Vicces dolgok

Azért leírom, hogy tudjátok, hogy történnek azért mókás dolgok is itt velem és Ninoval.

Valamelyik nap jöttünk hazafele, mondom neki, hogy szerintem ügyes vagy ma. Mire közli, hogy nem. Mondom miért? Hát mert hisztiztem (ja igen tényleg). Mondom jó de  utána ügyes voltál. Asszonya nem. Mondom de, mire ő nem, mire én de, és ezzel elvoltunk egy ideig, aztán közöltem, hogy nem, mire ő csak nézett rám, hogy eh? És aztán nevetett egy nagyot.
Vagy az is mókás, amikor sikító versenyt játszottunk tegnap. Ő sikított erre én is elkezdtem, aztán ő megint sikított de hangosabbat, erre én is sokkal hangosabbat, persze nem tudott túl sikítani,de legalább abbahagyta. Vagy amikor sírva kel és sikerül megnyugtatni, mint ma reggel is, nézegettük az autókat, aztán magától átöltözött (bepisilt az éjjel), és kért scottit (biscotti) meg tejet, és azóta is köszöni mosolyog jól elvan. Vagy amikor labdázunk és én utánozom a pattogó labda hangját, és egy idő után is elkezdi, hogy "putty putty pitty".
Vagy, amikor segít nekem valami házimunkában, és utána nagyon büszke magára. Vagy, amikor örülünk annak, hogy meeekkooooráááát pisilt/kakilt a bilibe. Hát az haláli, hogy mennyire tud örülni neki, hogy ennyire ügyes nagyfiú már.
Tegnap este például az volt a nagyon vicces, amikor elkezdtek bújócskázni, és Elisa bepattant a szobámba, hogy elbújjon, én meg kinyitottam neki a szekrényajtót, hogy ide bújjál. Aztán kiszalad, mert ipiapacsos bújócska volt. Utána már Valentinával ketten bújtak a szekrényembe, de úgy, hogy eltakarták magukat a ruháimmal, így nem látszott csak a lábuk. Hát volt nagy öröm, amikor Nino meg Isabelle megtalálta őket.

Azt is észrevettem, hogy egyre többet értek abból, amit beszélnek körülöttem. Pedig Elisa kegyetlenül hadar. Meg sokszor már nem kell fordítanom, amit mondani akarok, hanem automatikusan olaszul mondom. Ijesztő ám, amikor rádöbbenek, hogy hopp, ezt most olaszul is gondoltam, nem kellett fordítani. Nagyon ijesztő. De azért jó is, mert tudom, hogy fejlődöm és, hogy így fogom elérni a célomat.