Un po' (egy kicsi)

Ma reggel már úgy köszöntöttem Mr. remegést és nyomott hangulatot, mint régi jó ismerőst. Nem tartottak sokáig, és kibírható volt. Lassan csak elmúlik végre. De nagyon lassan sikerült felállnia a rendszernek. Ha nem ittam a teámat legalább 20 percig, akkor egyig sem. Közben a gyerekek játszottak a konyhában, nevettem velük együtt, jó volt. Mikor végre sikerült bebootolni, elpakoltam a konyhában, Isabelle megkért, hogy főzzem meg az ebédnek valót, és ha Giorgo hazaért, vasaljak. De azért néztem egy kis rajzfilmet is Ninoval. Egész sokat értek már a rajzfilmekből, és óóriási kedvencem ez itt: (tény ebben pont nem beszélnek, viszont szerintem baromi aranyos, kb. 4 éveseknek készült.)

Mikor kivasaltam, és összehajtogattam mindent, Giorgo közölte, hogy most már akár férjhez is mehetek. Tudok főzni, takarítani, szépen vasalni (a múltkor megmutatta, hogyan kell az ingeket szépen vasalni, mert nem ment valami jól, azóta megy) és a gyerekekkel is jól bánok. Majdnem közöltem vele, hogy jah, csak kéne egy férfi, aki elvesz feleségül... De ilyen, nem hiszem, hogy a közeljövőben akadni fog (ha mégis, akkor úgyis meghívom őket az esküvőmre).

Ebéd után elindultam sétálni, mivel gyönyörű szép idő volt és a múltkor úgy feltöltött ez a sétálósdi a szép időben. Most annyira nem sikerült. Egyszerűen nem tudott olyan jó kedvem lenni, mint a múltkor, nem tudtam kilépni egy kicsit magamból, mint a múltkor, nem éreztem azt, hogy most jobb nekem. Hihetetlen méretű magány tört rám. Ültem az ipercoopnál a padon, ettem a pudingomat, és nézem az embereket és azon gondolkodtam, hogy milyen jó nekik, mind tartozik valahova, mindnek van valami célja, a gyerekek vidáman szaladgáltak a szüleikhez, én meg itt ülök tök egyedül, az ebookommal, meg a pudingommal, és a sírás határán állok, annyira egyedül érzem magam. Hazafele már nem sétáltam, hanem buszoztam, nem volt kedvem még 4 km-et lesétálni hazafele. Elfáradtam. De azért annak örültem, hogy tudtam rendesen uzsonnázni. Vettem ugyanis paradicsmot, sonkát, sajtot, vajat, és volt itthon újhagyma, úgyhogy fejedelmi uzsim volt.

Holnap megyek kirándulni. Remélem jó lesz, mert rám férne.
Amióta visszajöttem, nem rajongok a hétvégékért.