Március idusa

Az az érdekes, hogy október 6 valamiért sokkal emlékezetesebb volt a számomra, mint a márc.15. Valahogy fontosabb volt, mint most ez. Pedig gondoltam rá, hogy most is kirakok majd valami jó kis videót vagy ilyesmi, de végül nem tettem,és arra is rájöttem, hogy miért.

Sok évvel ezelőtt, a jelenlegi kormány elkövette azt a hibát, hogy politikai rendezvényt csinált márc.15-ből de olyan szinten, ami, minket általános iskolásokat is érintett. Ezzel ez az ünnep elvesztette a jelentőségét számomra, csak egy ünneppé vált, amin balhézni szoktak a jobb és a bal oldal támogatói. Ugyanis miután Orbán Viktor kijelentette, hogy aki igaz magyar az márc.15 után is hordja a kokárdát, az osztályomban úgy ültünk, hogy jobb oldalon a jobboldali szülők gyerekei, kokárdával, bal oldalon a bal oldali szülők gyerekei kokárda nélkül, középen meg, mi maradékok, akiket ez annyira nem érdekelt volna akkoriban, mégis ránk erőltették. Mert ránk erőltették a tanárok, akik jobbra voksoltak, az utcán a felnőttek, és a szülők is.

Pedig azt gondolom (talán 13-14 éves lehettem), hogy ebben a korban sok mindennel kellett volna nekünk foglalkozni csak pont ezzel nem. Persze nem azt mondom, hogy egy ekkora gyerek ne foglalkozzon a politikával (bár mi Balázzsal meg kaptuk a buszsofrtől, hogy taknyos kölykök vagyunk, minek gondolkodunk egyáltalán...), csak azt hiszem, hogy az, ami akkor történt elég ronda rombolásokat tett az emberi kapcsolatokban és nem utolsó sorban a márc.15-höz tartozó dolgokban. A kokárdát például évekig nem vettem fel emiatt...




Aztán a másik dolog, ami miatt máson járt az eszem, az az otthoni időjárás volt, és a hírek, amiket kaptam. Rémes lehetett mindenkinek, aki ott ragadt a hóban. Én ugyan csak esős viharban ragadtam már ott valahol, de az is borzasztó volt. Tényleg elismerésem mindenkinek, aki segített a bajba jutottaknak.







A harmadik dolog, ami eszembe jutott a napokban, pont egy Mirranddal való beszélgetés közben jött ki. Rá kellett jönnöm, hogy egyre több olyan ember van, akit nem kedvelek. Nem az, hogy nem szeretem, vagy közömbös, nem kedvelem. S sajnos én nem is tudok úgy tenni, mintha kedvelném őket, ez biztos valami genetikai hiba, mert a családomban senki se képes erre...