2013. január 30., szerda

Igazságtalanság:(((

Annyira de annyira de annyira szarul vagyok... Reggel arra ébredtem, hogy ráz a hideg, hányingerem van és nem kapok levegőt. Gyűlölök erre ébredni. Minden tagomat nehéznek éreztem és azt hittem sose fogok tudni kikelni az ágyból. Kellett is 15!! perc mire eljutottam a konyháig, ahol Giorgo rám nézett és ő is elsápadt. Kérdezte, hogy hogy vagyok, mondtam, hogy szédülök, ráz a hideg, hányingerem van (szerintem lázas is vagyok de a lázmérő nem mér nekem lázat, nem tudom az olaszok ismerik-e a belsőláz kifejezést...). Annyira gyenge vagyok, mint két éve a LEP-en (Tolkien Születésnap) amikor 39 fokos lázzal csináltam végig az egészet, ráadásul az egész hullámokban jön. Hol jobb egy kicsit, hol nem. Most épp jobb. Pedig tegnap este már tudtam vacsorázni is, csak az ízeket nem éreztem. Még örültem is, hogy hurrá! Tudtam enni, és nincsen hányingerem! Igaz, hogy szédültem még, és az istennek se sikerült elaludnom fél  kettő előtt (pedig próbáltam),de mivel nem éreztem magam rosszul jókedvem volt. Erre reggel így ébredek.
Két remegős roham között viszont kómatikus álomba merülök... Nehezen tudok levegőt venni, olyan, mintha valaki ülne a mellkasomon. (S mindezt el kell tudjam mondani olaszul, ugye milyen jó nekem?)
S rettentően egyedül vagyok. Otthon ilyenkor anyukám odaült az ágyam mellé, vagy hazavittek magukhoz az öcsémmel, amikor még  nem laktunk együtt Alyrral. Később pedig Alyr virrasztott mellettem, amikor nagyon beteg voltam. Most nincsen itt senki, aki vigyázzon rám.:(( (Viszont átjött a Nonna úgyhogy dolgoznom azt nem kell).
Délután elvisznek orvoshoz.
Rettentően utálom ezt, mert ilyenkor mások terhére vagyok és utálok mások terhére lenni. Utálom, hogy gyenge vagyok,hogy aggódnak értem, hogy nem tudom mi bajom van, hogy egy idegen országban vagyok beteg. Hogy egyedül vagyok.

Pedig a tegnapi nap, leszámítva a szédüléses részeket, annyira jó volt. Olyan nagyon rég nevettem már annyit, mint tegnap. Mert nevettünk Giorgoval meg Isabellel, ugyanis Isabelle azon szórakozott, hogy biztos terhes vagyok, mondtam, hogy az biztosan nem, és megijesztettük vele Giorgot, de utána nevetve mondtam, hogy biztos nem vagyok terhes, hát kitől lennék? Nevettem Ninoval és nevettem este, amikor elszabadult az agyunk a facebookon.

Igazságtalanság ez...Igazságtalanság...

2 megjegyzés: