Pattinare (korcsolyázni)

Mielőtt hazamentem decemberben, nagyon elterveztem, hogy márpedig ezen a télen korizni FOGOK. AKAROK, mert rég koriztam és hiányzik.

Reggel hányinger, szédülés, remegés és társai nélkül ébredtem. Ojjé! Második éjjelt töltöttem nyitott ablaknál, talán ez hat. Cserbe kaptam gyomorfájást, de talán nem kellett volna annyi kamillateát inni előző este (megittam egy liternyit...) Viszont megnyugtatót álmodtam, és ez segített.
Ninonak hisztis napja volt. Semmi se tetszett neki, nem volt éhes, szomjas, nem akart játszani, mesét nézni, olvasni se, semmit. Csak nyekergett. Aztán valahogy mégis kilukadtunk a mesenézésnél, meg a mesekönyv nézegetésénél.
Elvégeztem a házimunkát, megfőztem, hazaértek Isabellék, én pedig bevonultam a szobámba pihenni.

Már tegnap mondtam Isabellenek, hogy ma korizni megyek. Nagyon vártam, nem tudom miért, de nagyon vártam. Persze én értem oda elsőnek, és ameddig vártam ,rájöttem, hogy totál beázott a csizmám (ezt még otthonról hoztam, de már nem viszem haza), úgyhogy baromi boldog voltam tőle.
Aztán jött Assia meg Yuri, később csatlakozott Elenora,aki albán, Julietta, aki spanyol (ha jól tudom) meg még két olasz nő.
A koripálya itt elég kicsi, amikor odaértünk, láttam, hogy jó ronda korik vannak, de hát nem a szépség a lényeg, hanem, hogy funkcionáljon rendesen. Ötödik próbálkozásra találtam olyat, aminek minden csatja ép volt, és rá is ment a lábamra, de azért nyomott itt-ott. Nembaj, másfél órát simán kibírok benne. Ahogy ráléptem a jégre, rögtön jobban éreztem magam. Annyira jó érzés volt, nagyon hiányzott már. Közben összeismerkedtünk egy ukrán sráccal, akinek felcsillant a szeme, amikor megtudta, hogy én magyar vagyok.Mert, hogy az közel van!
Mellesleg ő baromi jó korizott.
Nagyjából tényleg másfél órát bírt ki a lábam, úgyhogy este 11-kor el is köszöntem a többiektől, hogy agyő srácok, elhúztam haza. Addigra elállt az eső is, és fél éjfélre már itthon is voltam.

Nagyon jól éreztem magam, nevettem egy csomót, játszottunk, és kicsit olyan volt, mintha tartoznék valahova, pedig Assián és Yurin kívül senkit se ismertem. De rögtön odavettek engem is, ha fotóztunk meg ilyesmi.

Ha lesz ilyen legközelebb, szerintem megint elmegyek majd.:)