No strillai!!!!!

Nino valamiért sikít. Állandóan. Valami rettenetesen. Borzalmas. Főleg, amikor erre ébredek...
Nem csak rám, mindenkire, az anyjára is, szóval ez nem az én kiváltságom...

Lássuk csak mi is volt az elmúlt időszakban?
Visszavittük Isabellel Nino ágyát a szobájába.Nagyon vicces volt, mert nem akart beférni, le kellett szedni az ajtót.Közben nagyon nevettünk, hogy mennyire bénák vagyunk, de megoldottuk a problémát!

Tegnap elmentünk Ninoval sétálni,vittük a rollert is.Gyönyörű idő volt, szóval ráértünk.De a fiatalember egyszer csak leült az útra, hogy onnantól vigyem. Mondtam neki, hogy de akkor hazamegyünk. Jó... Úgyhogy hazacigöltem a gyereket meg a rollert, levettem a kabátját, aztán őfelsége földhözvágta magát és visított. Mivel egyébként nem voltam valami jókedvű, mert reggel a visítására keltem.  Egy ideig hagytam, had hisztizzen. Aztán fogtam, bevágtam az ágyába és közöltem vele, hogy OTTMARADSZ!!! 5 perc múlva úgy aludt, mint akit leütöttek.
Egyébként megint harap. Meg ütögeti a felnőtteket.  Haláli volt, amikor közöltem vele, hogy Nino ez fáj! Ne üss meg! Mire adott egy puszit oda, ahol megütött, de tíz perc múlva megint próbálkozott és megint megpuszilt.

Beszélgettem Giorgoval arról, hogy otthon mi a helyzet most.Hogy nincsen nagyon állás, hogy tüntetések vannak, hogy a miniszterelnökünk egy idióta. Nagyon érdekes volt, hogy ezeket el tudtam mondani.

Tanulnom kellene, de még nem érzek rá elég lelkierőt. Meg hideg van a lakásban és úgy nem jó... azért legkésőbb február elején elkezdem a nyelvvizsgára készülést.