Crepes e gioca (crepes és játék)

Most történt először olyan, hogy nem akartam nagyon gyorsan hazajönni a taliról, hogy nem siettem hazafele. Júlia és Yuri értem jöttek kocsival, és elmentünk Yurihoz, közben egy csomó mindenről beszélgettünk a kocsiban. Arról a hülyeségről, hogy milyennek kéne lennie egy erkölcstanárnak, aztán kicsit a GyU-ról, meg játékokról, aztán odaérve hozzá megmutatta az összes kockáit meg a könyveket. Gyerekek én ennyi szerepjátékos könyvet még életemben nem láttam egy embernél. Annyi kockája van (igaz egyik se különleges, mint mondjuk az én elfes kockáim), hogy nem egy, hanem 10 partyt is el lehetne vele látni. Meg persze társasai is vannak, szal szerintem pl.:Adimmal baromi jól kijönnének. Aztán elmentünk vacsizni.
Amióta kijöttem, borzasztóan sajnáltam, hogy nem kóstolhatom meg a helyi palacsintát, amit Crepesnek hívnak. Annyiban különbözik a mi palacsintánktól, hogy ebben belesütik a tölteléket. Ha hazamegyek mindenképp ki fogom próbálni otthon is így készíteni. Nagyon finom. Meg Yuri vett cidert, ami szintén nagyon finom volt.Bár szerintem nem volt benne alkohol, vagy nem sok. Azért gondolom, hogy nem lehetett sok, mert nem kezdtem el szédülni vagy ilyesmi, ellenben iszonyatosan elkezdtek hiányozni nekem emberek otthonról, és majdnem írtam néhánynak sms-t, hogy hiányzol, de aztán mégsem. Mivel nem értük el a többieket, visszamentünk Yurihoz, és játszottunk egy társassal (Júlia közben elment aludni), aminek az a lényege, hogy minél hamarabb szedd össze a 10 aranyat, és ehhez mindenféle lépőköveket kell lepakolnod. Megint eszembe jutott Adim, amikor játszottuk, hogy mennyire tetszene neki, meg, hogy ezt a játékot meg kéne szereznem otthonra, és akkor játszhatnánk mi is. Érdekes élmény volt, hogy úgy értettem meg a szabályait, hogy ugye olaszul lettek mondva, és értettem. Érteni tényleg egész sok mindent értek már. Játszani is tudtam vele, és erre baromi büszke vagyok. Nem egy bonyolult játék, de képzeljétek el a helyzetet, hogy idegen nyelven játszotok egy társassal. Nagyon nagyon nagyon érdekes élmény volt. Rettentően élveztem a dolgot, hogy én, hogy beszélek és értek, oké nem jól, és nagyon sokszor kell engem javítani, de értitek na. Holnapra megkérdezem a játék nevét.:) Tényleg nagyon nagyon jó volt.Pedig én ritkán szeretek egyébként társasozni, ezt tudják azok, akik játszottak már velem. Kevés olyan társas van, amivel szívesen játszom (ilyen a Catan, de csak bizonyos társasággal, az igenis sötét nagyúr,  és őőő... szóval kevés van na). Egy kör játék utána Yuri hazahozott. Még sose maradtam ki ennyire későig. Azt is mondta hazafele, hogy segítenek nekem olaszozni, igenis nyeltvanozzak napközben és majd segítenek javítani, meg járjak el otthonról meg ilyesmi. Ez pedig jó érzés, mert egyedül sosem ment a tanulás, és most kapok segítséget. Van 67 napom felhozni magam olaszból olyan szintre, hogy tuti meglegyen a nyelvvizsga. MUSZÁJ meglennie, KELL. Merthogy...

A másik óriási hír pedig az, hogyha az égiek is azt akarják, akkor lesz állásom szeptembertől, tehát lesz miért otthon maradni! Nagyon nagyon nagyon szeretném, rettentően nagyon.

Ja erről a játékról van szó. Ezek meg a figurák.