gyökkető

Nagyjából gyökkető sebességgel tudom használni a netet, mert most sikeresen elhasználtam két és fél hét alatt, azt a mennyiségű adatforgalmat, amit máskor egy hónap alatt szoktam. Mondjuk ezen azt hiszem nincsen mit csodálkozni, amikor csak tudtam felléptem a netre, mert baromira egyedül éreztem magam itt kint. Azért most már kezd jobb lenni, de még alakul. Mondjuk a tudat, hogy nemsokára hazamegyek egy kicsit eléggé jó érzés. Pedig tényleg jó itt, csak, amikor minden este úgy alszom el, hogy mindenféle szép emlékek jutnak eszembe, akkor kicsit nehéz. Bár sírni még mindig nem sírtam, pedig lehet, hogy kellene.

Kincsőnek hála, tegnap elmentem a milánói tolkieniták találkozójára. Tegnap voltam 9 évesek.:) Mármint az a család. Mert az olaszoknál családok vannak, és azokból áll össze A Társaság. Rettentő kedvesek voltak, beszélgettek velem, és mondták, hogy jöjjek máskor is. Ittam sok sok teát meg láttam ooolyan kalligráfus izéket, hogy úúú. Azt se hittem volna soha, hogy életem első tengwar előadását olaszul fogom végighallgatni és még érteni is fogom a nagy részét. Teljesen vidám dolog volt.

Hazafele feltöltöttem a telefonomat egy néni segítségével.

Ha legközelebb Milánóban járok, azért a várost is meg fogom nézni.:)

Képeket két hét múlva kaptok, amikor lesz rendes netem.