Elisa

Most kivételesen reggel is írok, mert ma IS arra keltem, hogy Elisa ordít. A kisasszony ugyebár "beteg", ezért itthon van lassan egy hete. Holnap mondjuk már megy iskolába.
Szóval azt kell róla tudni, hogy 11 éves lesz, és olyan mint a forgószél. Ha valamit csinál azt, nagyon. Ez igaz az evésre, a beszédre, a mozgásra. Én csodálom, hogy még nem törte össze magát, vagy valaki mást. Két napja például olyan tigrisugrással ugrott az ágyra Nino mellé, hogy kész csoda volt, hogy nem ugrott rá. Én legalábbis a frászt kaptam. A múltkor letörte a sütőajtót, mert nem tudta megvárni, ameddig az apja befejezi az evést és leveszi neki az akármit, amire szüksége volt. Úgyhogy egy hétig össze volt ragasztva a sütő.
Annyira gyorsan beszél, hogy állandóan kérnem kell, hogy lassíts már, mert nem értem mit szeretnél. Ha valami azt mondom, hogy nem, akkor megkérdezi miért, de a választ nem várja meg (a szüleinél se, pedig mindig kap választ rá). Tegnap pedig, direkt becsuktam a szobaajtót, hogy most ALUDNI FOGOK délután, és arra riadtam, hogy játék közben beront a szobámba. Szerencsére kiment, amikor látta, hogy alszom, de hát innen már mindegy volt.
A csúcs ma reggel következett be nálam. Mivel lassan egy hete folyamatosan az ő hangjára kelek, és ma is arra ébredtem, hogy Ninoval üvölt, kirobbantam a szobámból, ilyen bazdmegmivan fejjel, és nézek rá, hogy mi van? Mire mondta, hogy Nino nem öltözik. Na gyorsan besegítettem. Ekkor megjelent Giorgo, hogy felébredtem? Mondom ja... Elisa hangjára. Erre ő lecseszte a kiscsajt, hogy minek kiabál, hát nem tudta, hogy alszom? Ejnye, figyeljen már erre jobban. Egyébként kirobbanás előtt, már megfogalmaztam magamban a mondókámat, hogy leülök Elisával és megkérem, hogyha a szobám ajtaja csukva van reggel, illetve szombat/vasárnap délután, akkor valószínűleg alszom, vagy pihenek és legyen már olyan drága és ne üvöltözzön. Valószínűleg fogom is neki mondani.

Egyébként ezeket leszámítva egy nagyon jólelkű meg kedves kislány, csak annyira hevesek a reakciói, ami nekem már kicsit sok.