Gondolkodós éjjeli poszt

Ez a hét nem volt valami igazán jó. A múlthéten pörögtem, nagyon sok mindent meg tudtam csinálni, ezen a héten nem. Az is csak ma jutott eszembe, hogy nem mostam fel, cserébe kétszer porszívóztam, holott csak egyszer kellett volna... Ennek ellenére az én szobámban, még mindig tiszta dzsuva a padló, pedig itt még a porszívó fejét is leszedtem és a sarkokba is bementem. Minden nap 15 perccel a munkakezdés előtt sikerült kikecmeregni a szobámból (csütörtököt kivéve, akkor már fél8-kor az asztalnál ültem és reggeliztem), és semmihez se volt kedvem. Azt szerettem a legjobban, ha elmentünk Ninoval a játszótérre, amiről, mint kiderült Isabelle nem is tudta, hogy létezik, és ott pihenhettem egy kicsit, ameddig ő játszott.Ezt persze nem úgy kell képzelni, hogy nem figyeltem rá, mert figyeltem, csupán csak ültem a padon és néztem ki a fejemből, néztem, ahogy pakolgatja az autókat, esetleg lenyomtam egy anki 10 percet, hogy gyakoroljam a szavakat, vagy levelet írtam, de mivel ez egy picike játszótér, és a kölyöknek arra van csak képesítése, hogy akkor potyogjon le dolgokról, amikor mellette állok, így nem volt probléma. Ma is egyébként akkor esett le a kanapéról, amikor ott álltam tőle fél méterre. Egyébként haláli cuki volt, mert együtt takarítottunk. Meg egyébként is, egyre cukibb a kölyök, valószínű, hogy kezd megszokni engem.
jövőhét vasárnaphoz még két hónap és otthon vagyok.
Ezen a héten egyébként sehol se nem voltam még, majd holnap megyek bögrét vadászni, mert szükségem van egy nagy öblös bögrére, amit két kézzel jól meg lehet fogni, belefér az orrom és kakaót inni belőle (vagy forrócsokit), és nem használják a gyerekek is. Mert az itteni bögrémben pééldául ma valami alkottak, és a hűtőben találtam meg. Egyébként ma Elisa sütött, aminek az lett a következménye, hogy minden csupa liszt lett, még a cukor is. Így picit nehéz ezt a fránya diétát tartani. Persze igyekszem én kikerülni a glutént, de sose tudom, hogy mondjuk a pestós dobozba belemásztak-e már olyan villával, amivel már ettek tésztát, hogy a mosogatógép tényleg rendesen elmossa-e a dolgokat vagy sem.
Azon is gondolkodtam, hogy mennyivel jobb már postai levelet kapni, mint e-mailt. Arra lehet várni, hogy jöjjön (én speciel minden nap belenézek a postaládába ám), az ember kézírása teljesen egyedi, és látni rajta a hangulatát is. Szóval lehet, hogy én visszaszokom arra, hogy a születésnapokra képeslapokat küldözgessek.:) Sokkal személyesebb, mint egy FB üzenet vagy egy e-mail vagy egy sms, és nem utolsó sorban elrakható emlékbe.

Hát most hirtelen ennyi. Megyek aludni.:)