Capriccio (hiszti)

Tegnap jött a hír, hogy épp nem működik a reptér otthon, és ettől én totál elkezdtem parázni. Közben épp Thereonnal beszéltem skypeon, aki, ha nem szól, hogy "és becsekkoltál már online?" akkor nem tudom mikor jutott volna eszembe, mert a wizzairnél nem kellett és még sose csináltam ilyet. NA ettől teljesen megijedtem, és ott rémüldöztem neki, hogy úristenúristenúristen. Aztán ma némi pánik után sikerült végrehajtani a folyamatot, de ettől még mindig bennem van a félsz, hogy mi van ha:

1. Hirtelen szaridő lesz és nem száll fel a gépem.
2. Megint valami gubanc lesz a reptéren és nem ott száll le a gépem, ahol kéne.
3. Törlik a gépem.
4. Valamiért nem sikerül felszállnom rá.

Szóval valamiért nagyon félek tőle, hogy nem jutok haza. Tudom, hogy kb. fölösleges félelem és fölöslegesen hisztizek a barátaimnak róla, de ettől még félek. Nem tudom szerettem volna valaha annyira valamit, mint most hazamenni. Gondolatban már legalább százszor elképzeltem, hogy leszállok a repcsiről, kijövök a várakozóba, a nyakába ugrom azoknak, akik ott lesznek, hazamegyünk, mindenki örül, mindenki boldog, eszünk-iszunk finomakat, beszélgetünk és jó lesz. Aztán majd találkozom a barátaimmal, hazamegyek a lakásomba, megölelgetem a Szedert, pakolászok, takarítgatok, nyugodtan vagyok, pihenek. Tényleg.

Mert nagyon el vagyok fáradva, nagyon nagy szükségem van arra, hogy egy kicsit feltöltődjek otthon, hogy utána kibírjam még azt a 4 hónapot, amit itt leszek.

Félek na...