Ma, mivel szombat lévén, nagyon lájtos nap volt. Reggel felkeltem, eltettem a reggeli maradékát, a gyerekek mesét néztek, teregettem, pakolásztam egy kicsit és lefeküdtem az ágyra olvasni. Közben hazaért Giorgo, innentől meg ugye csak akkor kerülök elő a szobámból, ha ebéd van. Úgyhogy olvastam tovább és szégyen-szemre elbóbiskoltam közben. Mondjuk mentségemre szól, hogy azt a részt sose szerettem, amikor Frodóék küzdenek felfele a Végzet Hegyén. Eleve nem szeretem annyira a Frodós részeket, pedig hát igazából az ő küldetésükről szól a könyv. Aztán szólt Giorgo, hogy nézzem meg, mi lesz az ebéd, és megeszem-e. Óháttpesrze én majdnem akármit. Namármost kagyló volt az ebéd. Fekete meg olyan kicsi fehér, és én még életemben nem ettem így kagylót, ők meg jót nevettek rajta, hogy még nem. De ízlett. Volt hozzá valami rizs is, és kétszer is vettem belőle.
Aztán megmutattam a családnak az otthon készült képeket, amin tünde vagyok, nagy sikere volt.
Ők elmentek délután, én meg olvastam tovább, és aztán aludtam két órát.
Most betegnek érzem magam, fáj a torkom, a fülem és köhögök...
jobbulást! én sem szeretem a Frodós részeket, a filmeket is át szoktam ugrani :)
VálaszTörlés