A mai nap margójára

Ma búbánatos nap volt. Hajnalban felébredtem arra, hogy iszonyatosan szomjas vagyok, és, amikor kinéztem az ablakon láttam, hogy olyan gyönyörű kék az ég (már világosodott) hogy az már fáj. Olyan színe volt, mintha a tenger lenne az égbolton, néhány csillaggal, kirakva némi égszínkékkel. Nem tudom leírni mennyire gyönyörű volt. Amíg a konyhában állva ittam, eszembe jutott, hogy mennyire szeretnék napfelkeltét nézni otthon. Olyan igazit, amikor előtte végig beszélgetted az éjszakát a barátaiddal, néhányan már alszanak, és akkor felmész a katlan tetejére, és megnézed, ahogy felkel a nap, és az valami gyönyörűséges. (Mellesleg ilyenben nem volt még részem, olyanban volt, hogy az utolsó őrségbe voltam beosztva és így néztünk napfelkeltét...) Fájdalmas szép tud lenni egy ilyen. Naplementét már sokat láttam itt kint, szépet is, gyönyörűt is. De azt sem az igazi egyedül nézni.
Ez persze azalatt ment át az agyamon, ameddig a vizet ittam, utána visszafeküdtem az ágyikómba, és próbáltam visszaaludni, de nehezen ment. Nagyon egyedül éreztem magam. Nagyon kicsinek és magányosnak és tudtam, hogy mindjárt kelni kell majd, és semmi kedvem hozzá. Hogy hogy aludtam el mégis, arról fogalmam sincs. De azt álmodtam, hogy már felébredtem, és teszem a dolgom, Ninoval játszom, meg ilyesmi, aztán hallottam, hogy Isabelle ébreszt. Mondtam is neki, hogy azt álmodtam, hogy már ébren vagyok...
A mai nap egyébként gyorsan elment. Igyekeztem hasznossá tenni magam, meg aludtam is. Mivel tegnap megfáztam nem sok kedvem volt semmihez sem, csak beszélgetni emberekkel. Elprüntyögtem. Pihentem ma.
Mert arra is rájöttem, hogy azért lehettem ennyire fáradt, mert a múlthét végén nem aludtam ki magam, és tegnap este hattól-éjfélig folyamatosan olaszul beszéltem, és ez rettentően fárasztó tud lenni.
Annyira hihetetlenül maró hiányérzetem volt ma, hogy elsírtam magam miatta. Igazából már tegnap elpityeredtem, amikor betettem a videót, amin mindig sírok. Nem annyira mókás ez az érzelmi hullámvasút, de hát ez van.

64 nap múlva ilyenkor, már a családommal leszek. Már fél órája leszállt velem a repcsi és megöleltem mindenkit,vagy még épp ölelgetem őket.