Reggel úgy ébredtem, mint akit kirántottak egy álomból. Nem volt jó álom, egy mondatra emlékszem belőle, az rántott ki. Kb. mintha pofon vágtak volna. Mondjuk ennek biztosan az az oka, hogy hajnali kettőig skypoltam a húgommal, de jó volt vele végre beszélgetni egyet.
Nino ma is aranyos volt. Pakolgatta az autóit, olvastunk együtt, furulyáztam neki, amit olyan angyali arccal hallgatott, és közben ringatta rá magát, hogy azt hittem mentem megzabálom.
Giorgo sütött nekem kenyeret, ami most nagyon jóra sikerült. Fogalmam sincsen, hogy csinálja...
Úgyhogy jó tartalmas uzsonnám volt, sajttal, sonkával, lilahagymával.
Aztán elindultam a lányokért. Gyönyörűen sütött a nap, és már ettől mosolyoghatnékom támadt. Aztán meg Lindsey Stirling ment a fülemben, és attól is az esetek többségében jó kedvem lesz. Úgyhogy szinte végig mosolyogva mentem, aztán ameddig Elisára vártunk ezt írtam a telefonomba:
"Ma süt a nap és gyönyörű idő van. Olyan igazi kószálós idő, amikor csak mennék és mennék bele a világba, ameddig a csillagok meg nem jelennek a fejem felett."
Otthon talán március közepén van ilyen időjárás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése