből (város van rajta) ő pedig szépen sorba tette rajta az összes autóját. Aztán egyedül felvette a pólóját, amire baromi büszkék voltunk mind a ketten, viszont eddigre már majdnem fél egy volt, így nem mentünk sehova.
A délutánt úgy aludtam át, ahogy az elő van írva. Most köhécselek egy kicsit, folyik az orrom és tüsszögök. Ha Isabelle nem ébreszt fél ötkor, nem tudom meddig alszom még.
Délután viszont sétáltunk egy jó nagyot, vettünk gyümölcslevet, meg csokikát, meg joghurtot nekem. A csokiból persze kapott őfelsége is.
Amint pénteken elkérem az eheti fizumat és veszek magamnak egy új cipőt. Február végén pedig megrendelem a felsőket, amiket kinéztem magamnak.
Miután rendbe raktam a dolgokat, a lakásban, megbeszéltük Ninoval, hogy elmegyünk sétálni. Igen ám, de ő inkább játszani akar, úgyhogy kihoztuk a szőnyeget a fürdőből (város van rajta) ő pedig szépen sorba tette rajta az összes autóját. Aztán egyedül felvette a pólóját, amire baromi büszkék voltunk mind a ketten, viszont eddigre már majdnem fél egy volt, így nem mentünk sehova.
A délutánt úgy aludtam át, ahogy az elő van írva. Most köhécselek egy kicsit, folyik az orrom és tüsszögök. Ha Isabelle nem ébreszt fél ötkor, nem tudom meddig alszom még.
Délután viszont sétáltunk egy jó nagyot, vettünk gyümölcslevet, meg csokikát, meg joghurtot nekem. A csokiból persze kapott őfelsége is.
Amint pénteken elkérem az eheti fizumat és veszek magamnak egy új cipőt. Február végén pedig megrendelem a felsőket, amiket kinéztem magamnak.
2013. február 5., kedd
Néha annyira mennék már haza...
Mármint nem úgy haza, hanem, amikor az ember a munkában ül és azon gondolkodik "már csak két óra és mehetek haza". Amikor dolgoztam rettentő sokszor volt ilyen, hogy csak néztük az órát a gyerekekkel, még mindig csak három, már kész a leckénk, voltunk kint, nem is mehetünk ki megint, mert kikapunk, hogy miért nem tanulunk, de hát csak egy leckénk volt, és péntek van, még mindig csak negyed négy, az uzsiért se lehet elmenni, igen már játszottunk, a fél osztály már hazament, mert péntek van, istenem legyen már négy óra, mehessünk már haza...
Szóval kicsit így érzem magam most, hogy úgy mennék már haza. Felvenném a kabátom,becsuknám az ajtót és mennék haza. Otthon üdvözölne a Szeder, aztán kis pihi után nekiállnék vacsorát csinálni, közbe prüntyögnék a gépen, a háttérben menne Hetty néni vagy valami hasonló egyszerű sorozat, esetleg alkotnék valamit, készülnék a másnapra... Ez nagyon hiányzik.
Mert itt a szoba másik oldalán ott a munkahely. Igazából a munkahelyemen lakom. Akkor vagyok egyedül, ha a család nincsen itthon, akkor nem szól a tv, nem kiabál egy gyerek sem (meg éjszaka),akkor igyekszem töltődni egy kicsit. De azért mégsem az igazi.
Ha hazamegyek szeretnék újra kialakítani magamnak egy otthont. Egy picike lakást, ami az enyém, ahova nem jön utánam a munkám, ha én nem akarom, ahol ha otthagyom a bögrémet a mosogató szélén, nem kerül be a mosogatógépbe, ahol nem gond ha elfelejtem magammal vinni a türcsit a fürdőbe, mert kiszaladhatok érte egyszál semmiben is, ahol nem kell 5 másik emberhez alkalmazkodni, ahova pihenni tudok hazamenni.
Hát ezért dolgozom most... hogy ezt megtehessem, ha hazamegyek...
Szóval kicsit így érzem magam most, hogy úgy mennék már haza. Felvenném a kabátom,becsuknám az ajtót és mennék haza. Otthon üdvözölne a Szeder, aztán kis pihi után nekiállnék vacsorát csinálni, közbe prüntyögnék a gépen, a háttérben menne Hetty néni vagy valami hasonló egyszerű sorozat, esetleg alkotnék valamit, készülnék a másnapra... Ez nagyon hiányzik.
Mert itt a szoba másik oldalán ott a munkahely. Igazából a munkahelyemen lakom. Akkor vagyok egyedül, ha a család nincsen itthon, akkor nem szól a tv, nem kiabál egy gyerek sem (meg éjszaka),akkor igyekszem töltődni egy kicsit. De azért mégsem az igazi.
