Júlia tegnap kérdezte, hogy nem akarok-e ma elmenni vele kesztyűt venni. Ódehogynem, nekem úgyis vásárolnom kell kaját. Úgyhogy fél háromkor találkoztunk és nekiindultunk kesztyűt keresni, közben beszélgettünk mindenféléről. Az egy kirakatban egy nőci volt a kirakati baba, na azt jól megbámultuk, majd nagyon nevetve elszaladtunk. Végül egy kis boltban találtunk neki kesztyűt, és rögtön össze is haverkodtunk az eladó lánnyal, volt e-mail cím csere is. Aztán elmentünk nekem kenyérét/lisztért, aztán át a coopba hozzávalókat venni. Mikor minden megvolt, a karácsonyi vásár irányába mentünk, ahol rettentő sokat nevettünk. Főleg azon, hogy az egyik standnál volt egy rasztahajú srác, aki igencsak bejött Júliának, és hát nagyon vicces úgy mondani egy pasira, hogy "ódejólnézelkicukivagy" hogy ő nem érti. Egy másik fazonnal is összehaverkodott Júlia és elkérte az elérhetőségét.
Tényleg rettentő sokat nevettünk, és nagyon jó volt ennyit nevetni.
A budapesti karácsonyi vásárnak viszont sokkal jobb illata van. Ja és megsimogattuk az óriás fenyőt, ami a főtéren van felállítva, mert az igazi fenyő, igazi fenyő illattal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése