Arenzano

Na csak sikerült ám megjegyezni a városka nevét, ahol ma voltam.:))
Nem volt egyszerű!:))
Persze úgy kezdődött, hogy elkéstem, mert mért ne sikerült volna elkésni, de megvártak. Mindenki bemutatkozott és kezet fogott velem (nem puszi-puszi, kézfogás, a nők is!) aztán elindultunk egy kis sétára... Na most ez olyan séta volt, mint Sirgon rövidebb útja, vagy Melian babakocsis túrája, esetleg Telcontar nincs más útja... Szóval felcaplattunk a hegyre, közben egy olasz pasival beszélgettem, aki járt már Magyarországon, és tetszett neki. Fent pedig egy francia lánnyal, Valentinaval, aki francia akcentussal beszélte az olaszt, úgyhogy néha nem értettem mit mond. Döbbenetes kedves volt mindenki és vidám és befogadó. Nem éreztem magam kilógonak, pedig néha angolul beszéltek, de mivel tudták, hogy én nem beszélem, ha nem volt ott Júlia, hogy magyarra fordítsa, akkor fordítottak nekem olaszra. Maguktól, kérni se kellett. Az olasz direkt lelassították a beszédüket, hogy én is értsem, és nagyon érdeklődőek voltak. Az ír pasi, elkezdett énekelni, majd közölte, hogy akkor most én énekeljek magyarul. Előadtuk neki Júliával a béres legényt, mert csak az jutott Júlia eszébe, ami vidámabb. (Ennyit a 4 félév énekóráról...) A lengyel srác, Victor nem akart énekelni, pedig nagyon kértük. A mexikói sem. De azért vidám volt. Azt egy negyed óráig magyaráztuk, hogy a curva miért vicces szó, és, hogy az örömlány az "ragazza per goia" (Júlia fordította így), ami nagyon tetszett az olaszoknak. Meg az egyik olasz fiúnak megpróbáltuk megtanítani azt, hogy egészségedre meg cipőfűző meg Székesfehérvár. Haláli volt. De a Karácsony az egész jól ment Robynnak, az angol lánynak (ezen vagy tíz percig szórakoztam, hogy Robynnak hívják, és akárhányszor szólt neki valaki, rögtön felkaptam a fejemet én is...)
Érdekes volt, hogy az emberek hogy váltogatták a nyelveket egymás közt, a társalgás zömében olaszul folyt, néha angolul, attól függően ki-kivel beszélt. A holland lány például nem beszél olaszul, így vele angolul beszélgettek.
Egyébként a kaja rettentő finom volt, utána elmentünk kávézni is. Így, hogy egy hónapja vagyok itt, most sikerült először cappuccinot innom. De tényleg sokkal finomabb, mint otthon. Krémesebb.
Ja meg ami nagyon vicces volt. 4 autónk volt, és ebbe kellett beleférni mindenkinek... Mi egy négyszemélyesben ültünk 7-en... Viszont, amikor leértünk a hegyről, Stu az ír pasi meglátta, hogy a másik utcában rendőrök vannak. Ilyen gyorsan még életemben nem szálltam ki autóból:D
Onnan is sejteni lehetett, hogy ki honnan van, hogy az olaszok dzsekiben jöttek, nagyon felöltözve, a többség póló/pulcsi kombóban, az ír pasi rövidnadrág póló.:))
Jaj nagyon jól éreztem magam, talán az MTTn kívül még nem is éreztem ilyen jól magam idegen társaságban, ha sokan voltunk. Simán ott mertem hagyni a táskámat (oké ebben az is benne van, hogy annyira hozzászoktam, hogy az mttben azt lehet...).
Ja meg rákérdezett egy lány a nyakláncomra is (mert,hogy azt ugye sose veszem le, meg rajtam voltak a gyűrűim, MTT-s póló, és az Alyrtól kapott tündérek a fülemben), hogy mit jelent, gyorsan előkaptam a szótárat, hogy megnézzem benne a végtelenséget, aztán egy másik lány megdicsérte a fülimet, egy pasi meg a logóra kérdezett rá a pólómon (zöld mtts póló). És tudtaaa ki az a Tolkien. Ettől mindig felvidul a kis szívem.
Ja és Júlia "nuova mammája" nekem is küldött kaját, és emlékezett rá, hogy LÉ vagyok.

És most már lassan lesz kikre ráköszönni az utcán, ami nagyon nagyon jó érzés.

Képek pedig a képtárban.:) Arenzano néven lesznek!