Ha hazamegyek szeretnék újra kialakítani magamnak egy otthont. Egy picike lakást, ami az enyém, ahova nem jön utánam a munkám, ha én nem akarom, ahol ha otthagyom a bögrémet a mosogató szélén, nem kerül be a mosogatógépbe, ahol nem gond ha elfelejtem magammal vinni a türcsit a fürdőbe, mert kiszaladhatok érte egyszál semmiben is, ahol nem kell 5 másik emberhez alkalmazkodni, ahova pihenni tudok hazamenni.
Hát ezért dolgozom most... hogy ezt megtehessem, ha hazamegyek...
Cartooni
Reggel az óracsörgés előtt ébredtem. A farsanggal álmodtam, azt hogy ott vagyok, ülünk egy lépcsőn (mindig mással) és beszélgetünk, az élet fontos dolgairól. Jó volt. Egy pillanatra nem is tudtam, hogy hol vagyok, amikor felébredtem.
Miután Isabellék elmentek, felöltöztem és visszafeküdtem kicsit álmodozni.
Nino nem sírva ébredt, ami jó, viszont kellett neki egy óra, mire magához tért.Először mint egy kis hernyócska mászott a padlón és ha fel akartam venni, akkor visított. Úgyhogy hagytam, hadd másszon, hátha előbb-utóbb továbbfejlődik valami négylábú állattá.Mikor kimászott a konyháig, azért csak beraktam az etető székbe, és a kezébe nyomtam a tejecskéjét, amit nézett egy ideig (még mindig nem volt ébren), aztán lerakta és nyűglődött még egy kicsit. Aztán, mint aki hirtelen felébredt megkaparintotta az üveget és jó nagyot húzott belőle. Onnantól viszont be nem állt a szája. Én ennyit beszélni elég rég hallottam már. Közben én pakolásztam a konyhában, megittam a teámat, szóval elvoltunk. Megegyeztünk, hogy nézhet rajzfilmet, ha előtte pisil. Ameddig ő el volt foglalva Dorával a kis felfedezővel, addig én kitakarítottam, aztán labdáztunk, meg rendbe raktuk az összes autókat, kicsiket és nagyokat is.
Miután Isabellék elmentek, felöltöztem és visszafeküdtem kicsit álmodozni.
Nino nem sírva ébredt, ami jó, viszont kellett neki egy óra, mire magához tért.Először mint egy kis hernyócska mászott a padlón és ha fel akartam venni, akkor visított. Úgyhogy hagytam, hadd másszon, hátha előbb-utóbb továbbfejlődik valami négylábú állattá.Mikor kimászott a konyháig, azért csak beraktam az etető székbe, és a kezébe nyomtam a tejecskéjét, amit nézett egy ideig (még mindig nem volt ébren), aztán lerakta és nyűglődött még egy kicsit. Aztán, mint aki hirtelen felébredt megkaparintotta az üveget és jó nagyot húzott belőle. Onnantól viszont be nem állt a szája. Én ennyit beszélni elég rég hallottam már. Közben én pakolásztam a konyhában, megittam a teámat, szóval elvoltunk. Megegyeztünk, hogy nézhet rajzfilmet, ha előtte pisil. Ameddig ő el volt foglalva Dorával a kis felfedezővel, addig én kitakarítottam, aztán labdáztunk, meg rendbe raktuk az összes autókat, kicsiket és nagyokat is.
2013. február 4., hétfő
Meglio.:)
Tegnap este nagyon vidám este volt. Először hallottam, Mogyit nevetni, aztán Dodieval és Mirranddal annyit ökörködtünk, hogy az hihetetlen. Nagyon nagyon jó volt. Sokat nevettem. Az elmúlt egy hét ilyen sötét fellegként marad meg a fejemben, mintha végig sötét lett volna. Most jobb. Most világos van.
Reggel nem volt, csak kicsike hányingerem, tudtam reggelizni (egy szelet lekváros kenyér!!!) meg takarítani kicsit, meg Ninoval elmenni a játszótérre. Nagyon jó volt. Elsétáltunk az egyik tabaccheriáig, ahol vettem képeslapokat, Nino segített választani. Halál cuki volt, ahogy közölte, hogy ez ronda, ez ronda, ez is ronda, de ez szép Anna, ez tetszik. A boltos is elolvadt tőle. Kifizettük a képeslapokat, meg a bélyegeket, aztán tovább sétáltunk. A játszótéren nem volt senki:( De Nino ragyogóan eljátszott egyedül is, ameddig én leveleket írtam, meg néztem, ahogy játszik. Szaladt, nevetgélt, olyan nagyon jó volt nézni. Jó másfél-két órát voltunk odakint, amikor hazafele eszembe jutott, hogy basszus nem külföldre kértem a bélyegeket, úgyhogy még kell venni. Jófejek voltak a boltosok, le is ragasztották nekem a borítékokat.
Itthon aztán előjött Lucifer és versenyt sikítottunk, aztán én meguntam és mentem ebédet csinálni.
Megebédeltünk, hazaértek a felnőttek (most mindenki itthon van), úgyhogy nyugi van.
Most jó... Nem tudom azért jó-e mert tudom, hogy otthon várnak és számítanak rám, nem tudom azért jobb-e, mert tisztáztam egy-két dolgot, mert rájöttem, hogy egyedül nem tudom végigcsinálni.
Mert igazából erre kellett rájönnöm. Hogy életemben először, nem tudom egyedül végigcsinálni. Most nem. Ősszel ment, ősszel valahogy nem zavart ennyire, hogy egyedül vagyok, talán mert nem is voltam. Nem tudom.
Most tudom, hogy szükségem van a családomra, a barátaimra, mert itt kell maradnom május elejéig, mert most ez a szakasz van az életemben, most nem mehetek haza, nem adhatom fel. Most még tapasztalnom kell, sokszor megnézni a tengert, játszani Ninoval, találkozni olasz emberekkel, esetleg ismerettségeket (barátságot nehezebb) kötni, finomakat enni, játszani.
Reggel nem volt, csak kicsike hányingerem, tudtam reggelizni (egy szelet lekváros kenyér!!!) meg takarítani kicsit, meg Ninoval elmenni a játszótérre. Nagyon jó volt. Elsétáltunk az egyik tabaccheriáig, ahol vettem képeslapokat, Nino segített választani. Halál cuki volt, ahogy közölte, hogy ez ronda, ez ronda, ez is ronda, de ez szép Anna, ez tetszik. A boltos is elolvadt tőle. Kifizettük a képeslapokat, meg a bélyegeket, aztán tovább sétáltunk. A játszótéren nem volt senki:( De Nino ragyogóan eljátszott egyedül is, ameddig én leveleket írtam, meg néztem, ahogy játszik. Szaladt, nevetgélt, olyan nagyon jó volt nézni. Jó másfél-két órát voltunk odakint, amikor hazafele eszembe jutott, hogy basszus nem külföldre kértem a bélyegeket, úgyhogy még kell venni. Jófejek voltak a boltosok, le is ragasztották nekem a borítékokat.
Itthon aztán előjött Lucifer és versenyt sikítottunk, aztán én meguntam és mentem ebédet csinálni.
Megebédeltünk, hazaértek a felnőttek (most mindenki itthon van), úgyhogy nyugi van.
Most jó... Nem tudom azért jó-e mert tudom, hogy otthon várnak és számítanak rám, nem tudom azért jobb-e, mert tisztáztam egy-két dolgot, mert rájöttem, hogy egyedül nem tudom végigcsinálni.
Mert igazából erre kellett rájönnöm. Hogy életemben először, nem tudom egyedül végigcsinálni. Most nem. Ősszel ment, ősszel valahogy nem zavart ennyire, hogy egyedül vagyok, talán mert nem is voltam. Nem tudom.
Most tudom, hogy szükségem van a családomra, a barátaimra, mert itt kell maradnom május elejéig, mert most ez a szakasz van az életemben, most nem mehetek haza, nem adhatom fel. Most még tapasztalnom kell, sokszor megnézni a tengert, játszani Ninoval, találkozni olasz emberekkel, esetleg ismerettségeket (barátságot nehezebb) kötni, finomakat enni, játszani.
2013. február 3., vasárnap
Minden tiszteletem
Ma reggel jutottam el arra a pontra, hogy közöltem a húgommal, hogyha nem javulok, haza fogok menni. Végleg. Iszonyatos volt reggel megint arra ébredni, hogy kóvályog a fejem...Délután aludtam egy kómásat (egy órát) de abból rendesen sikerült felébredni...
Rettentően tisztelem azokat az embereket, akik egyedül vágnak neki, akiknek nincsen ilyen jófej fogadó családjuk, mint nekem, akik mögött nem áll semmi és senki és úgy csinálják végig a külföldet.
Én belehalnék...
Rettentően tisztelem azokat az embereket, akik egyedül vágnak neki, akiknek nincsen ilyen jófej fogadó családjuk, mint nekem, akik mögött nem áll semmi és senki és úgy csinálják végig a külföldet.
Én belehalnék...
2013. február 2., szombat
Betegen 2.0
És igeeen, ma reggel csak émelygéssel ébredtem, viszont nagyon mély álomból. Megjött reggel Martina, beengedtem, és rögtön vissza is aludtam, mint akit leütöttek. Aludtam vagy 11-ig, amikor is már szédültem, meg fájdogált a fülem. Most már köhögök is... De legalább tudtam ENNI. Úristen ne tudjátok meg milyen élvezet az, amikor az ember hosszú napok koplalása utána tud ENNI. Rettentő jó érzés volt, bár az ízekkel még hadilábon állok.
Viszont így most egy csomó mindenkivel tudok beszélgetni, meg gondolkodni mindenféle dolgokon, amik egész érdekesek, meg persze olvasni a Hamuvárost (amit mindjárt be fogok fejezni, és akkor jön a következő kötet). Délutánra persze belázasodtam, nem én lennék. Mutattam Isabellenek, hogy má megy felfele a lázam, mondta, hogy akkor talán most váltaná ki az antibacit. Ojjé, újabb 3 nap kóma, úgy szeretem.
Isabelle azt is megkérdezte, nem akarok-e hazamenni gyógyulni, mondtam, hogy biztos nem. Meg fogok gyógyulni hétfőre, ha törik, ha szakad...
Viszont így most egy csomó mindenkivel tudok beszélgetni, meg gondolkodni mindenféle dolgokon, amik egész érdekesek, meg persze olvasni a Hamuvárost (amit mindjárt be fogok fejezni, és akkor jön a következő kötet). Délutánra persze belázasodtam, nem én lennék. Mutattam Isabellenek, hogy má megy felfele a lázam, mondta, hogy akkor talán most váltaná ki az antibacit. Ojjé, újabb 3 nap kóma, úgy szeretem.
Isabelle azt is megkérdezte, nem akarok-e hazamenni gyógyulni, mondtam, hogy biztos nem. Meg fogok gyógyulni hétfőre, ha törik, ha szakad...
Alattomos..
Tegnap este úgy aludtam el, hogy hurrá! Holnap már nem kell ágyban maradnom!
Hajnali öt körül magamtól felébredtem. Baromi nyomasztó álmaim voltak, nem is igazán emlékszem rájuk, de nem voltak benne érzéseim, ami azért egy elég kellemetlen dolog tud lenni. Mivel az istennek sem sikerült visszaaludni, felmásztam a netre, ahol meglepő módon fent volt a húgom is meg Tünde is (oké, utóbbi nem lepett meg...). Aztán mégis elaludtam, és tízig sikerült aludni, amikor hányingerrel, némi nehézlégzéssel riadtam fel egy elég sokkoló álomból. Álmomban egy olyan emberrel találkoztam, akit soha sem láttam még, és rám bízta azt, ami valószínűleg a legfontosabb volt neki életében. Én pedig megígértem, hogy vigyázok rá. Szóval nem kicsit sokkos állapotban ébredtem, utoljára, akkor éreztem ilyet, amikor a nagypapám jelent meg álmomban és megígértette velem, hogy vigyázok a lakásra.
Kitámolyogtam, Isabelle rögtön kérdezte hogy vagyok,mondtam, hogy nem jól. Főzött nekem teát, meg kérdezték nincsen-e szükségem valamire (amire szükségem lenne azt ők sajnos nem tudják most idehozni nekem...), és láttam, hogy tényleg baromira aggódnak értem. Aztán kettőig aludtam még, és most egész jól vagyok. Szédülök ugyan, de nincsen hányingerem, nem remegek és nem érzem úgy, hogy nem kapok levegőt (csak egy kicsit).
Piszok szar dolog aupairként betegnek lenni...
Hajnali öt körül magamtól felébredtem. Baromi nyomasztó álmaim voltak, nem is igazán emlékszem rájuk, de nem voltak benne érzéseim, ami azért egy elég kellemetlen dolog tud lenni. Mivel az istennek sem sikerült visszaaludni, felmásztam a netre, ahol meglepő módon fent volt a húgom is meg Tünde is (oké, utóbbi nem lepett meg...). Aztán mégis elaludtam, és tízig sikerült aludni, amikor hányingerrel, némi nehézlégzéssel riadtam fel egy elég sokkoló álomból. Álmomban egy olyan emberrel találkoztam, akit soha sem láttam még, és rám bízta azt, ami valószínűleg a legfontosabb volt neki életében. Én pedig megígértem, hogy vigyázok rá. Szóval nem kicsit sokkos állapotban ébredtem, utoljára, akkor éreztem ilyet, amikor a nagypapám jelent meg álmomban és megígértette velem, hogy vigyázok a lakásra.
Kitámolyogtam, Isabelle rögtön kérdezte hogy vagyok,mondtam, hogy nem jól. Főzött nekem teát, meg kérdezték nincsen-e szükségem valamire (amire szükségem lenne azt ők sajnos nem tudják most idehozni nekem...), és láttam, hogy tényleg baromira aggódnak értem. Aztán kettőig aludtam még, és most egész jól vagyok. Szédülök ugyan, de nincsen hányingerem, nem remegek és nem érzem úgy, hogy nem kapok levegőt (csak egy kicsit).
Piszok szar dolog aupairként betegnek lenni...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)