Nino este 10 körül ideült az ágyamra (a lányok elmentek maguktól aludni) és közölte velem, hogy NEM AKAROK ALUDNI!
Mondtam neki, hogy jó, akkor ne aludj! Itt ücsörgött még egy kicsit, beszélgettünk, egyszer csak azt veszem észre, hogy a fiatalúr már fekszik. Oh mondom, okéé előbb-utóbb alvás lesz. Magához ölelte Bau Piccolot, és láttam, hogy egyre jobban nyammog a cumiján. Elkezdtem simogatni a hátát és 5 perc múlva vígan aludt itt mellettem. Annyira cuki volt, de annyira.
Betakartam szépen, és 11-kor átvittem a saját ágyába.
Ma egész nap aranyos volt, úgy összerajzolta az arcát, hogy mindenhol kék volt, még a nyaka is, és amikor mostam le neki és mutattam, hogy hogy tartsa a fejét, nagyon helyesen tartotta, majd közölte, hogy MÉÉG. Ez azért mókás, mert eddig bármilyen arc-nyak mosást csak harcok árán lehetett elérni nála. Szóval ott vigyorogtunk egymásra.
Most már kevesebbet kell vele harcolnom, ami nagyon jó érzés.
Viszont még mindig sikít....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése