Valentina még mindig beteg. Nem vidám dolog ez, mert megint úgy beteg, hogy igazából nincsen nagy baja, de pont annyira van szarul, hogy iskolába ne menjen. Tudjátok ez az fajta, amikor ahhoz van elég erőd, hogy az öcséddel játssz, de a játszótérre már nem mehetnél le, mert beteg vagy. Rémes lehet neki.
Reggel mondtam Giorgonak, hogyha megy vásárolni, hozzon már nekem paradicsomszószt, szeretnék pizzát csinálni. Hozott.:) Bár a pizza nem lett a legfinomabb alkotásaim egyike, azért egész ehetőre sikerült.
Megkérdeztem, hogy keresnek-e már másik aupairt, mondta, hogy igen, én meg, hogy szeretném majd tudni ki jön utánam, kíváncsi vagyok rá.
Délután matekoztam Valentinával. Nagyon érdekes, hogy a szorzást is el tudom ám magyarázni olaszul. Viszont rettentő fura, hogy itt nem úgy tanulják, mint nálunk, hogy 10-ig szoroznak azt szevasz neeem. Van szorzás 55-el meg 87-el is bizony,és a szorzás jele nem egy pont, hanem a jól megszokott X. Nem is tudom otthon miért a pontot tanítjuk.
A mai nap egyik legennivalóbb jelenete az volt, amikor Nino megjelent a szobámban, egy 2,5 éves összes bűntudatával az arcán.
- Anya kiküldött a konyhából.
- Miért?
- Mert rossz voltam.
- Rossz voltál? Mit csináltál?
- Fájdalmat Valentinának és anyunak.
- Tényleg?
-Tényleg. És anya azt mondta menjek el. Most mit csináljak?
- Hát szerintem menj be az ágyadba.
Kiment, majd megjelent Bau piccoloval
- Ideülhetek melléd?
-Ide.
És közben ne akard megölelni meg megpuszilni. Hát halál édes volt a kölyök, azt hittem megzabálom. Látszott rajta, hogy tényleg nagyon nagyon bánja, hogy ez történt. Rettentő cuki volt. Ült itt mellettem minden teherrel a vállán, amit egy 2,5 éves vállai elbírnak, és én nem vigasztaltam meg, csak hagytam itt ülni. Aztán bejött Isabelle, hogy most már mehet ám a konyhába, nincsen semmi baj.
Egyébként esik...Baromira unom már...
:)))))))))))
VálaszTörlés