cinque euro

Úgy látszik az 5 eurósok valamiért nem szeretnek engem.. Ma elmentem vásárolni a holnapi naphoz, hogy legyen mit tennem a szendvicseimbe, amihez ma sültek ki szép zsömlék. Isteni zsömlék. Olyan zsömlék, hogy igazi héjuk van és úúú (és mint tudjuk a héjában van a vitamin). Szóval az jól sikerült. Gyönyörűek lettek. Barnák és.... Na jó felteszem róluk a képet, mert akkor látjátok is. Oké, nem ilyen nagyok, de úú... Még soha nem sikerült ilyen szépet és finomat csinálnom. 
Szóval elmentem a coopba vásárolni és ott ilyen automata kasszák is vannak. Először nem találtam a 20-asomat, ettől ideges lettem, majd meglett, fizettem vele és nem vettem észre, hogy 5 euróval kevesebbet adott vissza a gép, csak kicsivel később. Rettentően dühös lettem magamra emiatt. Ezért nem is mentem olaszra, mert annyira dühös voltam magamra, hogy nagyon. Meg szomorú is voltam és az jutott eszembe, hogy haza akarok menni, mert ott legalább el tudom mondani szótár nélkül is, hogy mi a problémám, ott el tudom olvasni az ételek címkéit rendesen, meg a dolgok használati utasítását. 
Elmentem hát a kertbe,egy kicsit egyedül lenni, hátha jobb lesz. Hallgattam némi zenét, aztán hazajöttem, és ettem zsömlét meg sajtot meg felvágottat meg paradicsomot meg csokit és akkor kicsit jobb lett a világ. 

Ja hazafele fotóztam is. Íme:

Csodazsömle, nagyobbak, mint a tenyerem.