Csendes délelőtt

Ma délelőttös voltam, így reggel nyolckor keltem. Nem kicsit kómásan, mert tegnap hajnali egyig a húgommal trécseltem skypeon. Látom ám, hogy hoppá mind a két lány alszik még. Mondom Isabellenek, hogy ezek szerint mindenki itthon lesz ma. Mondta, hogy igen. Én már tegnap sejtettem, mert Valentina be volt rekedve, na mára alig van hangja. DE nem ezért volt csendes a délelőtt, hanem azért, mert Elisa fél 12ig aludt! Én pedig nem ébresztettem fel, egyszer azért, mert ha valaki ilyen sokáig alszik, aki egyébként nem szokott, annak oka van (például az augmentin, én azzal átalszom két napot), a másik pedig, hogy addig is nyugi van. Valentinával és Ninoval mesét néztünk egész délelőtt, én néha el-el aludtam, de olyankor Nino mindig felébresztett, én meg mindig közöltem, hogy NEEMAALSZOOOMCSAAKPIHEEENEEEK. Haláli volt, ahogy ezzel szórakozott. Ha behunytam a szemem, rögtön vigyorogva közölte, hogy Ne aludjál Anna!
Aztán, amikor már eléggé bebootoltam elkezdtem azért rendberakni a konyhát, meg főzni az ebédet. Nagyon büszke vagyok magamra, mert Isabelle megdicsérte a főztömet. Olyat csináltam ugyanis, hogy krumplit, hagymát, fokhagymát és répát megpirítottam egy kicsi vajon, tettem rá sót, pici borsot, rozmaringot és majorannát, aztán felöntöttem egy pohár vízzel és összefőztem. Nos, nekem utána kellett sózni és borsozni, szóval biztos nem lett túl erős. Meg persze a szokásos szelet husikat, de azokért már kaptam dicséretet máskor is.

Amin viszont két napja szórakozom, hogy Ninot néha patatinonak hívják. Namost a patatino az újkrumplit vagy krumplicskát jelent:D

Nino egy kis krumplicska:DD