Tegnap, miután kikísértem Thereont a vonathoz, elindultam a lányokért. Naná, hogy szakadt az eső és nekem nem volt ernyőm (eleve nincsen, esőkabátom van, szép piros, de az meg nem volt nálam), úgyhogy az első esernyőárusnál megálltam, hogy mennyibe kerülnek az ernyői. Közölte, hogy 5 euro. mondtam, hogy annyim nincsen csak max. kettő. Na nézzük meg. Végül kettő és fél eurót sikerült előbányásznom, és lett egy szép zöld esernyőm, amiről tudom, hogy úgyse bírja sokáig, de majd a vásznat, amiből van fel tudom használni valami máshoz. Elrohantam a metróhoz, aztán rohantam végig a Via XX. Settembrén, meg a kis utcán, ami a sulihoz visz (olyan, mintha lefutottam volna mondjuk egy oktogon-jászai távot), és nagyon imádkoztam, hogy a lányok még ott legyenek, mert késésben voltam. De ott voltak, úgyhogy nem volt gáz.Kértem tőlük az elnézést, hogy késtem, mire mondták, hogy áh, semmi gond. Aztán busszal jöttünk haza. Annyira fáradt voltam, hogy néha netezés közben sikerült elaludni, de ki akartam várni az estét, mert tudtam, hogyha 10 előtt megyek aludni akkor úgyis felébredtek arra, hogy a gyerekek játszanak, szóval itt agonizáltam, beszélgettem a húgommal, Alyrral, és átkoztam tetű lassú netemet. Annyira lassú, hogy a gmail már nem is megy csak html módban:D De a skype működik, szóval azon elértek bármikor.
Tíz körül elköszöntem családtól, és nagyjából 5 percen belül aludtam. Annyira mélyen sikerült aludni, hogy semmire nem ébredtem fel az éjjel, pedig kaptam smsket, meg zenélt a telefonom (ja igen, az utóbbi pár napban, amióta csukva az ablak éjjel, zenére alszom el, hiába no, megszoktam 24 év alatt, hogy nem alszom egyedül és most baromi furcsa, hogy nem szuszog a szobámban senki, ezért kell a muzsika).
Reggel pedig iszonyatos váll és nyakfájással ébredtem, bár a vállam már tegnap is fájt. Valószínűleg sikerült elfeküdnöm. Annyira mélyen aludtam, hogy nem is emlékszem mit álmodtam, csak ilyen foszlányokat, hogy valami nagy hajón éltünk és sok volt ott a gyerek, mert babybumm volt meg ilyenek. Kicsit szürreális volt az egész.
Reggel, kicsoszogtam a konyhába pizsiben (most a mogyitól kapott jó meleg sárga baris pizsit hordom), aminek nagy sikere volt:D Giorgo meg is jegyezte, hogy wow micsoda pizsama. Mondtam neki félig alva, hogy jah, még alszom. Ettem, vasaltam, és játszottam Ninoval. Nino haláli cuki volt.
Az van, hogy,amikor megüt magát, akárhol, akkor én adok neki rá egy puszit, vagy kettőt, már mondtam neki, hogy ez gyógypuszi és nem fog fájni tőle. Na ma játék közben sikerült ráugrania a jobb kezemre, ami visszahajlott (ez a beteg kezem) és én feljajdultam. Mire a kölyök lemászott rólam, kivette a szájából a cumit és adott két nagy puszit a kezemre, majd visszatette a cumit. Hát azt hittem elsírom magam annyira hihetetlenül aranyos és kedves volt. Mondtam is neki rögtön, hogy már nem is fáj (pedig rohadtul fájt még vagy 5 percig), erre mosolygott egyet, hogy jól van. Annyira cuki, hogy majd megzabáltam. Nagyon megszeretett egyébként, most már szalad elém, ha hazaérek, meg reggel is, ha nem én keltem. Meg hát én is megszerettem őt, nem elég, hogy gyönyörű gyerek, de még kedves is. Nagyon fogom hiányolni, amikor majd hazamegyek végleg. Már most azon gondolkodom, hogy karácsony után, amikor jövök vissza, mit vegyek neki. Mert a lányoknak már sejtem, hogy mit hozok, meg a szülőknek is, de Ninonak nem tudom, hogy autós könyvet hozzak, amiben mindenféle autó meg motor van, vagy egy kismotort, amivel játszani tud, vagy kisautót fából, vagy mégis mit. De majd csak kitalálom.:)
Ma nem kaptok képet:D Majd kaptok vasárnap, amikor visszajöttem Celléből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése