Egész múlthéten vártam, de nem jött semmi. Aztán ma, kb. egy órája épp pisilni voltam, amikor Nino kiabált, hogy valaki csöngetett. Gyorsan kinyitottam az ajtót, de nem jött senki. Aztán jött a postásbácsi, kezében egy kis dobozzal. Ó mondom a csomag,de vajon miért ekkora, hát csak dvdk meg pendriveok vannak benne.
Miután átvettem már elkezdtek gyűlni a könnyek a szememben és úgy szorongattam a dobozt, mint egy pici plüsskutyát.
Mondtam Ninonak, hogy kinyitjuk és megnézzük együtt mi van benne. Kerestem egy ollót és kinyitottam a dobozt.
Először a képek és a naptár került elő belőle. Na itt már potyogtak a könnyeim. Aztán egy kendő, az a fajta, amit szerettem volna már egy ideje de valahogy sosem jutottam el odáig, hogy vegyek is,majd egy póló kinyomtatott mintával (na vajon mit fogok csinálni a héten?:DD) aztán még a dvd-k és a penek, és végül levél mindenkitől. Olyantól is,akitől nem számítottam levélre. Mire az utolsó levélig jutottam már annyira sírtam, hogy alig láttam olvasni, ráadásul a levél írója szerint ő rondán ír, úgyhogy 2XP is jár érte:)
Nem tudom elmondani mennyire hihetetlenül hálás vagyok, hogy milyen örömet okoztak nekem ezzel, hogy mennyire boldog vagyok és még sorolhatnám. Olyan, mintha karácsony lenne, amikor az ember egy régen vágyott dolgot kap ajándékba. Nem, ezt tényleg nem lehet szavakba önteni.
Köszönöm nektek, köszönöm, hogy a barátaim vagytok, hogy a második családom vagytok, hogy számíthatok rátok, hogy hiányzom nektek, hogy hiányozhattok nekem, hogy nem is tudom...
Egyszerűen csak köszönöm.
nahát, ilyen kendőt szerettél volna? :)))) akkor jó hogy nekem nemgyerebe :) jó volt ám készülni :)))
VálaszTörlés