Mármint nem úgy haza, hanem, amikor az ember a munkában ül és azon gondolkodik "már csak két óra és mehetek haza". Amikor dolgoztam rettentő sokszor volt ilyen, hogy csak néztük az órát a gyerekekkel, még mindig csak három, már kész a leckénk, voltunk kint, nem is mehetünk ki megint, mert kikapunk, hogy miért nem tanulunk, de hát csak egy leckénk volt, és péntek van, még mindig csak negyed négy, az uzsiért se lehet elmenni, igen már játszottunk, a fél osztály már hazament, mert péntek van, istenem legyen már négy óra, mehessünk már haza...
Szóval kicsit így érzem magam most, hogy úgy mennék már haza. Felvenném a kabátom,becsuknám az ajtót és mennék haza. Otthon üdvözölne a Szeder, aztán kis pihi után nekiállnék vacsorát csinálni, közbe prüntyögnék a gépen, a háttérben menne Hetty néni vagy valami hasonló egyszerű sorozat, esetleg alkotnék valamit, készülnék a másnapra... Ez nagyon hiányzik.
Mert itt a szoba másik oldalán ott a munkahely. Igazából a munkahelyemen lakom. Akkor vagyok egyedül, ha a család nincsen itthon, akkor nem szól a tv, nem kiabál egy gyerek sem (meg éjszaka),akkor igyekszem töltődni egy kicsit. De azért mégsem az igazi.
Ha hazamegyek szeretnék újra kialakítani magamnak egy otthont. Egy picike lakást, ami az enyém, ahova nem jön utánam a munkám, ha én nem akarom, ahol ha otthagyom a bögrémet a mosogató szélén, nem kerül be a mosogatógépbe, ahol nem gond ha elfelejtem magammal vinni a türcsit a fürdőbe, mert kiszaladhatok érte egyszál semmiben is, ahol nem kell 5 másik emberhez alkalmazkodni, ahova pihenni tudok hazamenni.
Hát ezért dolgozom most... hogy ezt megtehessem, ha hazamegyek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése