A tegnapi hóból szinte semmi sem maradt, cserébe hétágra sütött a nap.
Reggel csináltam magamnak olyan igazi magyaros reggelit, volt paradicsom, felvágott, sajt, kenyér, fokhagyma, hagyma, szóval megadtam a módját, és közben megittam az első adag tőzegáfonya cuccot. Meglepően jó íze van, nem szoktam ezt meg a gyógyszerektől.
Nino is és én is kb. 10-ig aludtunk (a héten 8tól vagyok, de felöltözöm és visszafekszem és néha belealszom...).
Aztán én nekiálltam kitakarítani, ő pedig mesét nézett meg játszott, nagyon kis aranyos volt, egész nap mosolygott, meg nevetgélt és nem hisztizett vagy sikított egyszer sem. Legalábbis, ameddig kettesben voltunk.
Délután lefeküdtem aludni, és arra ébredtem, hogy Isabelle kiabál, valamit és benne volt két A betű meg a kávé szó. Kikiabáltam neki, hogy éééén kéééreeek, mire nevetve mondta, hogy a nonnát kérdezte, akit ő ugye mamának hív, én meg vigyorogtam félálomban, hogy én csak a két A-hangot hallottam ki meg a kávét, de persze kaptam. Aztán elmentem a lányokért muzsikával a fülemben, és hazafele a megmaradt hóból hógolyóztunk egyet.
Útközben vettem észre, hogy elszakadt a felcsatolható zsebem, úgyhogy gyorsan megvarrtam, meg festettem rá, ezt majd felteszem, ha csináltam róla képet.
Kellemes nap volt.
Nagyon szeretnék már biciklizni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése