Ma reggel jutottam el arra a pontra, hogy közöltem a húgommal, hogyha nem javulok, haza fogok menni. Végleg. Iszonyatos volt reggel megint arra ébredni, hogy kóvályog a fejem...Délután aludtam egy kómásat (egy órát) de abból rendesen sikerült felébredni...
Rettentően tisztelem azokat az embereket, akik egyedül vágnak neki, akiknek nincsen ilyen jófej fogadó családjuk, mint nekem, akik mögött nem áll semmi és senki és úgy csinálják végig a külföldet.
Én belehalnék...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése