Ma tíztől voltam, bár már nyolc körül felébredtem valamire, aztán visszaaludtam. Rettentő sok marhaságot álmodtam, és valamikor hajnalban, amikor még sötét volt, arra ébredtem, hogy kiabálok. Elsőre azt se tudtam, hogy hol vagyok és kerestem az embereket, akikkel álmodtam. De már félálomban is eltalálok a fürdőszobámig hurrá!
A délelőtt csendesen telt. Krumplicska elvolt egyedül is, én felmostam, zenét hallgattam, furulyáztam, zenét hallgattam, énekeltem, pakolásztam. Aztán hazajött Isabelle meg Valentina és akkor volt nagyjából két szabad órám. Délután pedig elmentem a két gyerekkel a terrazzara (amit utálok ugye). A címben lévő mondat ott hangzott el. Az egyik fán három papagáj ült. Nagy zöld papagájok, megpróbáltam őket lefotózni a telefonnal, majd valahogy felteszem a gépre is. Aztán még több papagáj lett ott. Eddig is sejtettem, hogy a zöld madárkák, amiket látok azok papagájok, de biztos csak most lettem benne. Azért nemsemmi élmény szabadon élő papagájt látni. ( ez a fajta volt az).
Aztán Nino elfáradt és hazajöttünk és pakolásztam tovább.
Még nem teljesen érkeztem meg, egy részem még mindig Magyarországon van. Nem tudom megérkezem-e valaha teljesen, mert most nagyon más itt lenni, mint az előző négy hónapban. Amikor ősszel kijöttem, akkor tudtam, hogy van hova, van miért, van kiért hazamenni. (Tudom most is várnak rám a barátaim meg a családom meg a Szeder...)
Most mindez nincsen. Most csak telnek a napok és nem igazán van mire várnom. Persze vannak ilyen kisebb dolgok, például a hétvége, amikor tudom, hogy skypolok majd a Balázzsal, meg a februári karnevál, amire el szeretnék jutni, de nem egyedül. Egyedül semmihez sincsen kedvem, csak elmenni a parkba, mert ott kicsit magam tudok lenni, nem ugrál be egy gyerek sem, nem kopog be az ajtómon senki s nem hallom be kintről a mese hangját, amit a gyerekek néznek.
Szeretek ott lenni, csak most még hideg van ahhoz, hogy sokáig üljek ott és olvassak vagy írjak, vagy csak legyek.
hamar el fog telni... ez egy fél terhességnyi idő :))))
VálaszTörlés