Nagyon szeretek levelet, képeslapot kapni.Szeretem megérinteni a másik ember kézírását, olvasni a betűit, mert olyankor egy kicsit olyan, mintha ő is ott lenne. Minden alkalommal, amikor levelem érkezett rettentő boldog voltam (a csomagban lapuló leveleken meg még sírtam is örömömben). Szeretem nézni a postaládát, hogy lapul-e benne nekem valami, kibontani lassan, mint egy ajándékot, hogy mit írt benne, aki küldte.
Írni is szeretem a leveleket (egy stócnyi el nem küldött van itt nálam... régebben egy komplett füzet megtelt ilyen levelekkel).Mert az e-mail előbb-utóbb de elvész, de ezeket a lapokat el tudom tenni, kicsi szalaggal átkötve, mint a szerelmetes filmekben, egy kis cipő dobozba, hogy ha majd unokáim lesznek, ugyanolyan örömmel olvashassák őket, mint én a nagyszüleim levelezését.
Hiányozni fog, hogy nem kapok többet levelet.
Viszont a születésnapokra ezentúl is képeslapokat fogok küldeni.:)
Otta enyémek!!!!
VálaszTörlésNeked jó írni, mert neked lehet bolondosat, meg dekorálni a borítékot, amit szeretek :D
ott a mienk is :)))))))))))
VálaszTörlésNagyon szépek! :)
VálaszTörlésMeg az egész elképzelés is csak valahogy nem működik nekem:
a 20.000 (húszezer! - és ez csak a privát és nincs benne a cégesből majdnem még egyszer ennyi) e-mailemből bármelyiket megtalálom néhány másodperc alatt, viszont a kb. 20 kapott levelem már most, mindössze két költözés után össze vissza hánykódik és biztos nem marad meg az unokáknak.
Mc:Nekem a gyerekkori levelezőtársaimtól kapott leveleim is megvannak még.:)
VálaszTörlésA levélírásban pont az a szép, hogy van rá időd, nem kapkodod el, és sokkal személyesebb, mint egy e-mail. Ezeket, amik a képen vannak, mind be fogom tenni szépen abba a dobozba, amibe az itt szerzett többi emlékem van. A naplóim is mind megvannak 13 éves korom óta (és ezt a blogot is ki fogom nyomtatni és beköttettem. Talán belekötöm a leveleket is.)