Egész nap nem csináltam semmit. De tényleg semmit. Ninot szerencsére korán elvitték a nagyszülei, így enyém volt a lakás. Zenét hallgattam, énekelgettem, elvoltam, mint a befőtt. Aztán hívott Júlia, hogy akkor feljönne, meg, hogy menjünk aperitivozni. Okéé, menjünk!
Meglepően jól éreztem magam, egy idő után azt vettem észre, hogy percek óta olaszul beszélek és nem gondolkodom a szavakon, csak jönnek. Rettentő érdekes érzés volt. Egyébként az volt még jó, hogy kevesen voltunk, nyolcan összesen, így mindenkivel lehetett beszélni, nem üvöltött semmiféle zene, hallottuk egymás hangját.
Volt egy német srác, aki kb. annyira beszél olaszul, mint én, és néha a köztünk ülő Marco (hah egynek sikerült megjegyeznem a nevét!) fordított angolból olaszba és viszont, ha nem értettük egymást. Nagyon vicces volt.
Ilyenre szívesen mennék még, ahol kevesen vagyunk és nem üvölt a fülembe a zaj. A hely is tetszett, hogyha valaki meglátogatna, megmutatnám neki.
S holnap akkor is bruschettát fogok reggelizni.:)
Vodka - connecting people ;)
VálaszTörlés