Nino reggel üvöltve ébredt, levágta magát a földre, majd bepisilt, miután átöltöztettem visszaaludt. Oh jeah. Szeretem az ilyen reggeleket, de komolyan. 10-ig az igazat álmát aludta, utána sokkal normálisabb volt. Játszottunk, mesét néztünk, olvastunk (ha még egyszer meg kell néznem a Robotok című animációs csodát, sikítok...), ebédet alkottam. Közben Nino ismét bepisilt, szegény nagyon utálta magát érte, mert nyakig pisis lett. Mondogattam neki, hogy semmi baj, előfordul, aztán jót szórakoztunk azon, hogy pucér (nagyon szeret ám pucér lenni). Ja tegnap este egyébként bejött hozzám elköszönni.
Aztán elindultam a lányokért, és útközben összefutottam Martinával, aki mondta, hogy kérjem el a számát Isabelltől és majd találkozzunk már. Annyira de annyira jókedvem lett ettől, hogy az hihetetlen. Egészen mosolygós éneklős hangulatban értem oda az iskola elé.
Mindig viszem magammal az ebook olvasót, és Elisa most elkérte, hogy megnézhesse. Nagyon ügyesen kiválasztotta magának a HP3-at olaszul és végig azt olvasta hazafele. Namost azt tudni kell, hogy ők nem látták még a HPket mert Isabellék szerint félelmetes (az első szerintem nem is annyira, a hülye rajzfilmek, amiket néha néznek rosszabbak...), úgyhogy nagy sutyiban ment az olvasás. Én lazán odaadom neki ha kéri, szerintem nem lesz baja tőle, ha HP-t olvas. De azért majd megkérdezem Isabelle-t hogy nem lehetne-e hogy megveszem neki ajándékba az első kötetet, mert hogy mind a háromnak szeretnék ajándékot venni mielőtt elmegyek, és akkor a háromból két gyereké megvan.
Aztán ma az jutott eszembe, hogy most épp nem akarok hazamenni. Nagyon fura érzés, hogy úgy érzem, nagyon fogy az idő, még szükségem lenne rá, de közben tudom, mint decemberben, hogy most az a következő lépés, hogy otthon leszek, az otthoni dolgokkal foglalkozom, örülök az esküvőknek, babáknak, állást találok, albit, aztán majd lesz valami, valahogy.
De hiányozni fog ez az egész.
csak beleszoksz a végére :)
VálaszTörlés