smontarmi (elszontyolodom)

Hát ma elszomorodtam...

Reggel felébredtem és miután Isabellék elmentem, lezuhanyoztam (és áldottam az eget, hogy Nino alszik),aztán elpakoltam a zoknijaimat meg a takarócskámat. Bezártam a bőröndöt és lemértem. Majdnem 18 kg. Hát egy élmény lesz vele meg a kb. hasonlóan dögnehéz nagyhátival meg elől a kishátival eljutni Milánóba. Igazi kaland!:))

De nem ezért szontyolodtam el. Az egyik oka az volt, hogy gyönyörű az idő és nem mehettünk ki, mert nincsen kulcsom.
A másik pedig az hogy....Nos már csak holnap dolgozom. Mármint holnap van az utolsó munkanapom. Holnap van utoljára az, hogy fel KELL kelnem dolgozni, hogy nem alhatok tovább (és nem valamelyik gyerek hangjára kelek), szóval holnap van az utolsó igazi munkanapom.
Meg persze vasárnap, mielőtt jön az ukrán csaj kitakarítom a szobámat és kipakolok belőle.
De ha hamarabb tudom, hogy így kvázi négy szabad napom van, hát máshogy foglalok jegyet, talán már korábban elmegyek Milánóba is.
S persze ezzel az is együtt jár, hogy fele fizetést kapok, ami azért szar, mert számítottam arra a pénzre, mondtam is Isabellenek, hogy én 80-al számoltam, de hát most mit lehet csinálni? Ez van... Csak szomorú vagyok tőle na. Ennyi. Meg ma érzékenyebb is vagyok, a fejem is fájogat, szóval nem jó nap ez a mai.

Még jó,hogy nem voltam vásárolni vasárnap.

De azért, azt a két dolgot, amit meg szeretnék venni, még megveszem. Viszont így nem tudok ajándékot venni a gyerekeknek sem. De csomagot mindenképp küldeni fogok nekik otthonról, mert van ötletem, hogy mit csináltatok meg, csak itt nem tudtam megoldani.
Azt találtam ki, hogy puzzleban előhívatom azt a képet, amin együtt vagyunk a családdal, vagy kinyomtatom és megcsinálom én (és szeretnék külön Ninoról is.)

Hát ez van.