Alattomos..

Tegnap este úgy aludtam el, hogy hurrá! Holnap már nem kell ágyban maradnom!
Hajnali öt körül magamtól felébredtem. Baromi nyomasztó álmaim voltak, nem is igazán emlékszem rájuk, de nem voltak benne érzéseim, ami azért egy elég kellemetlen dolog tud lenni. Mivel az istennek sem sikerült visszaaludni, felmásztam a netre, ahol meglepő módon fent volt a húgom is meg Tünde is (oké, utóbbi nem lepett meg...). Aztán mégis elaludtam, és tízig sikerült aludni, amikor hányingerrel, némi nehézlégzéssel riadtam fel egy elég sokkoló álomból. Álmomban egy olyan emberrel találkoztam, akit soha sem láttam még, és rám bízta azt, ami valószínűleg a legfontosabb volt neki életében. Én pedig megígértem, hogy vigyázok rá. Szóval nem kicsit sokkos állapotban ébredtem, utoljára, akkor éreztem ilyet, amikor a nagypapám jelent meg álmomban és megígértette velem, hogy vigyázok a lakásra.
Kitámolyogtam, Isabelle rögtön kérdezte hogy vagyok,mondtam, hogy nem jól. Főzött nekem teát, meg kérdezték  nincsen-e szükségem valamire (amire szükségem lenne azt ők sajnos nem tudják most idehozni nekem...), és láttam, hogy tényleg baromira aggódnak értem. Aztán kettőig aludtam még, és most egész jól vagyok. Szédülök ugyan, de nincsen hányingerem, nem remegek és nem érzem úgy, hogy nem kapok levegőt (csak egy kicsit).

Piszok szar dolog aupairként betegnek lenni...