2013. április 12., péntek

La mia famiglia:)

Reggel arra ébredtem ugye, hogy a fiatalember visít... Ohurrá.
A délelőttről már írtam azt hiszem.:)

Direkt korábban indultam el, hogy kettőre leérjek a vasútállomáshoz, de mire leértem anyuék már megérkeztek. Jól megölelgettem mindenkit, és elbuszoztunk, a fél városon keresztül, a főtérre. Ott beültünk az Almába kávézni, közben próbáltuk elérni a szállás tulaját, de persze nem sikerült. Aztán elmentünk kajáért, de a múltkor helyen nem volt még nyitva a konyha... Aztán mondtam az öcsémnek, hogy próbáljunk meg bemenni, hátha sikerül. És LŐN! Csak egy órát szenvedtünk ám...10 perci röhögtünk a saját bénaságunkon, meg az ágyak méretén, (konkrétan a fél öcsém lelóg róla:DD) aztán nekiindultunk. Elmentünk a Zafferino nevű helyre, ahol én is tudtam enni (gnocchit rengeteg sok pestoval és sütöttek nekem külön kenyér golyókat!!!). Olyan volt a kiszolgálás, hogy ihaj! Kaptunk pezsgőt meg ásványvizet, öcsémék már elkezdtek aggódni, hogy úristen milyen helyen vagyunk, meg kaptunk előételkét is, öcsém itt már komolyan félt, hogy a gatyánk is rá fog menni az ebédre. Végül négy személyre hagytunk ott 95 eurót, ami persze nem olcsó, de ha beleveszem, hogy rajtam kívül senki nem bírta megenni a kajáját, hogy olyan kiszolgálásban volt részünk, mint otthon a legjobb éttermekben, hogy gyönyörű volt a teríték meg minden, és ebben a 95-ben benne volt a borravaló is (ugyanis 100-at fizettünk de visszakaptunk belőle, nem fogadták el a borravalót), hát szóval azért szerintem megérte.Után elvittem őket a kertbe. Na az tetszett nekik nagyon. Öcsém egy csomót fotózott.:))
Aztán feljöttünk és Nino rögtön elbújt az anyja háta mögé:)) De aztán odahozta a motorokat, meg anyunak adta a pizzás tányérját, szóval gyorsan megbarátkozott a helyzettel. Giorgoék készültek egy kicsi rágcsálnivalóval meg innivalóval (én hülye nem ittam... most piszok szomjas vagyok). Fordítottam a család és a családom között:) Aztán megmutattam anyunak a lakást (Gergőéket nem érdekelte).Anyu jól elszörnyedt, hogy milyen picike. Aztán elköszöntünk és mentünk hozzájuk. Ott még beszélgettünk sokat, meg nevettünk sokat, főleg az öcsémmel (nagyon hiányzott már az ilyen... utoljára otthon volt ilyenben részem).Meg ölelgettem őket sokat.

Szóval nekem most jó.:) Nagyon jó.:) (fóka van.:))))

Remélem holnap, ha kipihentek lesznek akkor kicsit többet tudunk majd mászkálni, a kikötőt fogjuk megnézni, meg nemtom még mit. De majd okosan kitalálom.:)

Ja és Tündének:
Ez a bejárat:) 



1 megjegyzés: