Nem aludtam jól az éjszaka, hülyeségeket álmodtam, meg későn is aludtam el. Aztán arra ébredtem, hogy Nino áll a szobám ajtaja előtt és kiabál befele, hogy Anna sveglia! Én meg kikiabáltam, hogy gyere be! Na akkor az ágyam előtt álldogálva próbált felébreszteni. Nagyon aranyos volt, odahozta a tigrisemet, meg odaadta a bauját, szóval tényleg tündéri volt. Mondtam neki, hogy 5 perc és felkelek, csak 5 percet adjon még. Erre elkezdett nevetni. Miután zombi-módban kitotyogtam a konyhába, Giorgo kérdezte, hogy fáj valamim? Mondtam, hogy nem, csak nem aludtam jól. Tőszavakban elmondtam neki az okát (későn aludtam el nagyon és nem voltam vidám...), aztán elmentem emberré varázsolni magamat. Akkora adag kávét ittam, hogy egészen délután kettőig kitartott. Nem kávéztam már talán egy hete, vagy több. De ma kellett.
Délelőtt pakolásztam, takarítgattam, ebédet főztem. Ebéd után pedig a neten lógtam. Kellett a kicsi lelkemnek. Négykor elindultunk Ninoval játszani, de én okos vagyok és vittem a babakocsit is, mert éreztem, hogy ebből alvás lesz. Éééés tééényleg. De azért sétáltam vele háromnegyed ötig, közben hallgattam a mindenféle csudajó zenéket a telefonomon, aztán itthon meg olvastam. Isabelle kicsit idegesen kért, hogy ő most elszalad valamiért, én meg addig rakjam már rendbe a konyhát. Mondtam, hogy persze, hát megcsinálom (ekkor már nem dolgoztam elvileg) és tényleg igyekeztem szépen megcsinálni. Ma ugyanis valami okból kifolyólag, kétszer lett felporszívózva. Egyszer én, egyszer pedig Isabelle porszívózott s nem tudom, hogy ő miért. Nagyon figyeltem pedig, hogy ne maradjon kosz sehol. Szóval igyekeztem szépen megcsinálni, amit kért, aztán besegítettem a vacsorában is.
Ja volt ma egy érdekes jelenet. Megyek ki a konyhába, látom ám, hogy Krumplicska éppen veszi le az asztalról a biscottis dobozt. Namost ezt ugye nem szabad ám. Elvettem tőle a dobozt, és mondtam neki, hogy na ezt nem. Nincsen biscotti, előbb ebéd van. Erre hozzám vágta bau piccolót (ő a szívecsücske játék egyébként, amikor bau piccolo bagnato, akkor egész nap sír) én meg elvettem tőle. Néz rám, hogy de ő akarja. Mondtam neki, hogy nem adom, mert hozzám vágtad, és ha dobálod biztosan nem kell neked. Na üvöltött vagy 5 percig a konyhában, akkor leguggoltam elé, és megkérdeztem, hogy fogod még dobálni? Nem? Akkor visszaadom. Aztán ő ment játszani, én meg folytattam az ebéd készítését.
Egyébként szeretek vele sétálni, ma különösen jó volt. Nem volt túl hideg és már ment lefelé a nap is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése