2013. február 14., csütörtök

Sorridere (mosolyogni)

Ha a következő három napban sem lesz semmi, ami miatt sírhatnékom támad, akkor kijelenthetem, hogy ez az első hét, amióta visszajöttem, hogy nem sírtam. Azért ez nagyon jó lenne.

A hónak már semmi nyoma sincsen, sőt olyan meleg van, hogy kesztyű nélkül lehet járkálni. Sajnos kicsit megfáztam, úgyhogy egy papírzsepi gyár lassan megélhetne belőlem.

Nino brutál nyugodt. Nem tudom, hogy ez minek köszönhető, de tegnap is és ma is teljesen nyugodtan kelt. Tegnap közölte, hogy "szépet álmodtam" ma pedig kiabált a szobájából, hogy "kialudtam magam!". Már nem kéredzkedik fel kézbe, úgyhogy nem kell cipelnem, ami jó, mert igen csak sokat nőtt. Állandóan mosolyog.

A mai nap különösen aranyos volt. Álltam a konyhában, épp a zsemlét kevertem be, mikor megszólal:
Én egy alma vagyok és a barátom a narancs meg a banán. Nézek rá, hogy tényleg egy alma vagy? Persze egy alma vagyok.Aztán volt ő sajt, meg répa is, és mindig felsorolta a barátait (a sajtnak a tészta volt a barátja, a répának meg a husika (carnina).
Nézegetett kisautós újságot is, és közben hangosan mondta melyik autó, melyik, ez egy kamion, ez egy villamos ez egy őőő nemtudom, ANNA ez mi??? (az egy helikopterautó volt...én se láttam még olyat:D)

Délután is be-be jött hozzám.

Azt figyeltem meg egyébként még itt kint, hogy nagyon szépen öltöztetik a gyerekeket. Igényesen. A kislányok KISLÁNYNAK vannak öltöztetve, nem kisfiúnak vagy picike nőnek, a kisfiúk pedig kisfiúnak, nem mini férfinak. Ez szerintem nagyon jó. Nem látni hosszú hajú kisfiút, és kevés az igazán rövid hajú kislány is.(

A megfigyelés 0-11 év közöttiekre igaz.)
S, mert rég volt már kép:










1 megjegyzés: