Elisa

Nos úgy döntöttem vele kezdem a gyerekek közül, még is csak ő a legidősebb.

Amikor megjöttem egy szavát sem értettem, annyira gyorsan beszélt. Hebrencs volt é szétszórt és hebehurgya és nem tudtam vele mit kezdeni. Valahogy nekem túl gyors volt minden, amit csinál. Nem szerettem.
Aztán, valamikor november elején, amikor elkezdtem varrni a varázslót, beült a szobába mellém, hogy mit csinálok. Csak ült itt mellettem és nézte, hogy varrok, és néha beszélgettünk is. Nem nagy témákról, csak mesélt ezt-azt, és varrni kezdett ő is. A szülök meg csak néztek minket, hogy de cukik vagyunk így. Aztán hazafele a suliból is beszélgettünk néha. Meséltem neki az ebookról meg a könyvekről, amiket szeretek, ő meg a barátairól, az osztályáról, arról, hogy mit csináltak aznap.
Lassan lenyugodott, a hebrencs kis csitriből kiskamasszá vált, akinek már kétrészes fürdőruhát vesz az anyukája, aki már nem mehet akármikor strandra (csórikám). Már nem olyan hangos, nem olyan szétszórt, már nem kell bevetnem az ágyát, mert megcsinálja magának (esetleg megigazítom), már nem üvölt állandóan, és már nem kislány. Néha kicsit, főleg, amikor varrtunk, meg együtt csináltunk tiramisut, úgy éreztem, mintha lenne még egy kishúgom, akivel csak az a baj, hogy nem tudok rendesen beszélni, mert hát azért még mindig nem mindig értem, amit mond.

Ő lesz az fajta lány, akit a fiúk mindig csak barátként fognak kezelni, akivel megbeszélik a problémáikat, a többi lányt, akit játszani hívnak, és nem randira, akit csak nagyon későn fognak nőnek tekinteni, akármit is tesz ennek érdekében. Vannak  ilyen lányok (én is ilyen vagyok...).

Szeretném vele tartani a kapcsolatot később is, ahogy az egész családdal.

Hiányozni fog, ahogy begaloppozik a szobámba,elkérni a telefonomat, hogy játsszon (megtanulta kezelni, pedig magyar a menüje), ahogy megkérdezi a cuccaimra, hogy felveheti-e őket, ahogy a konyhát csatatérré változtatja egy-egy sütés után.

Remélem valamennyire sikerült felkeltenem az érdeklődését azok iránt a dolgok iránt, amiket én szeretek,végül is két könyvet is elkezdett,amit én adtam a kezébe, csak egyiket se fejezte be.

Nagyon remélem, hogy a következő au-pair, aki egy észt lány lesz majd többet tud vele foglalkozni mint én, még is csak közelebb fog hozzá állni korban (22 éves).

S, hogy én miért nem engedtem őket közelebb magamhoz, erről egy másik posztban fogok hosszabban írni:)