Ezt a kérdést tette fel nekem Júlia, amikor náluk voltam. Nem tudtam rá rendesen válaszolni. Mert nekem a nyelvet, az ételeket, az illatokat, az érzésvilágot, a humort, az ünnepeinket, a nemzeti hőseinket, a tájainkat, városainkat, a büszkeségünket, a jég hátán is megélni tudásunkat jelenti. Hogy tudom, hogy ezek micsodák.Meg persze egy csomó mindent, amit nem lehet szavakba önteni. Nagyon furcsa érzés volt, hogy október 6-án kicsit megdobbant a szívem, amikor megláttam a sok postot a facebookon, fura érzés volt, hogy fontossá váltak azok a nemzeti ünnepek, amiket otthon halálosan fölöslegesnek és unalmasnak gondoltam. Hogy amikor Thereonnal voltunk a hajón, majdnem elsírtam magam, amikor magyar szót hallottam egy idegen szájából.
Azt hiszem nekem valami ilyesmit jelent a magyarságom. Nem azt, hogy dögöljön meg mindenki, aki nem magyar...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése