Ahogy egyre kevesebb nap van hátra az ittlétből (MÁR PÉNTEK VAN ÉLJEEN!!) egyre nyűgösebb vagyok. Nagyon szeretnék már otthon lenni.
De, mivel még itt vagyok, ezért most az ittről írok.
Ma 9-kor kopogott az ajtómon Giorgo, ami meglepett, mert tíztől lettem volna. Ráadásul nagyon mély álomból ébredtem. Mint kiderült, tegnap írták át a beosztásomat, szóval nem véletlenül nem tudtam, hogy kilenctől kéne lennem. Kitámolyogtam a konyhába, és akkor láttam, hogy épp csinálják a vizet a wcben, szóval még pisilni se tudok elmenni. Hurrá. Ja és mind a három gyerek itthon van. Hurrá. Kóma vagyok, álmos vagyok és rosszkedvű... Hurrá. Megiszogattam a teámat és felügyelgettem a gyerekeket, egyig, közben kész lett a víz, meg Giorgo elment bevásárolni, aztán itthon volt végig, szóval legalább nem voltam egyedül a három gyerekkel.
Délután három körül kimentem szólni a gyerekeknek, hogy legyenek olyan drágák és ne sikítozzanak, mert nagyon fáradt vagyok pihennék, majd benyomtam a fülembe némi jó kis zenét (éljen a winamp), és aludtam egészen este hatig. Nem mondom, hogy sokkal jobb lett, de legalább az álmosságom megszűnt. Meg azért, szépet is álmodtam. Táborban voltam és éppen elmentünk fát gyűjteni az erdőbe, az esti BNT-hez (Bazi Nagy Tűz), és sütött a nap és meleg volt és jelmezben voltunk, törpök, tündék, emberek, hobbitok. Nagyon jó hangulata volt az egésznek és közben valahonnan messziről szép zene szólt(winamp?:)). Na ebből ébredtem fel hat körül.
Aztán Isabelle mondta, hogy elmennek ma este is, de 9 körül jönnek haza. A gyerekek már megvacsiztak, most mesét néznek.
Már csak két hétvége és otthon vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése