2013. február 27., szerda

Mezzogiorno (dél)

Ma délig alhattam. De nem sikerült kipihenni magam, mert megint előjött hányinger pajti, remegéssel. Mondom ojéé, most rohadtul nincsen nekem erre szükségem. Majdnem pontosan egy hónappal ezelőtt voltam beteg, és most egy ideig nagyon nem szeretnék. Az egész nap egyébként ilyen kába volt. Nem csináltunk Ninoval sem túl sok mindent. Játszottunk együtt, meg nevetgéltünk. Délután takarítottunk együtt, aztán én furulyáztam ő meg táncolt,meg autókázott rá. Nagyon aranyos volt. Aztán játszottunk olyat is, hogy "hol a hasad?" és akkor megmutatja a hasát, én meg megcsikizem. Olyan gyöngyözően tud ilyenkor kacagni, szeretem hallgatni. Ő meg szereti, amikor énekelek, meg furulyázom. Múltkor megbűvölve hallgatta vagy 20 percig. Aanyira jó érzés ez, de komolyan. Most nagy szerelem van köztünk, itt játszott az ágyamban egy fél órát, meg megsimogat, hoz nekem dolgokat.

Nagyon fog hiányozni, ha hazamegyek. Kis krampusz.

1 megjegyzés: