2013. március 22., péntek

Napszak

Nem tudom más hogy van vele, nekem az esték mindig különleges jelentőséggel bírtak az életemben. Olyankor már elcsendesedik a világ, már vége a napnak. Amikor még a családommal laktam, az éjszaka volt a nagy beszélgetések (villanyoltás után), csendben gondolkodások, mesélések ideje. Ilyenkor alapítottuk a királyságot, ahol van az ANYAkirálynő, meg a kancellár, a titkár, és a pórnép. A pórnép viszont annyira megsértődött ezen, hogy ő csak pórnép, hogy még sírni is kezdett, pedig csak 3 vagy 4 éves volt. Ilyenkor születtek a nagy gondolatok, a lelkizések az öcsémmel, később a húgommal,és sokszor úgy lett vége a beszélgetéseknek, hogy "ugye nem alszol még?".


Később éjszaka tanultam,mert napközben lehetetlen volt. Éjjel írtam házit,beadandót, később a szakdolim nagy része is éjszaka készült el. Valahogy kellett a naplemente ahhoz, hogy elkezdjek rajtuk dolgozni. Bekapcsoltam egy jó kis jazz-klasszikus zene (Vivaldi, Mozart) válogatást, bedugtam a fülemet és alkottam. Gyerekkoromban éjjel varrtam a babaruhákat, és éjszaka találtam ki a meséket is.

Itt is éjszaka tudnék leginkább élni. Olyan 11 körül már nyugi van. Sokszor már csak én vagyok ébren éjfélre. Éjszaka beszélgettem a legjobbakat, néhányszor hajnali háromig, négyig is (reggel aztán nyolckor keltem), és éjszaka szoktam gondolkodni, azon mi lesz ha hazamegyek. Éjszaka találok ki történeteket, amik közül néhányat le is írok, de csak magamnak, és általában csak párbeszéd formában, mert az még megy.

És éjszaka álmodom. Az utóbbi időben két-három olyan álmom is volt, ami utána az egész napra kihatott. Nem voltak jó álmok. Az érzés sem volt jó, amikor felébredtem belőlük.

Amikor még otthon voltam, egyszer hajnali nemtomhánykor írtam a húgomnak egy sms-t, hogy MONDD HOGY NINCS SEMMI BAJOD!!! Mert azt álmodtam, hogy meghalt és annyira valóságos volt az egész. Olyan is volt, hogy a Szederrel álmodtam, hogy baja történt, és akkor nagyon sokat kérdeztem anyutól, hogy ugye minden rendben van-e vele?

Ilyenkor éjszaka járok Fantáziában, harcolok a gonoszok ellen, vagy oldok meg olyan problémákat, amiket a való életben nem tudok.

Azt hiszem nekem az éjszaka a kedvenc napszakom.

1 megjegyzés:

  1. 11 évig éjjel dolgoztam, azóta rászoktam, hogy este 9től alszom és hajnalban kelek... hajnalt szeretem :) csend van, sehol senki, gyönyörű a napkelte, pörög az agyam, mindig ilyenkor jönnek a korszakalkotó gondolatok :)

    VálaszTörlés