2012. október 3., szerda

Vacak

Ma szinte egésznapos vagyok, ami nem baj, legalább van időm megcsinálni a dolgokat. Reggel egyszerre ébredtünk Ninoval. Ameddig őt megnyugtatta az apja, addig én megreggeliztem, majd jöttek valami vizes emberek, akik a múltkor is, hogy akkor most szerelnek. Ojjé. Majd közölték, hogy nem most, de még ma, úgyhogy legyen itthon valaki. Oppersze. Pedig olyan szép idő van, nem baj maradunk. Bementünk a nagyszobába, és a kezembe akadt ennek a mesének az olasz nyelvű verziója. Ez a mese volt egyébként a húgom egyik kedvenc meséje. Fejből tudtuk az összes dalocskát, meg minden részletét, annyiszor láttuk. Megkérdezem Ninot, akarja-e ezt nézni. Mire kikapta a kezemből és már be is tette a videóba. Hát nem tudtam mit vállalok. Gyerekek én még nem sírtam ennyire rajzfilmen, mint ezen. (Persze ezt úgy, hogy a kölyök ne lássa, ne érezze, hogy ott bőgök a háta mögött, miközben az ölemben ül). Hogy pontosan miért sírtam arról fogalmam sincsen. Csak folytak a könnyeim az arcomon némán. Mert egyébként ez nem egy sírós mese (azt hiszem, bár amióta a Szeder van egyébként is sokkal érzékenyebben reagálok az ilyesmire).
Aztán jöttek a vizes emberek, hogy mégse ma fognak szerelni. Nem sokkal később hazaért Giorgo a vásárlásból, hozott halat meg nemtommiket. Mi meg elmentünk a játszótérre. Hazaértünk, Isabelle hív, hogy minden rendben van-e és meg tudom-e csinálni a halat. Óppersze bármit. Csakhogy azt nem tudtam én, hogy ennek a halnak FEJE van és SZEMEI... Én semminek nem vágom le a fejét, csak ha muszáj(egyszer Alyr direkt nem vágatta le a fejét a csirkének, amikor ő vette, azt a hisztit, amit én a telefonba lerendeztem neki, hogy én biztosan nem vágom le a csirke fejét. Aztán mégis levágtam, mert muszáj volt, de előtte jól betekertem egy zacskóba, és jó messzire tartottam magamtól.) Úgyhogy írtam egy smst Isabellenek, hogy sorry fogalmam sincsen hogyan kéne ezt a halat megcsinálni. Most várom, hogy hazaérjenek. Közben Nino (ameddig én vaciláltam, hogy mi legyen a hallal) elment aludni magától. Szerintem beteg lesz a kiscsávó, mert taknyol meg totál nyugodt és bújós.
Ja meg megpróbáltam ablakot pucolni... Háttő... Szerintem ez az ablak rettentő régen volt lepucolva... Mivel itt nincsen vízkőoldó, nekiestem citrommal, de még vagy négyszer végig kell majd mennem rajta. Érdekes egyébként, hogy itt minden csap meg csempe meg ilyenek vízköves és ez mintha nem zavarná a családot. Engem cefetül zavar.:)


5 megjegyzés:

  1. Nem értem a te takarítási elveidet... A kosz az kevésbé érdekel, mint a vízkő a csempén. :)

    VálaszTörlés
  2. :DD lehet, hogy azért mert otthon anyu azt verte a fejembe, hogy a wc-fürdő mindig legyen tiszta mert oda tuti bemegy a vendég.:) Viszont a konyhába, kisszobába (hálóba) nem biztos. :))
    Egyébként nem a kosz érdekel, hanem a por (pedig tüsszögök tőle rendesen). De most már egész jól belejöttem a rutinba.:)

    VálaszTörlés
  3. Ez a vízkő vs. por/kosz kérdés tényleg irtó érdekes :D
    Én is láttam olyan olasz lakást, ahol egy cseppet sem zavart senkit a vízkő, viszont mindegyik, amelyikben jártam, feltűnően por- és koszmentes volt. Azt figyeltem, hogy az ismerőseimnél többet legfeljebb az osztrák háziasszonyok takarítanak :D (Ők viszont napi 28 órában folyamatosan.)

    VálaszTörlés
  4. Forróvíz plusz ecet, vagy szódabikarbóna plusz ecet/citrom kombót tudnám javasolni, hatékonyabb :)
    Egyébként engem is idegesít a vízkőlerakódás :)

    VálaszTörlés
  5. Eszter: Ecet nincs... Citrom van.:)

    VálaszTörlés